Horányi Juli, a YOULÏ énekesnőjeként, szerzőjeként a minőségi popzene egyik hazai nagykövete.
Horányi Juli a lassabb és nehezebb utat választotta, nem köt kompromisszumot, ha művészetről van szó. Szeptember végén egy albumban foglalta össze eddigi munkásságát. Az albumról, a minőségi popzenéről, és másik hivatásáról, a díszlet- és jelmeztervezésről is kérdeztük.
Kikből áll a YOULÏ és mióta létezik ez a formáció?
A YOULÏ zenekar 2015-ben alakult és az óta több tagcserén is keresztülment. A legrégibb, alapító tag és társszerző, Bubnó Lőrinc, aki remek zenész, gitározik, énekel és az elektronikus HD alapokat írja, valamint kezeli a koncerteken. Lőrincet 8 éves korom óta ismerem, gyerekkorunkban mindketten a Budapesti Énekes Iskola kórusában énekeltünk. Később a Mïusban is játszottunk együtt, mikor megalapítottam a bandát, elsőnek őt hívtam fel, hogy jöjjön és legyen a gitáros az együttesben. Dobosunk, a szintén kiváló Weisz Nándi, akit a közönség az InFusion Trio-ból ismerhet. Nándi azért is különleges, mert amellett, hogy remek érzéke van a popzenéhez és ismeri a legmodernebb hangzásokat, a klasszikus műfajban is professzionális, hiszen évek óta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tagja, sokat dolgozott együtt Kocsis Zoltánnal, aki hosszú éveken át a főnöke volt. Egy új taggal bővült a trió, jelenleg basszusgitáron Gátos Bálint játszik, aki Váci Eszter quartetjében zenél és mellette több produkcióban is részt vesz, például Szekeres Adrienn koncertjein.
Szeptember végén jelent meg YOULÏ első, teljes albuma. Mesélnél a lemez koncepciójáról?
Igen, ez a lemez már egy ideje érett a megjelenésre. Körülbelül három éve gyűlnek a dalok a fiókomban és nagyon boldog vagyok, hogy most nyilvánosságra kerülnek a legjobbak, hiszen csak azokat válogattuk a lemezre. Rengeteg mondanivalóm volt, mert az utóbbi három évem nagyon sűrűre sikerült. Megéltem sok mélypontot és sok felemelő pillanatot is. Mélypont volt egy komoly kapcsolat vége, ami után újra kellett kezdenem az életem, nem csak magán emberként, hanem énekesként, előadóművészként is. Ez rengeteg nehézséggel járt együtt, közben nagyon büszke voltam arra, hogy a Come Along című dalomat jelölték Fonogram díjra, még ha nem is én nyertem, önmagában a jelölés nagyon jól esett.
Később a magánéletem rendeződött, egy csodálatos társra leltem és neki is hála, szépen elkezdtek újra alakulni a dolgaim. Persze mindezek mellett a manager keresés, a zenekarban zajló tagváltások, a financiális problémák, vagyis a karrierem anyagi forrásainak megteremtése mind nagyon kemény próbatételek voltak számomra, többször úgy éreztem nincs erőm tovább folytatni. Aztán mégsem adtam fel, és pont akkor nyertünk támogatást a Cseh Tamás Programban a lemezre, mikor már teljesen elvesztettem a reményt és a kilátást arra vonatkozólag, hogy valaha is fogok albumot készíteni. A lemez koncepciója elsősorban az volt, hogy történeteket meséljek el, olyanokat, amik másokkal is megtörténtek és így lehet velük azonosulni. Egy őszinte, mégis populáris hangzású, de közben kísérletező lemezt szerettem volna. Nagyon színesre is sikerült, többféle dal van rajta. A Mi van veled? lett az egyik kedvencem, hangzásában egy jó ritmusú, táncolható, bulis szám, de a szövege arról szól, hogy két nagyon fontos kérdés van, amit időnként érdemes magunktól megkérdezni, mi van velem és ki az, aki tényleg mellettem van, nem csak látszólag szeret, miközben a hátam mögött ellenem munkálkodik?
