A Yamaha az év elején mutatta be a forradalmian új (itt a jelző nem túlzás) technológiáján alapuló TransAcoustic™ zongoráját, amely egy pianínó alakját magára öltve, a XXI. századi digitális technológiát ötvözi a húrok rezonanciáján alapuló hagyományos hangkeltési móddal.
A tavaszi Musikmesse kiállításon bemutatott Yamaha újdonságokról szóló írásunkban már volt szó a TransAcoustic™ zongoráról, az azóta eltelt időben azonban napvilágra kerültek a technológia részletei, másfelől már érzékelhető a piac és a zenészek csodálattal vegyes döbbenete, a hangszer láttán, hallatán.
A Pianist Magazine egyike az Egyesült Királyság legnépszerűbb és legnagyobb befolyással rendelkező, zongoristáknak szóló magazinjainak, amely folyamatosan tudósít és véleményt közöl a legújabb és legjobb hangszerekről, ideértve az akusztikus és a digitális hangszereket egyaránt. A magazin legújabb számában részletes elemzést közöl a Yamaha úttörő TransAcoustic zongorájáról. A tesztelő – Gez Kahan – elismert zenész és zsurnaliszta, nem fukarkodik a dicséretben, amikor a hangszer képességeiről ír.
Miután meglehetősen sok időt töltött játékkal és a hangszer tesztelésével, így nyilatkozott: „Ez a hangszer valódi reveláció, hagyományos pianínó, Silent Piano, és csúcstechnológiás csoda, amely magát a hangszert alkalmazza hangszóróként. Amikor a templomi orgona, vagy a csembaló hangszín a hagyományos zongoraszekrényt használja erősítőrendszerként, olyan érzése van az embernek, mintha körülölelné a zene.”
Tény, hogy a TransAcoustic zongorában valódi zongorahúrok vannak. Ha kikapcsoljuk az elektronikát ez a hangszer egy tökéletes akusztikus pianínó. Ha a középső lábpedált rögzítjük, (lenyomjuk és balra) a kalapácsok eltávolodnak a húroktól. Ha ebben az állásban játszunk, a kalapácsok nem érnek a húrokhoz, a hangszer tökéletesen néma.
A TransAcoustic „üzemmód” akkor indul, ha most bekapcsoljuk az elektronikát, amelynek kezelőpaneljét a billentyűzet bal alsó részéhez erősítették. Az elektronika feléledése után (12 mp, talán kicsit sok) a hangszer már digitális zongoraként működik, vagyis megszólaltathatjuk például a gazdag mintavételezésű digitális grand piano hangszínt. Ezen a ponton a digitális hangszer minden előnyét élvezhetjük, levehetjük a hangerőt és egy fejhallgatót feltéve némán gyakorolhatunk. Választhatunk 17 hangszer hangmintájából, pl. elektromos zongora, csembaló, orgona, vonósok, kórus stb. Rögzíthetjük és visszajátszhatjuk játékunkat, számítógéphez csatlakoztathatjuk a hangszert, szerkeszthetjük a felvett anyagot, egyszóval tökéletes digitális hangszert használhatunk.
A legvadabb fejezet, azonban még csak most következik. A bekapcsolt elektronika mellett kioldjuk a rögzített középső pedált, így a kalapácsok ismét elérik és ütik a húrokat, miközben a digitális rész még továbbra is működésben van. Ha így játszunk, két hangot, hangszínt hallunk egyszerre, az akusztikus zongorahangot és az éppen beállított digitális hangszínt.
Ha ilyenkor a digitális hangokból a grand-piano hangszínt választjuk, elképesztően dús, telített zongorahangot kapunk: két zongora szól egyszerre, egy mintavételezett és egy valódi akusztikus. A többi rendelkezésre álló digitális hang és az akusztikus pianínó hangjának együttes használata sem kevésbé izgalmas.
Ebben a hibrid zongorában nem találunk hagyományos hangszórókat. Ezek helyett a Yamaha két erőteljes transducert (jelátalakítót) alkalmaz, ezek kapják meg a hanggenerátor optimalizált audio jelét. A transducereket egy tekercs segítségével a hangszekrényhez erősítették. A tekercsek elkezdenek mozogni és a hangszekrény rezonálni kezd - ezáltal megszólal a hang. A hangszekrényhez rögzített hidak továbbadják a rezgéseket, és a húrok is rezonálni kezdenek.
Felmerül a kérdés, hogy a TransAcoustic egy elektronikával ellátott hagyományos zongora, vagy egy digitális zongora, melyben húrok vannak. A Yamaha legújabb fejlesztése kétségtelenül kitágítja képzeletünk határait és a lehetőségek teljesen új világát mutatja meg.
Bővebben: Yamaha Magyarország