zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
Zenei hírek
A Santa Diverről hozzáértők már leírták, hogy ilyen zene még nem volt a hazai zenei palettán és úgy hiszem, igazuk lehet.

 

Az obligát kérdés: mikor alakult a Santa Diver, és röviden, mi volt az odavezető út a tagok számára?

 

Dávid: A Santa Diver 2006-ban alakult, Lucával egy performance zenéjén dolgoztunk és már a próbafolyamat során elhatároztuk, hogy a bemutató után kipróbáljuk a hegedű-basszusgitár-dob felállást. Az első szám ötletek már az előadás próbái során megszülettek, alapvetően repetitív, minimalista dologban gondolkodtunk. Én akkor már ismertem az ő játékát más felállásokból is, valamint hallottam a Radics Gábor Jazz Hegedűversenyen is, tudtam, hogy fantasztikusan játszik és hallottam a szerzeményeiben azt a közös "szálat" amire én is jól tudok rezonálni a basszusgitáron – ami egyébként akkor teljesen új hangszer volt a számomra, addig zongoráztam és gitároztam.

 

Honnan a névválasztás?

 

Dávid: A Santa Diver alapvetően egy japán turista látványosság, egy búvárfelszerelésben úszkáló mikulást kell elképzelni, akit hatalmas akváriumokban, halak közt integetve lehet lefényképezni. Tehát hatalmas blődség az egész, nekünk pont ezért tetszett meg, mivel nem akartunk túl komoly nevet adni a zenekarnak, nem akartunk semmit sem "üzenni" a nevünkkel.

 

 

Ha nektek kellene stílus-meghatározást adni a formációról, a zenétekről, akkor mi lenne az?

 

Luca: A zenénk valóban sok irányzat fúziója, sokszor talán már szinte felismerhetetlenek a különböző hatások. Alapvetően három fő stílus keveredik a muzsikánkban, ezek a jazz, a világzene és a szabad zene. A jazzből származó legpregnánsabb tulajdonság az improvizáció, amely meghatározza mindhármunk hangszeres játékmódját. Nem hangzik el kétszer ugyanúgy semmi, kivéve a témákat és egy két arrangementet. Ez a szabadság nagyon fontos nálunk, ettől élő a zenénk. Újabban nagyon szeretünk teljesen szabad részeket ültetni a kompozíciókba, nagyon izgalmas, amikor bármi megtörténhet. A sokszor parttalanságba fulladó szabad zenékkel ellentétben, nálunk ezek a történések idézőjelbe vannak téve, keretbe vannak foglalva, így feltöltődnek még plusz zenei jelentésekkel, tartalmakkal, melyek néha számunkra is meglepetésként tűnnek fel.

 

Azt gondolom, hogy nem fontos a besorolás, lehetetlen mindent kategorizálni. Egy zenei gondolat, vagy mondat úgyis teljesen másként érkezik meg, és más “zenei jelentésekkel” felruházva rakódik le a különböző fülekben, fejekben, lelkekben. Az élmény számít, ami nagy valószínűséggel minden befogadónál más és más, talán néha hasonló. A lényeg, hogy ez az élmény érdekes, elidőzésre hívogató és tartalmas legyen. Ha ez megvan, akkor nem számítanak sem az élménybeli különbségek, sem a különböző stílusirányzatok, melyekből merítünk, vagy építkezünk. Nincs annál nagyobb öröm és megtiszteltetés, mint amikor érzem valakin, és látom a szemében, hogy “megérkezett” hozzá, nála a zenénk. Az nagyon nagy boldogság.

 

Dávid: Szerintem mindenképpen praktikus dolog meghatározni pár szóval a zenénket, habár nyilvánvalóan csak homályosan fogja körülírni, mit is csinálunk. Én azt szoktam mondani, hogy experimental jazz-t játszunk, ebben benne van, hogy kísérletezünk hangzásokkal, számunkra új megoldásokkal és azt is magában hordozza, hogy alapvetően mindezt a jazz, amúgy is végletesen széles műfaján belül tesszük. Egyébként tényleg szinte lehetetlen meghatározni, mert rengeteg féle stílus keveredik a zenénkben a tánczenétől a jazzen át a világzenéig bezárólag.

