Annak ellenére, hogy modelljeit olyan nevek fémjelzik, mint Steive Bailey, Carol Kaye, Paul Jackson vagy Sting (a Police-ban egy Aria Pro II. fretless modellen játszott), az utóbbi időben mégis kisebb népszerűséget könyvelhet el magának, mint a vele egykorú tradicionális Ibanez vagy a Fender márkák. Az alacson piaci mutatók szerencsére nem befolyásolják az Aria fejlesztőgárdáját, így a régebbi basszus szériák folyamatos fejlesztése mellett évről évre újabb modellekkel jelennek meg.
A ’80-as évek legendás szériáit, a szelektor-kapcsolós SB-ét, az akusztikus TAB-ot (Thinline Acoustic Bass) és az Aria Pro II.-őt 1990-ben újabb koncepciójú, a rock és a metál stílus elvárásaira tervezett STB és Integra IGB sorozatok követték. A jelenleg forgalmazott második generációs Integra IGB (az 1986-os első széria még SB Integra néven futott) a gyár egyik legszélesebb sorozata, mivel nyolc azonos testű, de különböző elektronikával ellátott modellből áll. Az Integra változatlan népszerűségét igazolja, hogy a nagy példányszámú gyártás (és a kisebb költségek) miatt a széria gyártását áthelyezték Koreába.
A most bemutatott IGB 68/5 egy öthúros modell, amelynek vaskos teste három darab kőrisből van illesztve. A mély szarv-benyúlásokkal rendelkező test jó átmenetet képez a hagyományos és modern design között, felülete szépen ívelt, a jobb karnak biztos támaszt ad. A natúr beeresztett test érdekessége, hogy a kőris struktúrája jól látható, a fa erezete kitapintható a vastagon lakkozott csillogó hangszerek után ez a natúr modell szinte „nyers” benyomást kelt. Az egy darab kemény-jávorból készült 34”–es nyak belenyúlik a testbe, a vége íves kiképzésű és finoman belesimul a testbe. Az Ibanezre emlékeztető fejrész, ferde lapolással van hozzáragasztva a nyakhoz, a Gotoh típusú húrgépek 3+2 elrendezésűek. A terhelés egyenletes elosztását, a húrgépek szimmetrikusan elhelyezése segíti, ennek a „mértani” elhelyezésének köszönhetően a húrok a nut-tól való egyenesen futása példás. A rózsafa fogólapban 24 közepes méretű érintő van, a húrvezető grafit komponensű műanyagból készült. Az IGB valamennyi szereléke matt-krómozott, az SDB-1 húrláb egy igényes konstrukció, nagyon esztétikus, masszív és felépítésénél fogva jól csökkenti a húrok káros rezgéseit. (érdekes, hogy a 2007-es prospektusban még nem ez a húrláb szerepel, valószínű, hogy egy friss fejlesztés!)
Az IGB68 egy Seymour Duncan típusú MBH-5 humbucking pickup-ot kapott, amelyet tipikus „MusicMan” pozícióban helyeztek el. Az elektronikához egy hangerő, magas, mély, közép hangszín, aktív/passzív és a pickup soros/párhuzamos kapcsolója tartozik. Az előerősítő panel kábelezése gondosan elkészített, vezetékek, egy 14 lábas csatlakozóval kapcsolódnak az előerősítőbe.
Az erős mágnes pólusokkal rendelkező pickup típusa és jellegzetes pozíciója StingRay jellegű hangot sejtetett és a papírforma nagyjából be is jött. A vaskos kőristestbe ágyazott pickup, karakteres közép és erős magas tartománnyal rendelkező hangot adott, amely idézi a tradicionális sound-ot, azzal a különbséggel, hogy a StingRay-nél ezek a frekvenciák erősen meg vannak támasztva mélyekkel, az IGB-nél ezek sajnos nem dominánsak, így ezt a tartományt mélyemeléssel kell korrigálni. Megnyugtató, hogy az elektronikát kikapcsolva, nem csökken a hangerő és a húrok nem veszítenek a dinamikájukból, a soros/párhuzamos váltás eltérő karakterei EQ beavatkozás nélkül is jól hallhatók. A hangszínegységből a mély és a közép jó helyen dolgozik, a magas frekvenciát „borotválónak” találtam, ebben részben a gyári húrkészlet is ludas, mert a húrok natúr hangja is elég kemény. Az IGB hangzását, a hangszínekkel ugyan „lágyíthatjuk”, de az intenzív alaptónusa miatt az Integra IGB inkább a keményebb zenékben kamatoztathatja tudását, ahol a vastag alapokból is jól kihallható karakteres hangszerként viselkedik.