zenesz_logo.png



- SZOBOSZLAY ZSÓFI - Lélekgyilkosság címmel jelent meg a modern metal csapat második nagylemeze. Nehézségekről, élményekről, zenekari lélekjelenlétről, a kialakult vírushelyzetről és a zenekar körüli aktualitásokról Kerecsen László, a zenekar frontembere mesélt.

PBN_8181 700x.jpg

Fotó: Pandur-Balogh Norbert 

 

Nem éppen vidám címet kapott az új lemez. Miért ezt a nevet adtátok neki, mire akartok utalni vele?

A lemez hétköznapi életben előforduló emberi problémákat boncolgat, amik általában mindenkinél jelen vannak, de nem feltétlenül beszélnek róluk előadók a dalaikban. Ennek oka, hogy ezek sokszor privát élmények, amikről lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy nem feltétlen nagyközönség elé való gondolatok. Én úgy érzem, hogy fontos problémák, és szégyenérzet nélkül lehet róluk őszintén beszélni, ahelyett, hogy a szőnyeg alá söpörnénk.

A borús cím abszolút szimbolikus, nem lehangolni szeretnénk a hallgatókat. Reményeim szerint ez a lemez sokkal inkább segít felállni a padlóról, érzékelteti, hogy senki sincs egyedül a problémáival, és megfogja a kezét a hasonló cipőben járóknak.

 

inst 550x.jpg

 

Milyen témák ezek, amikről szó esik?  

A lemez tényleg széles spektrumon mozog, az „egyszerű” szerelmi csalódásoktól egészen az öngyilkosság bizarr gondolatáig terjedően. Ezek persze mind az én szemszögemből, vagy az általam megélt élethelyzetekből merítve jelennek meg, hiszen a dalaink egyik alapja, hogy csak személyes gondolatokból születnek. Teret kapnak olyan jellegű témák is – közreműködők megtámogatásával – mint mások becsmérlése, a magánnyal való küzdelem, megcsalás vagy bizalmatlanság.

Ha már szóba került, kik és miért pont ők vendégeskednek a második lemezen?


Nem volt különösebb koncepció, hogy szerepeljenek közreműködők, de amikor az adott dalok rögzítésénél felmerült a gondolat, hogy jól állna neki egy vendégszereplő, akkor adta magát a dal karaktere, hogy őket kérjük fel, akik egyébként a barátaink is. Így került képbe Siklósi Örs (AWS) egy olyan nóta esetében, aminek még anno a szövegét együtt kezdtük el megírni, vagy Kovács Krisztián (Fish!), aki megkapta szintén az ő attitűdjéhez passzoló, de tőlünk kicsit távolabb álló punk-rockos dal vezérszerepét. A lemez zárótételeként hallható „Félek, ha átölelsz” akusztikus átiratát Balázs Misi (Fatal Error) kíséri zongorán, plusz érdekességként pedig az „Egy darabban” című dalunkban feltűnik Dul Sanyi, a zenekar menedzsere, akit az Alvin és a Mókusokból ismerhettek.

 

PBN_8235 700x.jpg

Fotó: Pandur-Balogh Norbert 


Hogyan látod a zenekar fejlődését az elmúlt években, és mi érezhető ebből a második lemezen?

Az első lemeznél fellelhető gyerekbetegségekből szerintem jócskán sikerült lefaragnunk a Lélekgyilkosság esetében.  Zenei és prozódiai oldalról is történtek előrelépések. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy ezt már egy összeszokott, egységesebb csapat csinálta, ami az első lemez esetében nem volt meg, mivel ott még a megfelelő gitáros megtalálásával is foglalatoskodtunk. Később csatlakozott hozzánk Tomi, aki a második lemeznél már 100%-ban jelen volt, ami egyszerre javított a zenekar munkatempóján, és a végeredményhez is sokat hozzátett.

Ezáltal merőben másnak érzed az új lemezt?

A két lemez szoros párhuzamban áll egymással, hiszen ez a két anyag foglalja össze a zenekar első 5 évét, emiatt is szerettük volna szimbolikusan összekapcsolni őket, mert együtt jelképezik azokat a fontos mérföldköveket, amiken végigment a zenekar ez idő alatt. Ezért is rejtettem el több utalást dalszövegekben vagy a lemez fizikális kivitelezésén, hogy megerősítse a kapcsolódásokat. Így az, hogy merőben más lenne maximum abban a zenei fejlődésben nyilvánul meg, amit nagyon igyekeztünk önmagunkhoz képest véghez vinni, de aki egy kicsit mélyebben beleássa magát a részletekbe, rá fog jönni, hogy sokkal több a közös a két anyagban, mint elsőre látszik.
 

 

 

Feltűnően sok vizuális anyaggal jöttetek ki, mi ennek az oka?

Szakmámból eredően mondhatni egyszerűbb helyzetben vagyunk, de ez egyszerre áldás és átok is. Rendezőként és grafikusként én kezelem a csapat ilyen jellegű dolgait, viszont ezáltal sokkal nagyobb felelősség hárul rám, mivel gyakorlatilag egy teljes zenekar vizuális megjelenéséért vagyok felelős. Azonban nem is tudom elképzelni, hogy külsős személy csinálja ezt számunkra, illetve amellett a tény mellett sem mehetünk el, hogy ez manapság elengedhetetlen dolog a folyamatos figyelem fenntartásához.

