A hetvenes évek nagy, stílust teremtő jazz zongoristái közül elment egy legenda, 79 éves korában meghalt Chick Corea, a 23-szoros Grammy-díjas művész.

Fotó: Sós Gábor

Február 9-én meghalt Chick Corea. A 79 éves jazz-zenész halálhírét csütörtök este tették közzé hivatalos Facebook-oldalán. Azt írták, halálát egy ritka rákbetegség okozta, amit csak a közelmúltban diagnosztizáltak.

„Egész élete és karrierje során örömöt lelt az új dolgok megalkotásában, és a művészi játékban. Szerető férj, apa és nagyapa volt és sokak számára nagyszerű mentor és barát. Munkássága és a koncertezéssel töltött évtizedek révén emberek millióit érintette meg, tömegek kaptak tőle inspirációt” – írták róla.

Chick Corea Armando Corea néven született 1942-ben Massachusetts államban, egy dél-olasz és spanyolt felmenőkkel rendelkező családba. Egész gyerekkorát kitöltötte a jazz: Calabriából bevándorolt apja jazztrombitás volt, aki Bostonban dixieland-zenekart vezetett.

Chick Corea rendkívül sokoldalú muzsikus volt, zeneszerző, billentyűs, zenekarvezető és alkalmanként percussion játékos. A késő ’60-as években játszott Miles Davis zenekarában, olyan korszakalkotó lemezeknek volt részese, mint az In a Silent Way, Bitches Brew, A Tribute to Jack Johnson, és az On the Corner.

A Miles Davis-szel közös munka után megalakította saját zenekarát, a Return to Forever-t, melyben a legkülönbözőbb zenei stílusok ötvözésével kísérletezett, a fúziós zene egyik úttörőjeként tartották számon. Később létrehozta avantgárd zenekarát Circle néven. Számtalan projektnek volt részese, duóban játszott Herbie Hancock-kal és Gary Burton vibrafonossal, de játszott és lemezre rögzített klasszikus zenét, sztenderdeket, szóló albumokat, latin zenét.

Tavaly Corea kiadott egy dupla albumot Plays címmel, melyen különböző helyszíneken, szólókoncertjein rögzített darabokat játszik. A lemez különleges betekintést enged Corea legbelső zenei világába. A CD-n Mozart, Scarlatti, Gershwin, Chopin darabok mellett, Thelonious Monk és Stevie Wonder kompozíciókat is játszik. A legkülönösebb, hogy Children’s Song címmel olyan, még a ’70-es években komponált, gyerekekről szóló rövid zongoradarabokat is előadott, amelyről azt nyilatkozta, a „gyermeki lélek nyitottságát, szabadságát, és azt az örömet próbáltam megírni, amit a gyerekek jelentenek.”

„Ahogy egy futó azért szeret futni, mert jól esik neki, én azért szeretek zongorázni, mert jól érzem tőle magam. Hangszert is válthatok, és elmehetek egy teljesen más irányba, vagy másik dalt játszhatok, vagy bármit, amit csak akarok. Így ez egy állandó kísérletezés.”

Borító fotó: Ice Boy Tell