zenesz_logo.png



Mostani tesztünkben elérhető árú, csöves előerősítő megoldásokkal ismerkedhetünk meg. Mindhárom típust a házi és kisebb stúdiók használóinak a figyelmébe ajánlom.

 

Art Tube MP.jpg

 

 

 

A Tube MP (amely névben a rövidítés a Microphone Preamp elnevezést rejti) sokak számára ismerős lehet. A sorozat mindegyik darabja megegyező méretű és hasonló kidolgozású. A Tube MP kisméretű, asztali használatra szánt eszköz, azaz rack dobozba nem szerelhetjük, mivel a kezelőszervek a készülék tetején találhatók. Ezzel együtt nagyon stabil, masszív kivitel jellemzi, így adott esetben például DI boksz használatra nyugodt szívvel ki lehet vinni színpadra is.

 

Külső táppal rendelkezik, ami nem örvendetes tény és kikapcsolni sem lehet a tápot, de a méret miatt ez elfogadható kompromisszum. A tápcsatlakozó a hátoldalon található, és itt foglalnak helyet a ki- és bemenetek is. Mivel egycsatornás előerősítő, így csak azért találunk kettőt mindkét fajából, mert CLR és jack kivitelben is jelen vannak, ami természetesen azt is jelenti, hogy szimmetrikus és aszimmetrikus formában egyaránt csatlakozhatunk. A kimenet esetében például nagyon hasznos lehet az, hogy a jel egyszerre megjelenik mindkét fajta csatlakozón, hiszen így hangszer előerősítősnél egyszerre küldhetjük a jelet a szimmetrikus XLR csatlakozón a keverőpult felé, az aszimmetrikus jack csatlakozóval pedig az erősítő felé.

 

A Tube MP fedelén összesen két tekerőgombot és három nyomógombot találunk. Az input tekerővel állítjuk a bemeneti szintet, így az output a kimeneti szint állítására szolgál. Ha a csöves hangzást ki akarjuk használni, akkor érdemes viszonylag nagy jelet küldeni a cső felé. Tényleg más jellegű a hang, ha kisebb bemeneti és nagyobb kimeneti szintet állítunk. A cső egyébként látható is a fedéllemez kivágásain keresztül. A típusa 12AX7A, és valójában egy tranzisztoros előerősítő rész után helyezkedik el, de ez ebben az árkategóriában természetes, hisz tényleg halk, teljesen csöves megoldást még nagyon sok pénzből se egyszerű összehozni.

 

A maximális előerősítés mértéke +60 dB, ami bőségesen elegendő akármilyen mikrofonnál is. Kicsit szokatlan módon ez a +60 dB úgy jön össze, hogy az input gain a felirat szerint +40 dB, és mellette találjuk a +20 dB nyomógombot. A legtöbb előerősítőn egy úgy szokott előfordulni, hogy a maximális előerősítősből vághatunk pad kapcsolóval, de az eredmény végül is ugyanaz. A következő nyomógomb a +48 V fantomfeszültség kapcsolására szolgál, míg a harmadikkal (phase reverse) fázist fordíthatunk. Az előerősítőt meghallgattam mikrofonnal és hangszerrel egyaránt.

 

Tényleg halkan működik és az átlag keverőcsatorna előerősítőjénél szebb hangzást produkál. Megfelelően kihajtva a csöves jelleg észrevehetőbb és ez általában zeneileg kellemes hangzású. A túlvezérlésre egy clip LED figyelmeztet, de ha csak ritkán vált át a zöldből pirosba, akkor még nem hallani torzítást. Az elektromos gitár hangzásának is kifejezetten jót tesz a csöves jelleg, teltebb és plasztikusabb lesz a hangzás.

 

 

Tube MP OPL.jpg

 

 

 

A második modell, a Tube MP OPL külsőségekben csak egy plusz nyomógombbal különbözik. Az OPL (Output Protection Limiting) egy limiter áramkört kapcsol be, amely gyors reagálási idővel (attack) és lassú elengedéssel (release) lett beállítva, és főleg felvétel esetén lehet nagyon hasznos. Aktiválva ugyanis a kimeneten nem jelenthet meg 0 dB feletti jel (a jack kimenet esetében), így nem vezérelhetünk túl hangkártyákat vagy más felvevőrendszereket. A clip LED ilyenkor az OPL áramkör bekapcsolását jelzi. Hangszerrel hallgatva az OPL működését az nem tűnt mindig kifogástalannak zeneileg, de még mindig könnyebb egy összenyomott frázist a felvételben utólag kijavítani, mint digitális túlvezérlés eredményével foglalkozni.

 

 

StudioV3.jpg

 

 

A harmadik modell, a Tube MP Studio V3 esetében már több különbséget észrevehetünk. Egy analóg VU méter műszert is kapott a doboz, ami jelzi a cső kihajtásának a mértékét, illetve az OPL működésének kontrollálásához is hasznos lehet. Itt egyébként nincs külön kapcsolója az OPL ármakörnek, hanem egy Voicing feliratú, tizenhat állású forgókapcsolóval érhetünk el olyan beállításokat, amelyek OPL funkciót is tartalmaznak. A V3 elnevezés egyébként a Variable Valve Voicing három V betűjére utal, és azt jelenti, hogy bizonyos mikrofon felvételi technikákhoz, illetve hangszerekhez terveztek olyan beállításokat, amelyek a csöves jelleget különböző mértékben és más paraméterekkel alkalmazzák.

 

Valójában négy csoportba oszthatók a beállítások, ezek a Neutral Setting, a Warm Setting, a Warm Setting with OPL és a Neutral Setting with OPL. Mindegyik csoporton belül négy preset található és a feliratok útmutatást adnak, hogy mire is optimalizálták őket. Az akusztikus gitártól a dobokig sok minden megtalálható, és természetesen nem azt jelenti, hogy az adott hangszer felvételét ne lehetne egy másikkal is jól megoldani.

 

Az alap áramkörök mindhárom eszköz esetében ugyanazok, így hangzás tekintetében is hasonlók a tapasztalatok. A Studio V3 tényleg egy kicsit sokoldalúbb, olyan stúdió esetében, ahol rendszeresen sokféle feladatot kell megoldani, nagyon hasznos és gyors megoldás lehet, megérheti a nem sokkal magasabb árat kifizetni érte.