A legtöbb dalodban szerző is vagy és szövegeket írsz. Honnan merítesz?
Leginkább a velem történő eseményekből, de közben figyelem a világ változásait is, van egy dal a lemezen, aminek Us (jelentése: Mi) a címe. Ez a dal a jelenlegi társadalmunkról és a pénzről szól, arról, hogy a pénz a mi istenünk, és mindent tőle teszünk függővé, a múltat, a jövőt, miközben a pénz nem valódi megoldás, csak egy eszköz, amin hozzájuthatunk dolgokhoz. Persze a jó minőségű élethez kell pénz, nem akarok álszentnek tűnni, csak azt mondom, hogy önmagában az, hogy valakinek sok vagy kevés van belőle nem minősíti őt, mint embert, és nem tartom túl egészségesnek, hogy a pénzvilág gyakran egyfajta őrületbe kergeti az embereket.
Énekelsz angolul és magyarul is, mi alapján dől el, hogy éppen melyik nyelven születik meg egy új dalod?
Ez teljesen spontán alakul mindig. Vannak dalok, amik eleve angolul íródnak és van olyan dal is, amit rögtön magyarul hallok. A dallamvezetéstől és a hangulattól is függ ez sokszor. Vannak olyan hangzású dalok, amikhez az angol nyelv ritmusa jobban illik, és van, ami inkább magyarul működik jól. Szeretem ezt az alkotói szabadságot meghagyni magamnak és mindig olyan nyelven írni a szöveget, ahogy éppen jön. Volt már rá példa, hogy volt egy angol dal, amihez utólag írtam magyar szöveget, de az nagyon nehezen ment, azért a végeredmény nem lett rossz, de jobban szeretem, amikor áramlik egy szöveg és nem kell erőltetni, hogy eszembe jussanak a gondolatok.
A zenélés mellett jelmeztervezéssel is foglalkozol. Mesélnél egy kicsit a másik életedről?
Igen, eredeti végzettségem szerint színpadi díszlet- és jelmeztervező vagyok, 4 évig tanultam Kaposváron és ott is szereztem meg a diplomámat. Mostanában ez a „másik életem” eléggé háttérbe szorult, utoljára az év elején dolgoztam színházaknál, Debrecenben és Nyíregyházán. Most a tervezői oldalam leginkább abban nyilvánul meg, hogy stylistként segédkezek zenész barátaim projektjeinél, például Csemer Boglárka BOGGIE új lemezének fotózásán is részt vettem, illetve több fellépő szettjét is stylingoltam, közben az InFusion Trióval is dolgozom a készülő, új lemezük kapcsán. Illetve magamat is én „tervezem” de most nincsenek színházi munkáim, bár egy előadás most kilátásban van, de ez még nagyon képlékeny.
A két művészeti ág mennyire kapcsolódik össze nálad?
Minden szempontból nagyon is összekapcsolódik. Például mikor születik egy dal vagy a lemez, akkor én rögtön látom, hogy vizuálisan mit szeretnék. A lemezem borítóját is magam találtam ki, a piros virágokat én fotóztam otthon, a konyhában, majd megkértem egy grafikust, hogy komponálja össze a szövegekkel, amik a fizikai albumra kerültek. Szóval komplexen tudok gondolkodni, a színpadi koncertek látványának kitalálásában is szeretnék majd közreműködni, legalább olyan szinten, hogy az alap ötletet kitalálom és kiválasztom a csapatot, akiket megbízok majd a megvalósítással. Nagyon sokat tanulmányozom a világsztárok színpadi show-inak a díszletét, jelmezeit, próbálom ellesni a trükköket. Egyelőre a YOULÏ produkció még nem tart ott, hogy egy olyan nagy koncertet színpadra állítson, mint amilyen most Lady Gaga - Joanne világkörüli turnéja, vagy Beyonce - Formation színpadi látványa, bár remélem, hamarosan kinőjük magunkat, mert rengeteg ötletem van, amiket nagyon szeretnék megvalósítani. Ha tervezői munkám van, akkor is nagyon sokszor zenékből inspirálódom, ezért is szeretek jobban táncelőadást vagy zenés produkciót tervezni, mint prózát, mert a zene nagyon sok ötletet ad.
