Meg kell, hogy kérdezzem, kihagyhatatlan... A dobos a zenész legjobb barátja... Mit szólsz ehhez?
Haha. Osztom a véleményt. Sok mindenkinek vagyok a barátja. Ha nem is „túl közeli”. Ha egy kicsit jobban kivesézzük, ez a mondás valójában igaz is. Nem tartom magam zenésznek. Szerintem a dobolásnak – legalábbis az általam űzött vállfajának – több köze van a matekhoz és a sporthoz, mint a zenéhez. Befogadható módon zenélni olyan hangszeren lehet, amin dallamokat játszanak. Persze sok olyan dobos van, aki a dobok dallamát is felhasználja játékában, szólóban, improvizációban – ez hangolás és stílus kérdése is –, vagy lehet művet kifejezetten dobokra komponálni. Kb. 10 éve egy Bozzio workshopon volt is alkalmam ilyesmit hallani. Egy egész sor oktobánon dobolt el egy komolyzenei művet. Már nem emlékszem, hogy kitől.
Valójában az a barát nagyon könnyen ellenséggé tud válni. Azok a zenészek, akiknek még a „barátja vagyok” tudják, hogy szeretem feszegetni a határokat. Minden produkcióba szeretek annyit beletenni magamból, amennyi még éppen nem lépi túl azt a bizonyos határt és még nem túlságosan „tolakodó”.
Viccet félretéve: Több formációban, több műfajban is játszol, közben tanítasz, ez utóbbiról bizonyítékaim is vannak, méghozzá a 100 % Drumming című kiadványod. Mesélnél arról, miért fontos számodra a tanítás?
Egy ideje sajnos csak elvétve fogadok tanítványokat. Régebben rendszeresen tanítottam, jó pár fiatal dobos nőtte ki magát a kezeim alól. Egyrészt az időhiány az, ami miatt ez nagyon visszaesett. Rengeteg munkám van. Szerencsére. Itt Nyugat-Magyarországon nagyon kevés hivatásos dobos van.
Szinte minden héten jönne valaki, aki tanulni szeretne. Őket Hollósi Laci barátomhoz szoktam irányítani, van a környéken egy dobiskolája (és mellesleg a Dobos Magazin főszerkesztője is). Egy suli bőven elég itt. Ez a másik ok. Bár vannak oktató anyagaim, az előadóművészi munkákat részesítem előnyben. A Zenész Magazin „Dobklubja” és az oktató anyagok által, ha közvetve is, de remélem sok „tanítványom” akad az egész országban.
Ha már belemerülünk, véleményed szerint mikor érdemes elkezdeni dobolni tanulni?
Soha nem korai és nem késő elkezdeni. Persze, nem lehet egy 3 éves gyermeket odaültetni egy dobfelszerelés mögé. Ritmusjátékokkal és a korának megfelelő eszközök használatával meg lehet alapozni a hangszer iránti szeretetet. Sok olyan zenészről hallottam, akik 20-25 éves korukban kezdtek el tanulni és később profivá váltak. A másik oldalon pedig van, aki gyerekkora óta foglalkozik zenével és mégsem válik azzá. A befektetett idő, hit és energia meghálálja magát. Nem szabad félvállról venni, feltéve, ha jól akarjuk csinálni. Nem mindig az a profi dobos, aki pénzt keres a zenével, vagy aki ebből él. Hallottam már olyan „amatőröket”, akiktől egy profi is rengeteget tanulhat.
Ha valaki nagyon korán kezdi, az elején mindenképpen kell egy „irányító kéz”, egy tanár, szülő, aki az alapokat segít elsajátítani, mert ezen nagyon sok minden múlhat. A dobosnak egy egész zenekart kell a „hátán cipelnie” és ez jó alapok nélkül nagyon nehéz. Arra azonban minden tanárnak figyelnie kell, hogy az egyéniség megmaradjon (vagyis kifejlődjön) a tanítványban.
Mi a fontosabb, az egyéniség vagy a sokoldalúság?
