Fotó: Derzsi Elekes Andor
A Bergendy zenekar az ötvenes évek végén alakult, az alapító nevét 1962-ben vette fel. A hetvenes évek első felében voltak a csúcson, amikor Demjén Ferenc (basszusgitár, ének, szövegíró) és Latzin Norbert (billentyűs hangszerek, zeneszerző) csatlakozásával a zenekar óriási népszerűségre tett szert. Az ország egy szilveszteri élő tévéműsorból ismerhette meg a formációt, amikor Demjén Ferenc elénekelte, a Mindig ugyanúgy és a Fázom, hogyha nem süt a nap című dalokat.
Sorban adták ki az albumokat, olyan további slágerek fűződtek a nevükhöz, mint a Jöjj vissza, vándor, a Sajtból van a Hold, a Darabokra törted a szívem vagy az Iskolatáska, és ezek a korszak vezető magyar popzenekarává tették a Bergendyt. Latzin Norbert távozása után Tóth János Rudolf gitáros került a billentyűs helyére, de a nagy slágerek már elmaradtak. Hozzá kell tenni, hogy a sikerekhez a Latzin-Demjén szerzőpáros mellett a remek fúvós hangszerelések, a zenekar kiváló élő megszólalása, Demjén Rózsi és Bergendy István a korszellemet messze meghaladó extravagáns színpadi megjelenése is nagyban hozzájárult.
1980-tól Balogh Ferenc került a szólóénekesi posztra és bár kiváló énekesi adottságokkal rendelkezett, az idő valahogy már nem kedvezett a korábban rendkívül sikeres funky-s pop stílusnak. Jött a Bergendy Szalonzenekar, ami már egy teljesen más műfaj volt, de ezt is professzionálisan művelték.
Bergendy István szerezte a Süsü, a sárkány, a Futrinka utca és több más tévésorozat, valamint az Én táncolnék veled című televíziós tánciskola zenéjét, emellett musicaleket is írt. 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, 2011-ben kiemelkedő zenei és előadóművészi tevékenysége elismeréseként Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták.
Bergendy István halálával nemcsak egy kiváló zenészt, szaxofonost és hangszerelőt vesztett a magyar zenész szakma, de egy másokra odafigyelő kedves kollégát is.