 

 

SANTADIVER2david_700.jpg

 

 

 

A Santa Diver pillanatnyilag trió felállásban játszik, de voltatok négyen, sőt időnként vendégzenészekkel együtt többen is. A trió, mint állandó formáció véglegesnek tekinthető, és csak alkalmilag hívtok vendégművészeket, vagy esetleg gondolkodtok a trió bővítésében is?

 

Dávid: Nem gondolkodunk a trió bővítésében, de korábban már kísérleteztünk ezzel, pár évig működtünk kvartettként egy billentyűssel, de rá kellett jönnünk, hogy ha harmóniahangszerrel "dúsítjuk" a zenénket, akkor az valamiféle esszenciáját veszíti el, azt a féle nyersességet és levegősséget ami alapvetően meghatározza a zenekar hangzását. Úgyhogy tulajdonképpen nagy megkönnyebbülést jelentett visszatérni a trió felálláshoz. Mindemellett nagyon szeretünk vendégekkel fellépni, ezek mindig különleges alkalmak a zenekar számára, főként fúvósokat szoktunk meghívni, az évek során vendégünk volt már: Bede Péter, Barabás Lőrinc, Grencsó István, Ávéd János és Fenyvesi Márton is.

 

 

 

A nem éppen mainstreamhez tartozó zenétekről már annyi szépet és jót leírtak, hogy lehetetlen lenne felidézni. Számomra a felállásból és csodálatosan egyedi hegedűjátékból is fakadóan három fő szempont fogalmazódott meg: dallam, lüktetés, és effekt. A zenének ezen alapelemei persze más zenékben is jelen vannak, de nálatok ezek egyedisége mellett az arányuk is lényegesnek tűnik. Mi erről a véleményetek?

 

Luca: A dallamok valóban nagyon fontosak nálunk, általában ezek jelentik a kiindulópontot, mint témák, illetve ezek lesznek a “történetmesélés” eszközei a szólóimban. Minden kompozíciónknak van valamiféle belső – természetesen nem konkrét jelentéssel bíró – története, és ezeket igyekszem mindig körülírni, lényegre törően, egyszerűen, fölösleges cirkalmak és fecsegés nélkül. Egyetlenegy hangot is sokféleképpen lehet eljátszani, nekem nagyon fontos, hogy mindig megközelítsem azt az artikulációt, amivel leginkább kifejezhetem az adott pillanat igazságát, abban a hangban, amit éppen játszom.

 

A lüktetés, az ismétlődés ugyanúgy zenei alapköveink közé tartoznak, sokszor előfordul az is, hogy Dávid groove-ja a kiindulópont és meghatározó elem egy-egy számunkban. Nagyon szeretem az ő zeneiségét, és dallamközpontú, érzékeny basszusgitározását. Ismerjük és szeretjük egymás zenei nyelvezetét, amellett, hogy meglepetéseket is tartogatunk egymás számára, van egyféle erős hasonlóság, azonosság bennünk, mind a ketten valami hasonlóan eredetit keresünk a zenében, így sem az én dallamaim, sem az ő groove-jai nem válnak klisékké, közhelyekké.

 

Az effektek nagyon jó eszközök arra, hogy a viszonylag egyszerű felállásból származó hangképet izgalmasabbá tegyük. Itt is általában az a cél, hogy semmi ne legyen öncélú, tehát az effektek megjelenésének és minőségének is legyen valamiféle “dramaturgiai” szerepe, zenei tartalma.

