zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
fejlec_graf_zenesz.svg
Zenei hírek

– B33BOY – Szeptemberben jelent meg az Omega Diatribe soron következő negyedik nagylemeze, Metanoia címen.

OMEGA DIATRIBE - Metanoia (2020) 550x.jpg

 

 

A metanoia szó jelentése többek között megváltozás, a gondolkodásmód átalakítása. Lássuk, hogyan alakult a zenekar ízlése a Trinity (harmadik nagylemez) óta. Vajon tényleg metanoia történt a zenekar esetében?

 

Az új album 6 paneles DIGIPAK kiadásba van öltöztetve – ami ismerve a zenekar korábbi megjelenéseit – az eddigi legminőségibb kivitelűnek mondható. A kiszerelés erős, masszív tapintású, van benne anyag. Jól fog mutatni minden metal rajongó gyűjteményében. A front oldalon egy humanoid fej látható, amely a fejből induló DNS lánc-szerű fonatokkal csatlakozik – az én értelmezésem szerint – az univerzumhoz, ami különösen találó, mert a srácoktól már megszokhattuk, hogy kedvelik a pszichedelikus témákat. Az új visual design-t Metzger Dávid tervezte, aki a zenekar ütőse volt az Iapetus érában.

 

 

OMEGA_DIATRIBE_2020 700x.jpg

 

 

Térjünk át az audióra! Én a 90-es, 2000-es évek zenéin nőttem fel, és a mai napig innen származnak a kedvenceim, ilyen a szemüvegen keresztül nézve fogalmazom meg a véleményemet. Az első szám a You Can’t Save Me, melyben sejtelmes, nyomasztó dallamokkal érkezünk meg a lemez első földbe döngölő témájához. A verzét követően igazi mellbevágó téma következik, ami később vissza is tér. A refrénben Milán You Can’t Save Me kántálása segélykiáltás érzetét kelti bennem. A lezáró dallamok reményvesztetten tűnnek el a semmiben. Következik a Grinder Of Self című nóta, ami egy arrogáns, agresszív témával indul, itt nincs megállás, a pörgős verzét éneklős, vokálos refrén követi. Az új lemezen egyébként az egyik gitáros, Hájer Gergő biztosítja a dallamos vokálokat. A szám végén Milán öblös üvöltése kellőképpen borzongató hatással volt rám.

 

 

 


Ebben a halálközeli élményben úszunk át az első klipes nótára, a Parallel pszichedelikus intrójára, ami szépen felvezeti a jó értelemben véve „vontatott” témát, nehéz súlyokat helyezve a hallgató vállára. A kétszintű verze témákat Milán nagyon konkrétan hozza, a refrén pedig érzelmes vokállal dúsított, ami ismét Gergő érdeme. A szólót követő kiállás engem Crowbar ízvilágra emlékeztet. Még ilyet!

 

Jön a Death Touch. Számomra ez volt a legnehezebben emészthető track. A megszokott, erős kezdés után átcsap a Tool zenekart idéző vonalra, majd később némi industrial fűszerezést is érzek. Ez tipikusan egy olyan szám, amit emészteni kell, hogy kinyíljon a valódi tartalma. Remélem, mindenki látta a Network című filmet, mert a következő skit, az Isolation, ebből a filmből veszi át a híres monológot. Az elhangzott szavak örökérvényű igazságot rejtenek magukban. Jól passzolnak ehhez a conspiracy theory érzetű effekt hangok. A Global Fire úgy robban be, mint valami vadászrepülő hangrobbanása, Milán pedig tartja az iramot. Idővel szabadesésbe kezdünk Gergő vokál témájával, ami szépen átkúszik egy egyre erősödő lezárásba. Következik a címadó dal, a Metanoia. Industrial elemekkel indulunk, távolból jövő szólamokkal vegyítve. A verzét spoken word stíluselem színesíti. Lassú, de átgondolt, mély témák ezek. A refrén azért összerántja a számot, nehogy megfeledkezzünk arról a súlyról, amit a zenekar képvisel. Ezt követi egy kis pattogós, punkos kiállás, majd a távolba repít minket a lezárás.

 

 

 

 

Ideje kicsit újra felpörögni! Erről gondoskodik a Mirror Neuron, a következő tétel. Fúrótorony nehézségű témák váltakoznak. A vokál rendesen köpködi a szavakat, a Milán féle ismétlődő, depresszív, katatóniás állapot válik a fő motívummá, majd mintha eldobnánk mindent, elszállunk a messzeségbe. Ennél a résznél lettem libabőrös.

 

A Coronal Mass Ejection kellemes flow-val repít tovább, izgalmas, szurkálós Korn témákra emlékeztető dallamokat is felfedezhetünk. És végül, a Long. Erre nincsenek szavak. Nyugodj békében!

 

 

120763810_3052960001474465_608839525638390829 700x.jpg

 

 

Visszatérve a bevezetőben feltett kérdésre – a zenekar életében metanoia történt. Bátran tettek egy lépést előre, úgy érzem, sikerült kilépni a „Meshuggah árnyékában” állapotból. A lemezen teljesen új ízeket is felfedezhetünk, ezzel feltehetőleg az volt a cél, hogy kapjanak egy kis levegőt a dalok, legyen idő gondolkozni, értelmezni, mi is történik. A zene eddig is jó volt, de kicsit talán szögletes. Most is megmaradt az éle, de összességében lekerekedett. Kiemelendő az énekes, Milán progressziója, úgy tűnik, kimondottan jót tett neki az ének producer támogatása. A lemez egyébként piszok jól szól. Ákos basszus játékában azt szeretem, hogy sosem fél hallatni a hangját, igazi traktorvontató. Éles, letisztult, nem brummog. A gitárok hangzása is kegyetlen, engem leginkább a Fear Factory – Genexus album gitárhangzására emlékeztet. A gitárok hangképében nem hallani felesleges, oda nem illő töltelék hangokat. A maszter összkép Jens Bogren érdeme. Egy szó, mint száz, az Omega Diatribe új lemezét szerintem a nemzetközi porondon is jegyezni fogják.

https://www.facebook.com/omegadiatribe