Legutóbbi albumuk, az „Open Wide”, idén áprilisban jelent meg. A gitáros/énekes Erdélyi Péter válaszolt a kérdésekre.
Mi kell tudni az áprilisban megjelent új lemezről? Mennyi idő alatt és hogyan készült el illetve hol lehet kapni?
2011 tavaszától egészen késő őszig készült, a dobok és az ének Szegeden a Black Hole Sound stúdióban készültek, a többi hangszer (gitárok/bass) otthon lett felvéve vonalból, majd a stúdióban re-ampoltuk őket. A keverés is Szegeden zajlott, Vári Gábor hangmérnök/producer felügyelete mellett, akinek már sok hazai rock/metal zenekar (pl. Angertea, Fish, Salvus stb) köszönhet bivaly megszólalású lemezeket. Mi is rendkívül elégedettek vagyunk vele.
Az első album a ’Crust of Ego’ annak idején a Hammer/Nail Records gondozásában jelent meg, de ezúttal számos tényező figyelembe vétele után a szerzői kiadás mellett döntöttünk és ezzel együtt ingyenesen letölthetővé tettük az anyagot, ami a honlapunkról (www.adastramusic.hu) vagy a Facebook profilunkról (facebook.com/adastrahungary) is elérhető. Ettől függetlenül készítettünk CD formátumot is, így aki szeretné fizikai formátumban birtokolni és ezáltal is támogatni a zenekart az megteheti.
A progresszív metál megfogalmazás hallatán sokaknak mind máig a Dream Theater és a hozzájuk hasonló csapatok jutnak eszébe, de ti azért úgy tűnik, más vonalon mozogtok. Hogyan definiáljátok magatokat?
Mi pont amiatt nem rajongunk annyira ezért a skatulyáért, mert sokan erre DT féle zenére asszociálnak és esetleg emiatt kerülik is a zenekart. Sokaknak egyből valami sikoltozós énekes, meg véget nem érő gitár/billentyű párbajok jutnak eszébe, pedig nálunk szó sincs ilyenről. A baj az, hogy valamilyen stílusba be kell sorolni magunkat, hogy ha kérdezik, mert az hogy modern komplex dallamos metal, elég semmit mondó, így még mindig a – hasonlóan semmitmondó - progresszív jelző fedi a valóságot. Mi amúgy is inkább a thrash metalból, a 90-es években úttörőnek számító extrém metal zenékből, vagy épp a grunge-ból és a lazább elszállós, kísérletezős zenékből merítünk, mint fent említett „standard” prog metal zenekaroktól. Inkább olyan zenekarokkal érzünk rokonságot, mint a Psychotic Waltz vagy a Fates Warning, akik ugyan erről a”hagyományos” vonalról érkeztek, de túlléptek azon és teljesne egyedi, különleges világot hoztak létre. Szerintem nem kell feltétlenül megveszekedett prog rajongónak lenni ahhoz, hogy minket valaki befogadhasson, egy Alice in Chains, Metallica, Megadeth vagy Tool rajongó is megkedvelheti a zenénket, mert ugyan elég komplex és szerteágazó de mégis nagyon dalcentrikus, és nem az egyéni villongásokról meg a 15 perces dalmonstrumokról szól.
Mennyiben mások a dalaitok az előző lemezhez képest?
Törekedtünk a már említett fogósságra, és arra hogy minél inkább saját arca legyen minden dalnak. Most már nem az volt a cél, hogy egy számon belül ezer féle tempót / riffet / hangulatot felvonultassunk, hanem hogy külön-külön térjen el egy-egy dal egymástól, saját világa, hangulata legyen. Ezen a téren elég nagy példakép előttünk a Faith No More vagy a Pain of Salvation, és ebből kifolyólag születtek szélsőségek is, hiszen a lazább rockos/funkyzós alapoktól a merengős, hangulatfestő témákon át a szélvész gyors, durva zúzástól minden van a lemezen, de megvan mindennek a helye és a miértje.
Az öncélúságot messze próbáljuk elkerülni, ha egy szám hangulatát/ mondanivalóját az támasztja alá, hogy végig szimpla 4/4-edben van, akkor azt nem bonyolítjuk, mert minek, de ha egy másik dal meg attól dörren, hogy Meshuggah-szerű darabolós, „matekos” ritmikákkal van telespékelve, akkor az a dal abba az irányba megy, ennyi.
Koncertezéssel hogy álltok? Milyen gyakran léptek fel és milyen helyeken és mik voltak eddig a legkomolyabb koncertélmények?
Legfőbb mozgásterületünk egyértelműen a kis-közép méretű klubbok, Pesten és vidéken egyaránt meg szoktunk fordulni, de az tény, hogy az utóbbi egy-két évben ritkítani kellett a dolgot a már szerintem mindenki által jól ismert nehéz körülmények és a gyakran teljesen kiszámíthatatlan anyagi/technikai feltételek miatt. Idén pl. tényleg nagyon keveset játszottunk, mert a saját anyagi, magánéleti körülményeinket is figyelembe véve kell mérlegelni, így csak akkor megyünk játszani, ha a tuti nullára kijövünk, vagy ha mégsem, akkor garantáltan sok ember lesz, jó promóció a zenekarnak stb. és persze tudjuk hogy milyen technikai körülmények várnak ránk. A mi zenénk pont annyira összetett, hogy egy rosszul felszerelt, pocsék hangosítással megáldott helyen egyszerűen nem élvezhető már a koncert, úgy meg nincs értelme pazarolni senki idejét/pénzét/türelmét.
A klubokat leszámítva megfordultunk persze nagyobb helyeken is szerencsére, ilyen volt pl. 2010-ben a Metalfest, ahol egy csomó nemzetközi csapattal együtt nyomtuk, vagy idén a FEZEN fesztivál, de az idei legkiemelkedőbb koncertünk nemrég esett meg, amikor is az egyik nagy kedvencünk előtt a kanadai prog-thrash metal legenda, a Voivod előtt mi voltunk az előzenekar a Dürer kertes koncertjükön.
Mik a további terveitek?
Az említett óvatos hozzáállás ellenére megpróbálunk azért koncertezni, amerre csak lehet, főleg vidéken, amit eléggé hanyagoltunk az utóbbi időben, hiszen szeretnénk még kicsit promótálni az új lemezt, de közben próbálkozunk külföld felé is nyitni, mert ez eddig nagyon kimaradt, leginkább a kapcsolatok hiánya miatt, így most ezen is dolgozunk. Augusztusban elkészült az ’Into Sour’ c. dalra egy videoklip és szeretnénk még további klippeket a lemezhez, így ez is a tervek között szerepel, valamint beindult már a háttérben az új dalok írása is, de egyelőre még nincs elképzelésünk, hogy mi lesz a következő lépes, lemez vagy EP, ez még nagyon a távoli jövő zenéje. ( - )