zenesz_logo.png



Nehéz lenne egy basszusgitárnak jobb ajánlást találni a rockzene területén, mint James LoMenzo-t, aki többek között Zakk Wylde-dal játszott a Black Label Society-ben, aztán évekig a Megadeth basszusgitárosa volt.

Nem véletlen, hogy olyan lelkesen beszél a Yamaha BB 1025X basszusgitárról a Youtube-on, hiszen valóban egy okosan megalkotott hangszer, célközönségét tekintve elsősorban a rockot játszó zenészeknek, amelyik azonban nagyszerűen alkalmazkodik többféle zenei környezethez is.

 

 

 

Felépítése legjobban a rockban klasszikusnak számító PJ basszushoz hasonlít, de a sok krómozott felület és a fekete fényezés összhatása a Musicman basszusokat is eszünkbe juttathatja. A test három darab égerből készül, amelyeket nem egyszerűen csak összeragasztanak, hanem a stabilitás növelése és a jobb hangvezetés érdekében az illesztési felületek között össze is csapolnak. A Jazz Bass és a Precision Bass pregnáns, átütő, ugyanakkor, ha kell simulékony hangjának egyik fontos eleme az éger test. A nyakat a testhez csavarozással rögzítik, azonban mivel a csavarokat besüllyesztették a test hátuljába és a test kontúrja is kerekített a nyak tövénél, kényelmi szempontból szinte teljesen egyenrangú egy ragasztott vagy átmenő nyakas hangszerrel, a csavarozott nyak miatt viszont jobban jelen van a hangjában egy erős ütés a hangok indításánál. A nyak öt darabból készült, három juhar közé két mahagóni csíkot ragasztottak.

 

Ügyeltek arra is, hogy a fa megmunkálásakor úgy darabolják a juhart, hogy az évgyűrűk a fogólap síkjára merőlegesen kerüljenek a nyakba, ami megnöveli a nyak merevségét és stabilitását. Az ilyen módon készülő hangszerek ezt az odafigyelést sokkal hosszabb lecsengésű hangokkal és időjárás változásokra kisebb érzékenységgel szokták meghálálni. A nyak profilja kellemesen ovális, vintage hangulatú, bár a rózsafa fogólap rádiusza sokkal modernebb felfogást tükröz, hiszen annál jóval laposabb. Viszonylag alacsony bundokat használtak, ami egyrészt szintén a vintage világot idézi, másrészt szerintem nagyon kényelmessé is teszi a hangszert. A hangszer anyagai és felépítése után a legfontosabb tényező a hangzás kialakításában azok a pontok, ahol a húr kapcsolatba lép a hangszerrel, vagyis a húrláb és a felső húrvezető anyaga és tömege, valamint, hogy ezeken a helyeken milyen megbízhatóan érintkeznek a húrok a hangszerrel.

 

A húrláb különlegessége, hogy lehetőség van arra, hogy a hagyományos módon fűzzük át rajta a húrokat, de arra is, hogy a testen átvezetve húrozzuk fel a hangszert. A második esetben a húrlábon jóval nagyobb leszorító erő keletkezik, és mivel a húrok közvetlenül a testben végződnek, ez a két tényező együttesen sokkal jobb kapcsolatot és rezgés közvetítést jelent a húrok és a hangszer teste között. A másik kritikus pont a felső húrvezető, ami ezen a hangszeren ugyanabból az ötvözetből készült, mint a bundok. A fejen látható egy leszorító is ami a középső három húrt fogja le, mivel ezek szoktak problémát jelenteni olyan basszusokon, amelyeknek nem hátra döntött a feje. Ez a leszorító és az általánosan elterjedt műanyagnál nagyobb tömegű, keményebb felső húrvezető együttesen jelentősen megnöveli a hangok lecsengését, valamint felharmónikus tartalmát.

 

Kevés olyan harmincnégy collos menzúrával készült, csavarozott nyakú basszusgitárt hallottam, amelyiken ennyire jól tudott volna megszólalni a H húr. Az elektronika ugyan semmilyen látványos varázslatra nem képes, mivel egyszerű passzív hangszedőket alkalmaztak, de nekem pont ez tetszik benne. A nyaki hangszedő a Precision Bass mintájára készült és ALNICO mágnes van benne, a hátsó Jazz Bass jellegű hangszedőben pedig ferrit mágnes található. A mágneses pólusok itt nem állíthatóak külön, hanem egybefüggő krómozott felületük van, amelyiknek az íve a fogólap rádiuszát követi. A nyaki hangszedő testes, zsíros hangzású, míg a hátsó ennél sokkal fókuszáltabb és harapósabb, de mégis jazzisták által is szerethetően melegen és vastagon szól. Mi megszerettük és szeretettel ajánljuk!


GP