Tegnap – szokásomtól eltérően – belenéztem az Eurovíziós Dalfesztivál elődöntőjébe. Nem tagadom az AWS zenekar miatt vállalkoztam erre, kíváncsi voltam, hogyan hat a produkciójuk ebben az „old-school-pop” fesztivál miliőben. Még azt sem mondhatom, hogy a hazai A Dal c. műsorban különösebben tetszett volna a nótájuk, de legalább más volt, mint a többi.
Nos, Lisszabonban, ebben a műsor-környezetben kifejezetten üdítő volt látni, hallani őket. Mind látványban, mind hangzásban egyértelműen ott voltak, nem szürkültek bele a masszába, és bár szerintem a daluk nem igazán metal, csak annyira, hogy éppen, de hosszú idő után jó érzés volt egy olyan hazai produkciót élvezni ebben álmatag fesztivál csillogásban, ami tényleg észlelhető volt. Semmi elfogódottság, semmi megilletődöttség, tolták, ahogy kellett.
Nem tudni végül hol végeznek, és tudom, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál nem is igazán a dalokról szól, de ha már egyszer ott vagyunk, akkor látszódjunk…
Gratulálunk!
- kt -