- TÖLGYI KRISZTA - A Beatrice gitárosa, Kékkői Zalán 15-20 éve ír instrumentális dalokat, de csak most érkezett el az idő, hogy megmutassa a közönségnek első szólóprodukcióját.

  fotó: Juhász Viktor

A koronavírus miatt koncertek nélkül töltött kényszerpihenő alatt több ideje maradt alkotni, felszabadultak a kreatív energiák, és elkészült egy teljes lemeznyi anyag. Az első, Shelter (Menedék) című szerzemény a karantén alatt jelent meg, a teljes instrumentális szólólemezzel pedig várhatóan még idén jelentkezik Kékkői Zalán.

Mikor került először gitár a kezedbe?

Viszonylag későn, 16 éves koromban kezdtem gitározni. Szüleim barátaival nyaraltunk a Balatonon és a másik családfő, Szabó Gyula nagy zenekedvelő volt, játszott gitáron és basszusgitáron is. Az első akusztikus gitáromat is tőle kaptam. A nyaralás során folyamatosan zaklattam, hogy tanítson. Akkortájt a rock, metal műfaj volt a kedvencem, és pár hónap múlva a szüleimtől kaptam egy elektromos gitárt is. A lakótelepen, a barátaim között többen is gitároztak és mindannyian ügyesebbek voltak nálam, így nagyon sokat tudtam tanulni tőlük. Magántanárhoz is járhattam, Konorót János volt az első tanárom, később pedig az egyik kedvenc gitárosomtól, Daczi Zsolttól is tanultam.

Mikor vált világossá, hogy a zene nemcsak hobbi, hanem hivatás lesz a számodra?  

Már főiskolára jártam és programozó matematikusnak tanultam, amikor Daczi Zsoltitól megtudtam, hogy zeneiskolát indít Póka Egon, így már az első évben, 1996-ban felvételiztem a Kőbányai Zenei Stúdióba. Édesanyám beleegyezett, hogy ha felvesznek, akkor abbahagyhatom a főiskolát, amit amúgy sem szerettem igazán. Kőbánya pedig megpecsételte a sorsomat: fantasztikus zenészektől tanulhattam, hiszen a gitárosokat Babos Gyula, Tornóczky Ferenc, Maróthy Zoltán és Kormos János oktatta. Nem mellesleg a diáktársaim is kiemelkedően tehetségesek voltak, az első évfolyamban végzett például Lukács Peta, ifj. Tornóczky Feri, Dandó Zolika és Kaszás Peti is, aki Al Di Meola zenekarában is dobol. Nagyon sok barátságot, ismertséget köszönhetek a sulinak és a mai napig nagy öröm visszatérni. A kilencvenes években már több bandában játszottam, például a Psycho és a Smith’s and Session tagja voltam, de az igazi fordulópont az volt, amikor 2001 végén Ákos zenekarába kerültem, amelynek egy kis megszakítással 2014-ig voltam a tagja. Nagyon izgalmas volt, hogy részese lehettem az ország egyik legnagyobb könnyűzenei produkciójának. Emlékszem, hogy egy-egy koncert után nagyon sokáig az öltöző egyik sarkában csöndben, magamban mosolyogva játszottam vissza a koncerten történteket, élményeket. Azt hiszem, ez egy minden szempontból meghatározó időszak volt.

fotó: Juhász Viktor

Úgy tartják rólad, hogy jellegzetes, saját stílusban játszó gitáros vagy. Ez minek köszönhető?  

A gitárosoknak szerintem ezzel szoktak hízelegni. Igen, rám is mondták már, hogy felismerhető vagyok és nagyon megtisztelő, de ezt inkább a kedvenceimre érzem igaznak. Minden hazai gitáros istene, Tátrai Tibusz például tényleg egyetlen hangból beazonosítható. Egy hangszerboltos ismerősöm mesélt egy történetet: valaki megkérdezte Tibusztól, hogy milyen cuccokat használ, majd besétált a boltba és megvásárolta a listán szereplő dolgokat. Pár nap múlva felháborodva ment vissza, hogy valami nem jó, mert nem úgy szól, mint Tibusznak. A felszerelés sokat számít, de a felismerhetőséghez a kéz és a szív is kell. Ahhoz, hogy kialakuljon a felismerhető játék, a saját jellegzetes stílusunk, hangzásunk, nagyon sok munkára, gyakorlásra, tanulásra, zenélésre van szükség.

 fotó: Lévay Máté

Milyen hangszereket használsz és miért döntöttél mellettük?

