A fiatal zenészekből álló Margaret Island rövid idő alatt lett hazánk egyik legnépszerűbb zenekara. A Lábas Viktória (ének), Füstös Bálint és Törőcsik Kristóf gitárosok alkotta csapat elszántan és igen eredményesen valósítja meg gyerekkori álmait. Nemrégiben megjelent második albumuk.
A "Bakancslista" mennyiben jelent tovább lépést az első albumhoz képest?
Bálint: Nagyon intenzív év van mögöttünk, 123 koncertet adtunk, fesztiválok nagyszínpadjain játszhattunk, zenélhettünk Erdélyben, a Felvidéken, klipet forgattunk Rómában, mi nyithattuk meg Máltán a rólunk elnevezett éttermet és kaptunk egy Fonogram díjat is. Ezekkel az élményekkel párhuzamosan íródtak a Bakancslista lemez dalai.
Viki: A második lemezre, már nemcsak Hujber Szabolcstól és Bródy Jánostól kaptunk szöveget, hanem Kristóf is írt jó néhányat. Sőt, a címadó dalt ő énekli, ami az egyik kedvencünk. A koncertek során jó érzés őt egy szál gitárral a színpadon látni, miközben énekel.
Kristóf: A „Sárga levelek” és a „Lehetek én” című dal szövegét pedig Viki írta. Mindenképpen fejlődésnek tekintem, hogy az új lemezre saját szövegek is készültek.
Letisztult akusztikus gitárzene, pop slágerek fol k elemekkel. Hogyan alakult ki a stílusotok?
Bálint: Amikor a szobámban játszani kezdtünk nem határoztunk meg konkrét stílust, csak örömzenélni szerettünk volna. Így van ez a színpadon is, imádunk együtt zenélni a zenekarral, fantasztikus zenészekkel játszhatunk együtt (Gerendás Dani - dob, Koltay Kurszán - zongora, Verók Tomi - gitár, Sárkány Berci - ütőhangszerek), akik mind egyéniségek és hozzáteszik a saját stílusukat a Margarethez, alakítják az általunk megírt dalokat.
Mennyire volt tudatos az eddigi karrieretek? Ott tartotok most, amit megálmodtatok magatoknak?
Kristóf: Alapvetően nagyon tudatos építkezés áll a háttérben, és mindig előre kitűzzük a következő célt. Álmainkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar ennyi minden fog történni velünk. Igyekszünk felnőni a feladathoz.
Bálint: Nagyon örülök, hogy azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk, büszke vagyok rá, hogy a barátaimnak mondhatom nem csak a zenekar tagjait, de a zenekar körüli stábot is. Keményen dolgozunk azért, hogy napról napra jobb koncerteket adjunk, minél több emberhez eljuttassuk a zenénket, remélem 60 év múlva is ezzel foglalkozunk majd.
Gyerekkorotokban is erre a pályára készültetek? Vagy esetleg valami teljesen másra?
Viki: Mindegyikünk viszonylag korán elkezdett hangszeren játszani, Bálint és Kristóf gitáron én pedig klarinéton. Biztos bennünk volt a vágy a zenész lét után, de álmunkban nem gondoltuk volna, hogy ez valóra is válhat.
Bródy János az új és a korábbi lemezetekre is írt dalszöveget. Követi a munkásságotokat?
Viki: Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy nem engedte el a kezünket. A lemezbemutatóra is eljött és feldobva, mosolyogva látott el minket a tanácsaival. Amikor előtte adjuk elő a dalait, azért én mindig nagyon elkezdek izgulni.
Bálint: Nagy megtiszteltetés Bródy Jánossal dolgozni, ő vezetett rá minket a magyar szövegek fontosságára a „Nem voltál jóval”, ami az első rádiós dalunk volt. Később feldolgoztuk tőle a „Lány sétál a domboldalon” című dalt, ami nagy koncertkedvenc lett. Az új lemezre is két Bródy szerzemény került, az „Engedd, hogy szabad legyek” és a „Hajnali láz”.
Kik a példaképeitek? Esetleg egy pár hazai elöljáró?
Bálint: Próbálunk nyitott szemmel járni a világban, szeretünk meghallgatni, megismerni minél több zenekart. Sokat köszönhetünk Szabó Balázs Bandájának és a Hiperkarmának, akik előtt előzenekarként léphettünk fel, illetve azoknak, akik előttünk zenéltek a tavalyi évben, a Lóci játsziknak, Hangácsi Marcinak, Apeynak. Mindig tanulunk tőlük valamit, jó volt az ő zenéjüket hallgatva készülődni a koncertünkre.
Viki: Nagyon jó azt látni, ahogy a mai zenész szcéna összefog, és próbálja segíteni és támogatni egymást. Figyelünk egymásra, megnézzük, meghallgatjuk egymást és vannak, törzshelyek ahova lemegyünk beszélgetni a The Biebers és a Mary PopKids és sok más zenekar tagjaival.
Fiatal zenekarként ti már úgy kezdtétek a pályátokat, hogy természetes dolog számotokra a közösségi média. Mi a legnagyobb előnye ezeknek a felületeknek számotokra?
Bálint: A kapcsolattartás. Sok kedves levelet kapunk a hallgatóinktól, jól esik ezeket olvasni, igyekszünk mindenre válaszolni. Úgy érzem, kezd kialakulni egy aktív közösség, vannak rajongóink, akik több mint 20 koncertünkre is eljöttek 2016-ban, barátságok, szerelmek alakulnak a koncertjeinken.
A Margaret Island nagyon rövid idő alatt vált sikeres zenekarrá, egy olyan piaci környezetben, ahol amúgy nagyon nehéz új belépőként érvényesülni. Szerintetek mi okozta nálatok az áttörést?
Viki: Szerintem ezt másképp éljük meg mi belül, mint akik kívülről látják ezt az egészet. Kiskorunk óta zenélünk, gyakorolunk, képezzük magunkat. A sok munkának talán most jön meg az eredménye. A kezdetektől fogva minden apró körtefa bokorban is felléptünk, utcazenéltünk, akusztikus koncerteket adtunk. Az áttörés talán a szájhagyománynak köszönhető, mint minden más is.
Fontosnak találjátok, hogy a siker mellett is folyamatosan képezzétek magatokat? Mi az, amiben még szerintetek fejlődnötök kell?
Viki: Mindig lehet hova fejlődni és az egész élet egy gyakorlás, úgyhogy mi is próbálunk jobban elmélyedni dolgokban, tanulni és a zenekart egyre profibb körülmények között megszólaltatni.
Mi a következő "Bakancslistás" vágyatok?
Bálint: A tavalyi évben kevés alkalmunk volt utcazenélni, szeretném, ha idén bepótolhatnánk. Szeretjük a spontán zenéléseket, az utcán mindig jobban izgulunk, mint egy színpadi fellépés előtt.
Kristóf: Szeretnénk majd egyszer Izlandon alkotótáborozni. :)
Kámán Ildikó
https://www.facebook.com/margaretisland
https://apple.co/2ku9tPf
https://spoti.fi/2lrWAtf
https://bit.ly/2lyAkdW
Az interjú a ZENÉSZ múlt héten megjelent 201. számában is olvasható.