Jelenleg olyan gyors világban élünk és annyi információ kerül napi szinten az emberek elé, hogy ha nem vagy naprakész és nem tudsz folyamatos aktivitást mutatni, elveszel a nagy egészben. Megvan a zenekarnak az a lehetősége, hogy folyamatosan tudjon klipekkel megjelenni, ami egy nagyon jó eszköz ehhez, hiszen ez marad meg legjobban az emberekben. Viszont ügyelünk rá, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására, fontosak a kreatív megoldások. A nemrég megjelent klipünket például közönségünk segítségével készítettük, ami egy tök jó hangulatú videó lett a lemez legpörgősebb, Túl könnyű című dalához. A kép megvalósítás jól kiegészítette az amúgy is dinamikus dalt. 

 

Mennyivel nehezítette meg a megszokottnál nagyobb létszám a forgatást? Mennyiben különbözött egy átlag kliptől?

Míg egy normál klip estében az átlag stáb létszáma maximum 10-15 fő, itt közel 100 embert kellett koordinálni, de szerencsére mivel ezek az emberek a zenekar legelhivatottabb kemény magjához tartoztak, így a megfelelő lelkesedés nem hiányzott.

Próbáltuk úgy alakítani az egész forgatási napot, hogy a srácoknak a legkevesebb lámpalázzal járjon, és inkább egy belsőséges koncerten, mintsem egy kötött forgatáson érezzék magukat. Igyekeztünk a tőlünk telhető minden oldalról megtámogatni az eseményt, hogy aki eljön az a lehető legjobban érezze magát. Nagyon jó hangulatú nap volt, de talán a legjobban annak örülünk, hogy ilyen fantasztikus emberekkel szerepelhetünk egy videóban, mert ez számunkra is egy örök emlék marad.

 

 

Az aktív online jelenlét mellett sok helyen megfordul élőben is a zenekar, tudatosan egészíti ki a kettő egymást? 

Szerencsére nagyon sok felkérést kapunk, akár külföldi vagy hazai zenekarok előtt való vendégszereplésre, és nagyon szeretjük a saját utunkat is járni. Igyekszünk minél több vidéki vagy éppen határon túli városba eljutni, hiszen a személyes találkozásokat nagyon fontosnak tartjuk velük is.

Minden koncertlehetőség fontos számunkra, hiszen sokat tanulhatunk egy önálló turnéból, ahol nekünk kell bizonyítani fő zenekarként, a másik oldal meg egy nagyon jó tapasztalatszerzés, ahol egy ismertebb név előtt, komolyabb méretű színpadon kell helytállnia a zenekarnak. Természetesen itt is ugyanazzal a felelősségtudattal, hiszen mi melegítjük be a terepet, szeretnénk, hogy jól érezzék magukat az emberek, és az este szerves részeivé váljunk.


Mik a jövőbeli terveitek? Hol látod a zenekart a következő 5 év múlva? 

Már nagy erőkkel dolgozunk a harmadik nagylemezen, amivel 2021-ben tervezünk majd stúdióba vonulni. A lemez rögzítése mellett szeretnénk bepótolni a 2020-ban vírus miatt elmaradt lemezbemutató turnénkat, amit plusz helyszínekkel és látványosabb programmal egészítenénk ki. A műsorban már tervezzük, hogy helyet kapjon 1-2 új, eddig még sosem hallott nóta is, ezáltal egy tényleg különleges „pótlást” tudnánk adni. Természetesen az új dalokhoz az elmaradhatatlan klipek sem hiányozhatnak majd. Mindemellett dolgozunk azon, hogy az új anyagot hogyan tudjuk a megszokottól eltérő formában megjelentetni, amivel egy újabb, eddig nem látott arcát mutatnánk meg a zenekarnak.


Az biztos, hogy jövőre szeretnénk többet kísérletezni és olyan dolgokat kitalálni, ami a hasonló kaliberű zenekarokra nem feltétlen jellemző, de a New Friend Request-nek nem titkolt célja, hogy úttörővé váljon saját stílusában. Ezt a fajta bátorságot is fontosnak tartom a fejlődéshez, és azon az önálló úton maradáshoz, ami a zenekarra eddig is jellemző volt, viszont ezt most szeretnénk drasztikusabban csinálni. Ezek a várható lépések hatással lehetnek a következő 5 év alakulására is.

 

NFR-Barba 700x.jpg

Fotó: Lányi Kristóf

 

Mi volt a legjobb és a legrosszabb élmény a zenekar eddigi életében?

Legjobbnak és egyben hatalmas megtiszteltetésnek abszolút a nagy volumenű külföldi produkciók előtti vendégszereplés lehetőségeit, és az azokkal járó élményeket mondanám. Igazából ez egy kétélű fegyver, mert amennyire pozitív fényt vet a zenekarra nézve, ugyanolyan rosszul is elsülhet, hiszen sokkal nagyobb az elvárás minden oldalról. Azért is ezeket érzem a legjobbnak, mert amellett, hogy szakmailag sokat meríthettünk belőlük, eddig minden ilyen koncertünk pozitív visszhangot kapott. 

Legrosszabbnak mindenféleképpen a vírus helyzetből adódóan 2020 elejére tervezett második lemezünk megjelenésének csúszását, és bemutató turnéjának egyik napról a másikra való meghiúsulását gondolom. Úgy érzem mindenki a maximumot beletette mind a zenekar, mind a stáb részéről, hogy egy kiforrottabb stúdió anyagot és egy profin felépített turnét tudjunk publikálni, így még kellemetlenebbül érintettek minket a korlátozások. 

Ennek ellenére, ahogyan eddig, továbbra is igyekszünk találni mindenre megoldást, a ránk jellemző attitűddel. De nyilván a legjobban annak örülnénk, ha a produkciót újra teljes értékű rendezvényeken, a régi megszokott kerékvágásban tudnánk színpadra vinni. Ezúton is kívánnék sok kitartást mind a közönség, mind a szakmában dolgozóknak!

 

zm 600.jpg

 

Az interjú nyomtatott változata a Zenész 2020 októberi, 222. számában jelent meg először.