A mai világban mindkettő elengedhetetlen. Valahol mélyen mindenkiben megvan az az individualitás, amit egy tanár segíthet előhozni. Ezt persze akarni kell és merni is. Most belemerülhetnénk a hazai állami oktatási rendszer és az amerikai szisztéma szembeállításába. Itt nem feltétlenül a zeneoktatás területére gondolok. Ha megfigyeljük az állami iskolákat, láthatjuk, hogy a gyerekeket túlterhelik, az oktatási periódus végére egy jókora lexikális tudással gazdagodnak a gyerekek. Nincs mélység. Szerintem a maximális tudásanyag helyett az egyéniség kinevelését kellene forszírozni. Ha szemügyre vesszük bármelyik világszínvonalú amerikai dobost: mindenkinek megvan a saját stílusa, olyan technikai és zenei elemekkel, amiket senki más nem tud ugyanúgy eljátszani. Csak magamból kiindulva, rengeteget – szó szerint nap, mint nap - gyakoroltam a moeller játékmódot, de sohasem fog úgy szólni, ahogy mondjuk Jojo Mayernél. Ugyanígy vagyok például a Donati-féle dupla ütéses kétlábdob kísérettel. Vannak viszont olyan dolgok, amik nekem könnyebben mennek, míg más dobosok vért izzadnának vele. Az egyén feladata, hogy megtalálja ezeket a területeket, a tanár pedig egy nagyon jó segítség lehet ennek a csiszolásában, de igen könnyen el is ronthatja a dolgot, úgyhogy ez nagy felelősség. Egyéni játékmóddal önmagában még nem fogunk tudni érvényesülni, ezért mondtam, hogy a sokoldalúság is elengedhetetlen. Az soha nem baj, ha bármilyen stílusba be tud illeszkedni egy zenész, vagy dobos (nevet).
Milyen zenészek voltak és vannak rád hatással, főként a játékodra gondolok?
Szeretek zenét hallgatni és mindig kutatom az új dolgokat, úgyhogy időről-időre jönnek újabb hatások. A ’90-es évek eleje óta ütöm a bőröket és abban az időben volt egy dobos – Sean Reinertnek hívják –, aki igen nagy hatással volt rám. Rengeteget hallgattam Morgan Agren, Thomas Haake dobolását akkoriban. Ők inspiráltak arra, hogy nekiálljak komoly energiákat fektetni a gyakorlásba. Nagyon sok dobos játékát figyelem és szeretem hallgatni. Steve Gadd, Vinnie Colaiuta, Horacio Hernandez, Steve Smith, Dennis Chambers, Dave Weckl, Gavin Harrison, a két említett úr: Jojo Mayer és Virgil Donati, a magyarok közül Borlai Gergő, Kaszás Péter, Banai Szilárd, Gyenge Lajos, korrekt játékosok: őket ajánlom is minden dobosnak, aki igényes. Sok fiatal, tehetséges zenész van, akikre érdemes odafigyelni.
Ha nem dobosokról beszélünk, akkor a legfőbb hatás Chick Corea és Bartók. Ők számomra a legnagyobb zeneújítók.
Mennyire számít maga a hangszer, illetve mennyire érvényes a dobolásnál, hogy a sound a kézben van?
A drága hangszerek szépek, de nem tanítanak meg zenélni, (nevet). Kereskedelemmel is foglalkozom és tudom, hogy ez hogyan működik. Egy középkategóriás, közepesen használt hangszerből nagyon jó soundot ki lehet csikarni. Tudni kell, hogy mit akarunk: melyik soundhoz milyen bőröket, milyen hangolással használunk. Számít a dinamika, a megütés erőssége. Felvételnél nagyon fontos a terem akusztikája és a megfelelő mikrofonok. Ahogy megyünk a prémium kategória felé: viszonylag kis minőségi és sound különbségeknél irreális az árkülönbözet. Ha egy profi stúdiót akarunk felszerelni és van rá pénz, akkor azt mondom, hogy vegyük meg a legjobbat mindenből és ne felejtsünk el gondoskodni egy nagyon jó hangmérnökről, ami igencsak ritkaság idehaza. Ezzel a szakmai igényességnek eleget lehet tenni, de önmagában több pénzt nem fogunk keresni vele. Sajnos sok példa van rá, hogy profi stúdió-zenészek közepes szintű sounddal dobnak piacra lemezeket.
Egy hangszer önmagában még nem elég a soundhoz. Egy jó dobos egy jó hangszeren már valami, de egy megfelelő stúdió és egy hangmérnök is kell a minőséghez.
Nemrég berendeztem egy kis házi-stúdiót a próbateremben és magam is foglalkozom felvételkészítéssel. A dobfelvételekre szeretnék „szakosodni” és folyamatosan fejlesztem a cuccot. Néha felkérnek egy-egy lemez feljátszására és a nyers dobsávokat ilyenkor továbbküldöm a stúdiónak, ahol a felvétel további részei készülnek. Nem editálok. Csak nagyon szükséges esetben és mértékkel. Sajnos ez korunk betegsége. Főleg a keményebb műfajoknál. Mindent kipontosítanak és az eredeti hangszíneket kicserélik, még profi stúdiókban is. Szerintem, ha egy dobos jól megtanulja a rögzítendő anyagot, akkor felesleges. Az a pár kosz csak élővé, emberivé teszi a zenét, míg a túlzott editálás megöli.