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert 2018 óta a világ talán egyik legnagyobb, legnépszerűbb gyártója, az Ibanez magyarországi endorsere vagyok. Fiatalkorom kedvenc gitárosai szinte mindannyian Ibanez gitárokon játszottak. Az internet korában már nehéz elképzelni, hogy a 90-es évek elején, ha sikerült szerezni egy hangszerkatalógust, akkor az heteken keresztül ment kézről-kézre a baráti társaságban. Az Ibanez aktuális katalógusait nagy élmény volt lapozgatni és árgus szemmel néztük, hogy Steve Vai, Joe Satriani, Paul Gilbert, Frank Gambale vagy Reb Beach hangszerei miben változtak az előző évhez képest. Régebben is jellemző volt az Ibanezre, hogy nagyon széles a termékpaletta és ez most is igaz. Jelenleg legtöbbször RG550, RG652, RG752 és az AZ modellek vannak a kezemben. Emellett lassan két éve kizárólag Curt Mangan húrokat használok. Szeretem, hogy nagyon megbízható termékeket kapok, így az elektromos gitárjaim mellett az akusztikus, a nejlonhúros és a basszusgitáromon is Curt Mangan húr feszül. A gitárosoknál az is mindig kardinális kérdés, hogy csöves vagy digitális cuccot használ-e valaki. Van, aki az egyikre és van, aki a másikra esküszik. A Beatrice mellett vannak színházi felkéréseim, itt kizárólag vonalból ledugott eszközt használhatunk. Mivel a Ricsével is teljesen átálltunk a fülmonitorozásra, indokolatlan lett a csöves erősítők használata, így évek óta Kempert használok a különböző munkáim során.

 fotó: Juhász Viktor

Több mint tíz éve dolgozol gitártanárként is. Mik a legfontosabb értékek, amiket a növendékeknek szeretnél átadni?

Az élményalapú oktatásban hiszek, ahogyan az Intermuzika Zeneiskolában minden tanártársam is. Az aktív zenélés mellett nagyjából 20 állandó növendékem van, a legfiatalabbak 6-7 évesek, de vannak felnőttek is. Az órák mellett zenekari gyakorlatokat, koncerteket is tartunk, így a növendékeink a közös zenélés örömét is átélhetik. Nem kell, hogy mindenkiből hivatásos zenész váljon, bőven elég, ha a gyerekek megszeretik a zenélést és a szabadidejükben nem a telefont kezdik rögtön nyomkodni, hanem a hangszer után nyúlnak, a felnőttek meg kiszabadulhatnak a mindennapi feladatok közül. A Zenezóna Művészeti és Oktatási Közhasznú Alapítványt 2005 végén Greskóné Koller Krisztinával és Kovács Áron barátommal hoztuk létre azzal a céllal, hogy a zenetanulást minél több fiatal számára elérhetővé tegyük. A zenetanulás és az élő zene bizonyítottan számos készséget fejleszt, összehangolja a jobb és bal agyféltekét, segíti az érzelmi intelligencia, a kreativitás, a memória, a koncentrációképesség fejlődését, a kommunikációt, a beszéd- és olvasáskészséget, jobb teljesítményre ösztönöz, közösséget teremt és sikerélményt ad.