 

 

sd_700_o.jpg

 

 

Hogyan születnek a kompozíciók? Van egy, vagy több motívum, ami köré építve a próbákon alakul ki egy kompozíció, vagy már jól kidolgozottan megvan fejben a dallam, a szerkezet, a lüktetés, és próba csak az „összerakásra” szolgál? 

 

Luca: Annak idején, mikor alakult a zenekar, még sokszor próbákon találtunk ki és raktunk össze számokat, egymást inspirálva, de jellemző módon már akkor is az én témáim szolgáltak kiindulópontként.

 

Mostanában egyre többször előfordul, hogy megírok egy teljes számot, de olyan is van, hogy Dáviddal közösen itthoni duó próbán rakjuk össze a témákat, szólamokat és közösen hozzuk létre a kompozíciót. A trió próbák mostanában mindig az “összerakásra” szolgálnak.

 

Mennyire fogadja el és tekinti a hazai jazz részének zenéteket a „hivatalos” jazz szakma?

 

Luca: Vannak pozitív jelek, de szeretnék itt tényszerű választ adni. A JazzMa nevű oldalon mindig szerepelnek a koncertjeink, megtisztelő módon a JazzMa lexikonban én is, és a zenekarunk is helyet kapott. Jávorkszy Béla Kossuth Kiadónál nemrég megjelent kötetében, A Magyar jazz történetében szintén helyet kaptunk. Egyik legérdekesebb szakmai jellegű élményem most télen volt, mikor a Tóth Aladár Zeneiskola II. Országos Jazz-zenei Versenyén, mint meghívott művész játszhattam a versenyző diákoknak szólóban. Többször játszhattunk és a jövőben is játszani fogunk az Opusban, valamint meghívást kaptunk a Debreceni Jazz Napokra is.

Azt gondolom, hogy lassan-lassan nyitottabbá válik a magyar jazz, és mint ahogy nyugatabbra már így van, nem csak a mainstream lehet a kánon része.

 

 

Elég hosszú ideje dolgoztatok Sárvári Kovács Zsolt dobossal. Úgy tudom, most mégis új dobosotok van. Ki ő, és mit lehet tudni a tagcsere hátteréről? 

           

Dávid: 4 évig dolgoztunk Sárvári Kovács Zsolttal, ő nagyon tapasztalt muzsikus, hatalmas előrelépésként éltük meg annak idején mikor belépett a zenekarba, de úgy éreztük az utolsó időkben, hogy már egyre kevésbé volt motivált a zenekar ügyeit illetően, ezért kellett váltanunk, mert nagy terveink vannak, melyekbe csak maximális odaadással és lelkesedéssel lehet belevágni. Szegő Dávid fiatal jazzdobos, aki 2014-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzdob szakán, most vagyunk túl az első koncerteken, egyelőre nagyon pozitívak a tapasztalataink és egészen evidens a jelenléte a zenekarban, ami nagyon jó jel.

 

 

 

 

 

 

2013 nyarán jelent meg második albumotok. Terveztek-e újabb lemezt, illetve melyek azok a várható események, történések, melyeket kiemelnétek?

 

Dávid: Tervezzük az új lemezt, 80%-ban elkészültek a kompozíciók, még nem tudjuk biztosan, hogy stúdióalbum lesz-e, vagy megint koncertlemez, mindenesetre a Budapest Music Center részéről kaptunk már felkérést a lemez elkészítésére, úgyhogy jó eséllyel ott fog megjelenni, ami számunkra hatalmas megtiszteltetés. A következő nagyobb esemény szintén kötődik a BMC-hez, május 6-án az Opus Jazz Clubban játszunk ahol most először Borbély Mihály lesz a vendégünk, ami szintén nagy öröm számunkra. Ezt követően a következő nagy esemény egy New York-i turné lesz júniusban, aminek fő eseménye egy fellépés lesz a Chelsea Music Festivalon. Az új lemez felvételeit pedig remélhetőleg ősszel el tudjuk kezdeni.

 

Santa Diver Facebook oldal 

 

(-kt-)