ZenészmagazinBehringer Poly D – Minimoog hangzás felturbózva

Zenészmagazin | 2020. Május 04., Hétfő 10:00

- LIPPÉNYI GÁBOR -

Aki egy kicsit figyelemmel követi napjaink szintetizátor fejlesztéseit, az nyilván érzékeli, hogy az analóg szintetizátorok ismét igen népszerűek lettek.

 

14923795_700X.jpg

Több, eredetileg is nagy név ezen a területen ismét alkot – Moog, Sequential Curcuits, Korg, Roland – de újabb játékosok is beszálltak a versenybe. Az egyik ilyen, nem kis meglepetésre, a német Behringer cég lett, körülbelül négy évvel ezelőtt, az első szintetizátoruk, a DeepMind 12 megjelentetésével.

 

Persze, ismerve a cég alapítójának és névadójának, Uli Behringernek az előéletét, ez a lépés nem tekinthető egyáltalán meglepőnek. Az akkoriban a düsseldorfi konzervatóriumban klasszikus zongorát tanuló (mellesleg abszolút hallással rendelkező) Uli, tizenhat évesen, 1977-ben építette meg UB-1 néven első billentyűs hangszerét, amibe elektronikus zongorát, orgonát és analóg szintetizátort is integrált. Nem sokkal ezután kezdett saját effekteket, stúdióeszközöket fejleszteni, és ez vezetett el ahhoz, hogy közben már a mérnöki diplomát is megszerezve, létrehozza a Behringer céget. Mára valójában ez már egy cégcsoport, a Music Tribe alá tartozik a Behringeren kívül a Midas, a Klark Teknik, a Bugera, a Turbosound, a TC Electronic, a Tannoy és még több név is.

 

A Behringer reputációja nem a legjobb, a kezdetekben sok dolgot lemásoltak, és inkább arról lettek ismertek, hogy olcsó, de nem igazán megbízható berendezéseket árulnak. Ezzel együtt mára megkerülhetetlenné vált a cégcsoport és sok területen tényleg innovatív termékeket hoznak létre. Mindenesetre az alapító, Uli Behringer vonzódása a szintetizátorokhoz megmaradt.

 

 

poly-d_p0d9j_top_700x.jpg


A már említett DeepMind után újabb szintetizátorok is következtek, részben teljesen saját fejlesztés, mint a Neutron rack modul, részben pedig legendás analóg szintetizátorok másolatai. Ehhez tudni kell, hogy ezeknek a patentjei már rég lejártak, tehát gyakorlatilag szabadon felhasználhatók a technológiák, de az olcsó előállításukhoz arra is szükség volt, hogy a bennük használt oszcillátor és filter chipek és más alkatrészek is olcsón beszerezhetőek legyenek. A Behringer cég ezt úgy oldotta meg, hogy saját gyárat hozott ehhez létre. A különböző Roland, Korg, ARP reinkarnációk mellett elsőként a legendás Minimoog is megvalósításra került, a Model D kicsi, Eurorack méretben, billentyűzet nélkül készült el, de MIDI funkciót is kapott az eredeti hangszerhez képest. A hangzás meglepően közeli lett a Minimoog D hangszerhez hasonlítva, és közben tényleg alacsony áron, 340 EUR körül hozták ki. A cég múlt év végén megjelentetett egy újabb szintetizátort, amely szintén rokonságot mutat a legendás hangszerrel, ezúttal viszont más megközelítésben, kicsit drágábban, kicsit kibővítve, kicsit másképp.

 

Ez a szintetizátor a Behringer Poly D. Mint ahogy a név is sugallja, ez már nem csak monofonikusan használható hangszer. Bár ha egészen pontosan akarunk fogalmazni, akkor nem is igazi polifonikus, mert csak egy filter és VCA rész található meg benne, de az eredeti modell három oszcillátorához képest itt már négy van, és ezeket lehet olyan módban használni, hogy mindegyik oszcillátor egy önálló hangot szólaltasson meg. Ennek az elnevezése paraphonic és ezt a megoldást használta annak idején például a Korg MonoPoly szintetizátor is, de például ilyen a mai Moog Matriarch is.