A Roland támogatásával 2016-ban indítottuk el a Hangszeressss című hangszerbemutató és hangszersimogató élményprogramunkat, emellett pályázatokat írunk ki gyerekek számára, amelyeken hangszereket vagy oktatást nyerhetnek a tehetséges fiatalok, illetve táborokat is szervezünk. Az Alapító Okiratban pontosan meg kell határozni a célokat. Mi például azt is célként tűztük ki, hogy minden iskolában legyen zeneszoba. Véleményünk szerint a gyerekek fejlődése szempontjából a hangszeres oktatás, a hangszerek megszólaltatásának szépsége legalább annyira fontos, mint a test nevelése és a tárgyi tudás, mert az értelmi intelligencia mellett az érzelmi intelligencia fejlesztésére is nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Az első zeneszobát 2018-ban a zuglói Mozgásjavító Intézetben alakítottuk ki és a könnyűzenére jellemző hangszerekkel szereltük fel. Az elektromos dobok, elektromos és akusztikus gitárok, digitális zongorák és basszusgitárok mellett a hangszerekhez tartozó erősítőket, fejhallgatókat, mikrofonokat, állványokat, kábeleket is adtunk. Az erősítők egy keverőn keresztül egy aktív hangfalpáron is meg tudnak szólalni, így a közös zenélésre is lehetőség van. Már csak úgy 3000 hasonlóra lenne szükség az országban…

 fotó: Lévay Máté

A Beatrice soraiba 2018-ban hívott meg Nagy Feró, és azóta is – leszámítva a karantén időszakát – sokat koncerteztek, illetve évek óta tanítasz is az Intermuzika zeneiskolában. Hogyan jutott időd eközben a szólóprojektedre?

Igen, szerencsére – az idei évtől eltekintve – nagyon sokat játszunk a Beatricével és nagyon élvezzük az évi 90-100 koncertet, az utazást, és hogy a színpadon uralkodó jókedvből mindenkinek tudunk adni a fellépések alkalmával. Nagyjából 15-20 éve írok instrumentális dalokat, de eddig nem igazán jutott időm arra, hogy elmélyülten foglalkozzam velük. A koronavírus miatt viszont a többi zenészhez hasonlóan én is pillanatok alatt munka nélkül maradtam. A szólóprojekt szempontjából mondhatjuk úgy is, hogy a kényszerhelyzet jól jött, és igyekeztem a magam javára fordítani. A karantén első időszakában nagyon sok új ötletem született, de később azért engem is lelassított a bizonytalanság. Azt hittem, majd nagyon gyorsan fogok haladni a munkálatokkal, így, hogy szinte csak magammal kell megbeszélnem mindent. De azért nem volt ennyire egyszerű. Nem panaszkodom, egész jól haladok a dalokkal és javában folynak az egyeztetések a vendégművészekkel. Neveket még nem szeretnék elárulni, de nagyon megtisztelő, hogy a kedvenc magyar muzsikusaim közül sokan játszanak majd a lemezen.

A Shelter (Menedék) című dalod a karantén alatt jelent meg a Music Fashion Kiadó gondozásában. Szándékos volt a címválasztás és az időzítés?

Bár ez egy korábbi szerzeményem, a karanténra is reflektál, hiszen ebben a helyzetben számomra az volt a menedék, hogy otthon lehettem a családommal és zenélhettem, vagyis azt csinálhattam, amit a világon a legjobban szeretek. A dal végső változatában Fekete Tibor Samu basszusgitározik és Kaszás Péter dobol, a hangmérnöki feladatokért pedig Szakos Krisztián felelt. Ők is a kedvenc zenészeim és annyit azért elárulhatok, hogy több dalban is hallható lesz a játékuk.

A Sheltert hallgatva az ember szinte várja, hogy mikor kezd el valaki énekelni, annyira dallamos. Nem merült fel soha, hogy vokalistákat is szerepeltess a lemezeden?

De igen, volt ilyen elképzelésem. A pályafutásom során számos olyan előadóval dolgozhattam, akikhez nemcsak munkakapcsolat, hanem baráti viszony is fűz, így volt olyan tervem, hogy elhívom néhányukat, de végül erről letettem. Ez az első önálló lemezem, és szerettem volna, ha most a zenélés kerül a középpontba, és emiatt lesz rá kíváncsi a közönség és nem egy ismert énekes miatt. A zene – és remélem, az én zeném is – tud annyira kifejező lenni, hogy szöveg nélkül is tudjon érzelmeket közvetíteni. Ha ez sikerül, akkor nagyon boldog leszek.

https://www.facebook.com/zalan.kekkoi

Az interjú először a Zenész Magazin 2020. októberi számában jelent meg.