Rengeteg zenésszel játszottál már, kikre emlékszel a legszívesebben?
Legtöbbjükkel ma is játszom és napi kapcsolatban vagyunk, úgyhogy nem is nagyon kell emlékeznem. A legtöbb tudást és inspirációt a hallgatott zenék mellett a zenésztársak tudják adni az embernek. Sok inspirációt kaptam két helyi zenésztől Csikós Mikitől és Balázs „Greg Bal” Gergelytől, akik engem anno - mint zöldfülűt – bevezettek a modern-jazz világába. Szívesen zenélek együtt a betontempójú basszerrel, Scheer Pepivel (a jó öreg Masina zenekarból), a hihetetlen feelinggel gitározó Gotthárd Misivel és a billentyűs Kondor Tomival, aki véleményem szerint az ország egyik legjobb zeneszerző tehetsége.
Élvezem a jelenlegi produkciókat is. Tavaly óta együtt dolgozom a Sear Bliss zenekarral. Underground szinten jól ismert zenekar, úgyhogy szinte minden héten külföldön koncertezünk. Ez egy szélsőségesnek tartott műfaj és van egypár dolog, amivel nem tudok azonosulni. Nem a zenekarra gondolok, hanem magára a műfajra. Bízom benne – én azon vagyok – hogy a következő lemezzel egy más perspektívát mutathatunk meg ennek a közönségnek. Játszom Gombás Endre (Mispro produkciós iroda) által menedzselt jelenleg futó turnékon. Az egyik a Cserháti Zsuzsa Emlékkoncert, Tóth Verával, Keresztes Ildivel és Majsai Gáborral. A másik Zenélő Filmkockák névre hallgat. A nevéből lehet következtetni, hogy filmslágerekről van szó. Ebben az előző produkció legénysége Auth Csillával kiegészülve dolgozik együtt. A sztárvendég mindkét produkcióban a világjáró brácsaművész Menyus barátom (Menyhárt Péter), akivel szintén szeretek együtt játszani.
Amellett, hogy dobolsz, mennyire foglalkozol zeneszerzéssel?
Állandóan agyalok valami sajáton. Ez olyan próbálkozásféle, hiszen alig egypár hónapig jártam szolfézstanárhoz, úgyhogy a szó szoros értelmében nem tanultam zeneszerzést és zeneelméletet sohasem. Kiolvastam egy-két jazzről szóló könyvet, mert ez érdekelt. Ez egy picit segít is, ha saját zenéken gondolkozom. Nem szeretem a kötöttségeket, úgyhogy inkább makacs módon a fülemre hallgatok. Mostanában az új Sear Bliss lemezen agyalunk közösen a zenekarral. Már vagy négy éve nem volt lemez, úgyhogy épp ideje.
Beszéljünk egy kicsit a terveidről is...
Azok mindig vannak. A sztárok világa egy kicsit messze áll tőlem, úgyhogy jobban szeretnék az underground vonalon tevékenykedni a jövőben is. Már elkezdtem készíteni egy új anyagot. Ez lesz a második szólólemezem. Szeretnék egy ütős kis zenekart összehozni. Még nincsenek konkrét ötleteim a tagokra, helyi zenészek viszont biztosan lesznek. Nemrég Bukarestben együtt koncerteztünk egy jó kis holland basszgitárossal (JeroenPaul Thesseling a Pestilence zenekarból). Elvetemült módon játszik. Beszélgettünk egyet és felvetettem a témát. Azóta már egyeztettünk, az év második felében lesz rám ideje, úgyhogy lehet, hogy Ő is részt vesz ebben a munkában. Olyan embereket szeretnék találni, akik osztoznak velem a kortárs zene oltárán letett áldozatos, de sokszor nehezen megtérülő erőfeszítésekben. Valójában nem is szólólemezt szeretnék, hanem egy közös produkciót, amiben mindenki odateszi, amije van. Egyelőre egyedül készítem a nyers felvételeket és hagyom, hogy az egész kiforrjon.
És végül a saját dobcuccodról is néhány szó...
Van egy Mapex Saturn szettem, amivel nagyon meg vagyok elégedve. Ez van beállítva a felvételekhez és gyakorláshoz. 10”, 12”,14”, 16” tamokkal, 22” nagydobbal. Pearl free floating és Pearl Steve Ferrone signature pergőim vannak. A cintányérparkból - most egy kicsit felújításra szorul – A Sabian Evolution ride a kedvencem. Van egy kis -10”,12”,14”,20”- Pearl Vision „hakni” szerkóm is. Vele csak „élőben” szoktam találkozni. Szép a színe, jól mutat a színpadon és ahhoz képest, hogy középkategóriás nagyon jól szól.
GT