A klipjeid vizuális megalkotásában is részt veszel?
Igen, sajnos vagy szerencsére eléggé bele szoktam folyni a klipekbe is, alap koncepció szinten legalábbis biztosan. Az Electrical klipemet nagyon szeretem, abba például nem nagyon szóltam bele, persze nagyjából volt egy elképzelésem arról, hogy mit szeretnék és azt is tudtam, hogy kiket kell megkeresnem hozzá, végül Badits Ákos és Tasnádi Zsófi nagyon izgalmas világot alkottak. A Szerelemtől szabadon klipnél is volt egy alap képi világ a fejemben, mindenképp szerettem volna, hogy legyen fekete-fehér a videó, legyen benne vhs effekt és aztán a többit rábíztam Ritter Doronra, aki a klip DOP-je volt és a rendezőre, Dénes Viktorra. Az alkotópárossal olyan jó volt a közös munka, hogy aztán a Honvágydal klipjénél, mely az 1956-os forradalom 60. évfordulójára készült, ismét együtt dolgoztunk. A Wake Up! klipet pedig egy jó barátom, Janos Visnyovszky rendezte. Nagyon szeretem a látásmódját és ezért is kértem fel őt a munkára, a végeredménnyel is elégedett vagyok, bár nem volt egyszerű dolga velem, mert itt nagyon sok elképzelésem volt. Nem mindig könnyű velem a munka, de egyvalami biztos, sosem akarok a másiknak ártani, egyszerűen csak mindig azt szeretném, hogy hozzuk ki a legtöbbet a dologból és legyen a lehető legjobb a végeredmény.
Mennyire könnyű, vagy nehéz ma Magyarországon olyan minőségi popzenével érvényesülni, amit a YOULÏ is képvisel?
Természetesen nehéz, de hosszú távon én csak ebben hiszek. Még ha ez az út, amit választottam rögösebb és lassabb is, akkor is ezen haladok, mert így tudok önmagam maradni és vagyok hiteles. Ha megnézem azokat, akik a példaképeim és szerintem minőségi popzenét csinálnak, az ő útjuk is rögös és lassú volt, mégis elérték, hogy idővel elismerjék őket. Hosszú távon szerintem sokkal értékesebb egy minőségi és időtálló produkció, mint az a zene, ami divatba jön, majd ki is megy a divatból, és ki tudja 20 év múlva fog-e bárki emlékezni rá. Tőlem nagyon idegen lenne, ha egy olyan zenei produktumot próbálnék meg létrehozni, ami projekt alapon működik, sok pénzt termel egy ideig, de hosszú távon nem fenntartható, mert nincs benne olyan tartalom, ami örök érvényű lenne vagy generációkon átívelő.
Mikor és hol hallhatjuk élőben a teljes lemez anyagát?
Egy izgalmas, minőségi koncerten szeretnénk bemutatni a lemezt valamikor 2018. elején. Tervezzük, hogy több vendéget is hívunk majd, akik közreműködnek a dalokban és szeretnénk megmutatni, milyen a YOULÏ világ. Lesz szép VJ szett és táncolni is fogok, bízom benne, hogy a közönség nagyon szeretni fogja és ezzel a koncerttel elkezdődik egy új időszámítás a zenekar életében. A koncerthez sok plusz tartalmat is készítünk majd, lesznek játékok, sorolások, különféle aktivitások, amik kicsit megmozgatják a közönséget.
Kámán Ildikó