Zeneszmagazin Online - Ibanez AF75G-RGF

Gitár

Részletek: Szerző: Borbély Tamás; 2020. augusztus 21.

- BORBÉLY TAMÁS - Az Ibanez 2002-ben kezdte el gyártani Artcore modelljeit, melyek gyakorlatilag egyet jelentenek a márka üreges, vagy félüreges testű, vintage gitárjaival.

ibanez_af75grgfs 700x.jpg

Az Artcore család tagjait talán nevezhetjük réteg hangszereknek, melyek főleg az 50-es, 60-as évek zenéjét, illetve hangzását preferáló gitárosoknak kedveznek. A megjelenés és a hang ezt a világot idézi, azonban ezek a hangszerek sok szempontból megbízhatóbbak, jobban használhatóak, mint klasszikus elődjeik.

Összerakás, design

Az Artcore sorozat Ibanez AF75G-RGF modellje a XX. század közepét idézi mind formavilágában, mind hangzásában. Ha visszatekintünk a múltba, megállapíthatjuk, hogy egy régi, eredeti hollow-body gitár a gyönyörű hangja mellett rengeteg nehezen kezelhető jellemzővel is rendelkezik: a hangolást nem tartja jól, gerjedésre hajlamos és sok tekintetben kényelmetlen. Az Ibanez az Artcore modelleknél ezeket a kellemetlen velejárókat kiküszöbölte, és a mai kor igényeinek, elvárásainak megfelelően, jóval játszhatóbbá, kényelmesebbé tette hangszereit.

Nézzük sorra, mi minden szolgálja a zenész kényelmét! Az AF75G-RGF az Ibanez által kifejlesztett AF Artcore nyakkal rendelkezik, melynek profilja meglehetősen kényelmes, sőt ebben a „műfajban” kifejezetten sportosnak mondható. Hangolókulcsai szintén az Ibanez sajátjai, melyek kiválóan tartják a hangolást. A Gibraltar Performer Tune-O-Matic húrláb, és főként a vele együtt dolgozó VT60 húrtartó abszolút vintage jellegűek, de jóval stabilabb hangolást tesznek lehetővé, mint elődjeik. Fontos megemlíteni, hogy a Gibraltal Performer Bridge babái olyan alacsony profillal rendelkeznek, illetve a húrok felfekvésének helyei olyan simák, hogy egyáltalán nem bántják a kezet. Ez a sima játékérzet a régebbi Tune-O-Matic rendszerű húrlábaknál elképzelhetetlen volt, melyek ugye jóval „ágas-bogasabbak” voltak, megakasztották, zavarták a kezet.

A kezelőgombokat – a háromállású pickupváltó kapcsolót, a két hangerő és két hangszín potit – szemügyre véve egyáltalán nincs „olcsó” érzete az embernek, sőt… prémium hangszerekre jellemző ez a precíz elektronika. Nem lötyög, nem „köhög” semmi, az összes potméter, és a kapcsoló is holtjátékmentesen a megfelelő mechanikai ellenállással működik. A potmétersapkáknak külön nevük is van. Ők a „Shure Grip III” névre hallgatnak, jellemzőjük, hogy a felső részük egy gumírozott, recés gyűrűt kapott, mely biztosítja a csúszásmentes kezelést.

A hangszer testvastagsága nagyon jól megválasztott, kényelmes rajta a játék, hang tekintetében hozza, amit kell, azonban nincs az embernek az a „fatönk ölelgető érzése”, mint egyes vastag nagytestű üreges gitároknál. Testvastagság tekintetében talán a Gretsch Chet Atkins modellre hasonlít a legjobban, amiről pedig ugye tudjuk, hogy a hollow-body világban egy etalon hangszer.

Hang

Ha egy mondattal kellene jellemezni hangi adottságait, akkor azt írnám: „Az Ibanez AF75G-RGF azt a hangot tudja, ahogy kinéz, és teszi mindezt jó minőségben.” Nem igazán mondható egy univerzális hangszernek, de nem is ez célja, hanem a „szakterületén” jól szólni. Ez a terület pedig messze nem egy stílusra korlátozódik. Megállapítható, hogy nem ez „A” mindent megoldó gitár, de a maga kategóriájában mégis sokoldalú. Nyaki állásban kiválóan alkalmas jazzre. A gyönyörű kerek, tradicionális sound mellett van benne egy levegős érzet, ami nagyon jót tesz a hangzásának. Nem maszatos, hanem megfelelően konkrét, még nyaki állásban is. Középen, mindkét hangszedőt használva aztán elkezdődik a pattogós rythm and blues.

Mivel minkét hangszedő külön hangerő, és külön hangszín potméterrel rendelkezik, ezért ebben az állásban gyakorlatilag a két végállapot, („csak nyak”, és a „csak híd” hangszedő) között minden megoldható és árnyalható. Hídi állásban pedig karcol, ahogyan a rockabilly-ben, és a tradicionálisabb rock & roll-ban kell. Ezzel a gitárral, és a hozzá megfelelően megválasztott csöves erősítővel gyakorlatilag egy szál kábellel megoldható minden, amire ez a hangszer hivatott.

af75grgf_4 700x.jpg

Összességében jellemző a hangjára, a humbuckerek adta vastagság mellett a test által nyújtott levegősség, illetve akusztikus érzés. Ennek a látszólagos ellentmondásnak lesz az eredménye az a sound, amit nagyon szeretnek az ilyen stílusú hollow-body gitárok szerelmesei. A gitár amúgy nagyon jó sustainnel, vagyis hangkitartással rendelkezik. Ennek köszönhető, hogy könnyen gerjeszthető. Itt nagyon fontos megemlíteni, hogy ez a gerjedés jóval kezelhetőbb, mint a cikk elején említett régi vintage hollow-body gitárok esetében. A régi hangszereknél a kezdetlegesebb hangszedők miatt zabolázatlan volt a gerjedés, nagyobb hangerőnél kezelhetetlenné vált. Az Ibanez AF75G-RGF esetében a Classic Elite humbucker hangszedők megfelelő kalibrálásának köszönhetően mély, mélyközép tartományban nem igazán érzékeny, és a magasak tekintetében is jóval kezesebben viselkedik, tehát gerjeszthető, de abban a tartományban, amit szeretünk.

Nyilván létezik az a gain fokozat, aminél már ő is elveszti a talajt, de stilisztikailag az nem is állna jól a hangszernek. Általában kimondható, hogy a picivel is vadabb, szőrösebb torzítást nem nagyon kedveli, egyszerűen nem szól szépen. A gitár komfort zónája a tiszta hangtól, a csöves erősítők által előállított „edge of breakup” területig, vagyis addig a pontig tart, ahol a csövek elkezdenek dolgozni, enyhén torzítani. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen ez a gitár erre hivatott, ebben a spektrumban van otthon, illetve abban a zenében, amihez ez a sound szükséges.

Összegzés, ajánlás

Az Ibanez AF75G-RGF kiváló választás lehet annak, aki szereti azt az old-school hangot és formavilágot, mely a korai rythm and blues-ra jellemző, és viszonylag elérhető áron keresgél gitárt. Nagyon jól használható hangszer lehet rockabilly-hez, illetve a jazz akusztikusabb, tradicionálisabb ágazataihoz is. Elődjeinek forma- és hangzásvilágát megtartva, viszont azok gyenge pontjait kiküszöbölve kiváló hangszer lehet a vintage, üreges testű gitárok szerelmeseinek.