zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
Zenei hírek
Premecz Mátyás neve hallatán bárki, aki csak egy szemernyit is járatos a hazai könnyűzenei élet berkeiben, rögtön a Hammond orgonára asszociál.

A fiatal zenész többek között olyan nemzetközileg is sikeres formációkban tűnik fel pehelykönnyű hangszerével mint a The Qualitons, a Kéknyúl Hammond Band, a Random Trip vagy épp a Sena Live Band.

 

IMG_9662 copy.jpg

 

Akárhogy is nézzük, a Hammond - mint olyan - manapság nem tartozik az épp legelterjettebb hangszerek közé, már ami a magyar zenekarok általános

tükrét illeti. Mégis miként találtatok egymásra?

 

A történet egyik fő színfoltja, hogy először jómagam is a rock zenén keresztül ismerkedtem meg ezzel az öreg, elektromos hangszerrel. Deep Purple-t hallgattam és hosszú ideig ötletem sem volt, mi adhatja ezeket a hangokat. Annyit tudtam csak, hogy nekem ez kell. Idővel persze e téren kezdtek letisztulni, helyükre kerülni a dolgok a fejemben, én pedig belefutottam a jazz-be. Kiderült, hogy számomra ez a műfaj jelenti azt a zeneileg gazdagabb, sokrétűbb világot melyben sokkal inkább ki tudom aknázni a hangszer nyújtotta lehetőségeket. Meg van a romantikája annak, mikor fél kézzel, a lehető legtorzabb hangszínen visíttatjuk a Hammond-ot, de nekem privát meggyőződésem, hogy ennél jóval több árnyalat rejtőzik ebben a szerkezetben.

 

 

Mindezek fényében, műfaj szerint mégis hova sorolnád magad?

 

Egyértelműen kísérletező alkat vagyok. Alapvetően a jazz felől közelítem meg a dolgokat, de nagyon sok mindenben találok inspirációt, így mondhatjuk, hogy a műfaji eklektika ilyen szempontból inkább ösztönöz, mint összezavar. Gondoljunk csak például a Random Trip-re. Műfaji korlátoktól mentes, kötetlen olvasztótégely - improvizáció.

 

fenyiras_fogashaz_66.jpg

 

Az utóbbi évek alatt több projekteddel is jelentős sikereket értetek el mind Magyarországon, mind külföldön. A produkciók száma melyekben alkalmanként, vendégzenész státuszban megfordulsz pedig egyre csak nő. Mi a helyzet  mostanában ezeken a frontokon?

 

Pár hónapja lettem állandó tagja Sena Dagadu szólóformációjának. Itt a kapacitásainkat jelenleg abszolút lekötik az új lemez körüli munkálatok. Úgy fogalmaznék, hogy a zenekar már kész, a produkció viszont még nem, de egyelőre szépen haladunk, minden adott ahhoz, hogy utolérjük magunkat.

 

A Kéknyúllal most jelent meg a Sounds From The Garage című kislemezünk, melynek már puszta létezése is igen szép eredménynek számít, lévén az egész anyagot különösebb cél nélkül, afféle “mellékesként” rögzítettük egy kis megmaradt szabadidőnkben. Emellett három énekes számot is felvettünk Andy Heffler-el, ezek azt hiszem meglehetősen hűen vetítik előre a következő nagylemezünk által is követni hivatott irányt. A tervek szerint a Kéknyúl Hammond Band - mint afféle márkajelzés - két formációt is magába foglal majd. A trió megmarad teljesen instrumentális, alapvetően jazz-t játszó zenekarnak, míg ezzel párhuzamosan elkülönül egy soktagú, a zenéjében inkább soul-és funk elemeket felsorakoztató, “show-band” jellegű felállás is.

 

A Qualitons-al szintén a következő lemezanyagon dolgozunk. Fizikai formátumát tekintve LP-illetve CD lemez formájában fog megjelenni, valamint két dal még júliusban debütál 7 inch-es vinyl kislemezen ami elég rendhagyónak számít manapság. Itt is új utakat igyekszünk keresni, kicsit elmozdultunk a gitárcentrikus hangzás irányába, ami mindenképpen az eddigiektől eltérő stílusegyveleget jelent.

 

fenyiras_fogashaz_61.jpg

 

A The Qualitons-al nem rég játszottatok Reims-ben, a Back In Time Festival-on. Ezzel a formációval amúgy is aránylag jelentős tapasztalatokkal bírtok a külföldi koncertezés terén. Hogy érzed, ebben a témában mekkora a differencia a hazai-, és az Európa többi részén uralkodó viszonyok között?

 

A Qualitons ilyen szempontból teljesen másik kategoriába tartozik. A zenekar a német Tramp Records-al áll szerződésben, ez a kiadó szervezi a külföldi koncertjeink, turnéink nagy részét is. A júniusi franciaországi kiruccanásunk két fellépést jelentett. Strasbourg-ban a Mudd Club-ban zenéltünk, ezt követte Reims.

 

Ha össze kellene hasonlítanom például a kinti, illetve hazai klubhelyzetet, el kell mondanunk, hogy a természetes pozitív, illetve negatív kivételek figyelembevételével is a fő különbség a mentalitásban rejlik. Külföldön egyszerűen százalékos arányban jobban állnak a zenészekhez, legyen szó a szellemi, avagy anyagi megbecsülésről, honorálásról.

 

A klubok döntő többsége az élőzenével kapcsolatban is egy egészségesebb mintát követ. Még a tényleg kis helyeken sem állítanak be a sarokba egy elosztóval, “oldd meg!” alapon, természetes, hogy van színpad, ahogy korrekt fény-, és hangtechnika is. Persze ellenpélda, ha nem is sok, de azért mindkét oldalon akad.

 

IMG_9741 copy.jpg

 

Mégis csak szakmai lapról van szó. Mesélj egy kicsit a felszerelésedről!

 

Ez egy érdekes téma, jó ideje nem gondoltam már át, hol is állok e téren. Azt hiszem célszerű a “címadóval” kezdeni. A Hammond-om egy 1953-as hangszer, melyet elég megviselt állapotban sodort hozzám a sors. Felújítottam, illetve a régi katonai csöveket is lecseréltem. Ennek a kis ráfordításnak, törődésnek hála, ma már újra hozza azt az etalon hangot, amelybe anno, a Hammond kapcsán beleszerettem. Pár éve sikerült beszereznem egy wurlitzer zongorát, illetve egy nem várt szerencse folytán egy kissé megviselt clavinet boldog tulajdonosa is lettem. Utóbbi igen nagy kincsnek számít manapság. Habár az enyém meglehetősen ütött-kopott és úgymond “össze van hamuzva”, benne van az a jellegzetes hang. Jelenleg egy angol Leslie 147-es forgóhangszórós ládát használok, ami elég késői példánynak számít, konkrétan, még szinte gyári állapotban van. Sajnos a felsorolt hangszerek A-ból B pontba való juttatásához nem árt legalább két főnyi segítség, így azokra a szituációkra amikor erre nincs lehetőség - gondolok itt a próbákra, kisebb koncertekre - tartok egy Nord Electro  szintetizátort is. Ez elég magas minőséget képvisel, ráadásul kifejezetten kompakt. A hátamra vehetem és tudom, hogy bárhova is megyek, biztosan jól fogok szólni. ( cz )