8857826656286.jpg

 

Négy oszcillátoros

 

 

A Poly D már billentyűs hangszer, 37 dinamika és aftertouch érzékeny billentyűvel lett ellátva. Szép, masszív, fából és fémből épített tokot kapott, így a súlya is elég jelentős a méretéhez képest, több mint 10 kilogramm. A kezelőfelülete felbillenthető és három különböző szögben rögzíthető. A már említett negyedik oszcillátor mellett felépítésbeli különbség, hogy a szűrő rész felül áteresztő (Highpass) módba is kapcsolható és a hangszer beépített effekteket is kapott. Az egyik egy torzító, ez hasonlít ahhoz, amilyen a Neutron hangszerben található, a torzítás mértéke mellett a hangszínét és a kimenőszintjét is állíthatjuk. A másik beépített effekt egy kórus, mégpedig a híres Roland féle analóg Juno kórus. Itt összesen három fajta aktív állás között választhatunk a két nyomógombbal. A kórus nagyon szép, vastag hangokat tud eredményezni még akkor is, ha csak egy oszcillátor szól, de a fórumok szerint vannak olyanok, akik egy analóg delay effektnek jobban örültek volna.

 

 

 

rear XL_700_2x.jpg


Extra rész a szintetizátorban az eredeti modellhez képest az Arpeggio és szekvenszer szekció is. Ez CV bemeneten keresztül szinkronizálható és MIDI kimeneten ki is küldhető. Ha már a csatlakozásoknál tartunk, akkor érdemes átnézni ezeket is. Hagyományos MIDI csatlakozásból található be és kimenet, valamint Thru is, ezen kívül USB formában is csatlakoztathatjuk számítógéphez a hangszert. Az Aftertouch és a Velocity a billentyűzetről is itt, a hangszer hátulján jelenik meg kimenet formájában. Ezeknek az erősséget egy-egy potméterrel állíthatjuk és jack kábelekkel a bemeneti részhez csatolhatjuk. A legnyilvánvalóbb csatolás lehet az, hogy a Velocity kimenetet összekötjük a Loudness bemenettel és az Aftertouch kimenetet a Filter bemenettel, de más megoldások is lehetnek, van bemenete az oszcillátoroknak és a modulációnak is. A fő kimenet (a kórus miatt) sztereó, a fülhallgató kimenetet a kezelőfelületen találjuk. A hátoldalon még a hangmagasság (Pitch), a trigger kimenetei, a külső trigger bemenete, illetve a már említett szinkron csatlakozói foglalnak helyet.

 

 

8857826590750.jpg

 

Három mód közül választhatunk

 

 

A sokszólamúságot egy háromállású kapcsolóval kezelhetjük. Mono módban mind a négy oszcillátor egy hangot szólaltat meg. Unison módban az oszcillátorok a lefogott hangok között osztódnak el, így például két lefogott hangnál két-két oszcillátor szólaltatja meg a hangokat. Poly módban minden egyes hang egy-egy oszcillátoron szól.

 

A Poly D hangzása tényleg autentikusnak, krémesnek mondható. Nyilván nem tekinthető teljes értékű polifonikus hangszernek és hasonló árkategóriában már kaphatunk elmenthető hangszínekkel rendelkező, sokoldalúbb hangszert is. Ezzel együtt, aki Minimoog hangzásra, kezelhetőségre, és minőségi felépítésre és kinézetre vágyik, annak lehet, hogy pont ez a hangszer lesz a legmegfelelőbb. Az ára a Behringer hangszerekhez képest viszonylag magasabb, valamivel 800 EUR alatt van. Érdemes a neten fellelhető hangzó anyagokat meghallgatni, megnézni, illetve ha már majd lehet, valamelyik itthoni boltban is kipróbálni.

 

 

 

További információk, elérhetőség a hazai forgalmazó, a BaSys.hu oldalán.

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.266458 másodperc.