A Yamaha múlt év végén új tömörtestű elektromos gitár sorozatot mutatott be, ami annál is érdekesebb, mert bár a cég akusztikus gitárjai jól ismertek – nem beszélve az akusztikus zongoráiról és különféle elektronikus hangszereiről – évtizedek óta nem hoztak ki jelentős új „villany-gitár”sorozatot.
A MezzoForte Hangszeráruház jóvoltából alkalmam volt tesztelni és egy kicsit megvallatni a sorozat két modelljét, az RS620 és az RS720B gitárokat. A gyártó szándéka egy letisztult, enyhén retro hangulatot tükröző formavilágú sorozat elkészítése volt. Szerintem ez tökéletesen sikerült, a gitárok esztétikus megjelenésűek, semmi felesleges csillogás nem található rajtuk, viszont kidolgozásuk, a legkisebb részletekig terjedően kiválónak mondható. A sorozat választéka, ideértve a színválasztékot is, imponáló.
Yamaha RevStar 620
Kézbe fogva a hangszert még szembetűnőbb a tökéletes kivitel, a gyönyörű lakkozás, de ez a Yamaha hangszerkészítő mesterségbeli tudása, tapasztalata mellett egyáltalán nem meglepő. A gitár teste mahagóni fából készült, amire lángolt juhar tető került, a nyak szintén mahagóni, rózsafa fogólappal, melyen 22 jumbo érintő található. A hangszer menzúrája 628,6 mm-es.
A gitártest hátoldalán ergonomikusan kialakított mélyedés teszi könnyebbé a hangszer testhez simulását. A test, a nyak és a hátrahajló fejrész is elegáns szegélyezést kapott. A ragasztott nyak illesztése nem akadályozza a felső fekvések könnyű elérését. Mellesleg a visszafogott double-cutaway fazon a mély húroknál is kényelmes hozzáférést enged a magasabb hangokhoz, tehát a játékkényelemre nem lehet panasz. A szerelvények matt, vagy ahogy a gyártó írja, szatén nikkel színűek, ami még tetszetősebbé teszi az új Yamaha gitárokat.
Ragasztott nyakillesztés és ergonomikusan kialakított mélyedés a hátoldalon
Ami nekem egy kicsit kilógott a sorból, az a kétrétegűnek tűnő, vékony fekete koptatólap. A tesztgitárt nem hiszem, hogy eddig sokat nyúzták, de a koptatólapon már számos karcolás volt látható. Apropó. Ahhoz képest, hogy a tesztgitár egy teljesen új hangszer, amin komolyabb beállítások nem történtek, tehát abban az állapotban volt, ahogy a gyárból kikerült, meglepően kézre esett minden, tiszták voltak az oktávok, kényelmes a húrmagasság. Az egyedi gyártású, öntött hangolókulcsok jól kezelhetőek, precízen lehetett velük hangolni.
A gitárra a Yamaha saját tervezésű – a G&B által gyártott – hangszedői kerültek. (A G&B egyébként számos ismert cégnek, így a PRS-nek és a Godinnak is szállít hangszedőket.) Az elektronika további elemei a szokásos háromállású pickup-váltó, hangerő és hangszín. Ez utóbbi rejti a szintén a Yamaha által tervezett Dry-Switch szűrőt. Egy letisztult, retro hangulatú gitárra ennél nem is kell több…
A külső szemrevételezés után következett a hangszer megszólaltatása, amihez egy 30 W-os 1x12 inches hangszóróval szerelt csöves Blackstar kombó, valamint egy BOSS CS3 kompresszor és egy BOSS OD3 overdrive pedál voltak segítségemre.
Az első impresszióm az volt, hogy a két Alnico mágneses humbucker pickup hatalmas jelet ad le. A gitár tiszta hangja erősebb pengetésnél, vagy akkord megütésnél már-már crunch-os volt. Ez főként a nyaki és középső pickup állásban volt érezhető. A hangerő poti minimális visszavételére azonban jól reagált a gitár, a leadott jel, és a hangerő finoman csökkent, miközben a hangszínek nem változtak észrevehetően. Mind a három pickup állást végig próbálva, ha röviden kellene jellemeznem a hangszer hangját, talán azt mondanám: nyers erő. Kíséréshez a középső állás tűnt a legszimpatikusabbnak, a húrláb pickup önmagában, tiszta hangnál nekem egy kicsit keskeny volt. A nyaki hangszedővel viszont kellemes blues-os hangszínek jöttek elő a gitárból.
És akkor ott van még a Yamaha újítása, a Dry-Switch szűrő. A hangszín potméter húzó-nyomó kapcsolóként is működik, de a sztenderd coil-split funkció helyett egy passzív high-pass szűrőt aktivál, vagyis vágja a mélyeket. Ez sok esetben – főként kísérésnél – szükséges is, mert a két humbuckerben igen csak túltengnek a mélyek. A pickup-váltó középső állásában, bekapcsolt Dry-Switch-csel éreztem a legkiegyenlítettebbnek a Yamaha tiszta hangját. (A Dry-Switch szűrő mindhárom pickup állásban működik.)
Overdrive pedált használva a RevStar szóló hangjánál kifejezetten jól jön a hatalmas jel, amit a két hangszedő lead. Itt már jobban használható a húrláb pickup önmagában is, de a nyaki pickup állásban is jó vastag, dögös, felharmonikusokban gazdag, agresszív lead hang csalogatható elő a hangszerből. A középső állásban – ahogy az a két humbuckeres gitárokra jellemző – már nem annyira karakteres a torzított hang. Itt is lehet játszani a Dry-Switch kapcsolóval, bár szerintem aktív, bekapcsolt állapotában jobban kontrollálható hangot kapunk. A szólóknál a hangszer hangkitartására nem lehet panasz, bár nem mondanám kivételesnek.
Yamaha RevStar 720B
A típus névben a „B” a Bigsby tremolót jelöli, de ez a változat nem csupán ebben tér el a 620-as modelltől. A konstrukció és az anyagok alapvetően ugyanazok, mint az előbb vizsgált hangszernél, de ezen a gitáron VT5+Tron-style Alnico 5 mágneses hangszedőkkel találkozunk. Bár ezeket is a G&B készíti a Yamaha tervei alapján, már az első hangoknál érezhető a különbség.
A két humbucker itt is nagyon nagy jelet ad le, de a hangszer tiszta hangja kiegyenlítettebb, részletezőbb, bár itt sem árt kísérésnél a Dry-Switch kapcsolót aktiválni. Fényes magas hangok, konkrét középfrekvenciák és egy kicsit talán sok mély jellemzi ezt a két pickupot is. A húrláb hangszedő ennél a modellnél már kissé testesebben szól, de nekem tiszta hang esetén a középső, vagy a nyaki pickup állás tűnt a leginkább környezetbarátnak.
Az overdrive pedállal próbálva feléled a húrláb pickup, részletes, nem túl zajos, szépen éneklő hangot produkál. Még akkordot fogva is kiegyenlítetten, érthetően szól. A nyaki hangszedőt használva melegebb, testesebb, blues-os hangzást kapunk, és mindkét esetben jó szolgálatot tesz a finoman szabályzó Volume poti. Kissé csökkentve a hangerőt csökken a torzítás mértéke, de a hangszín nem változik észrevehetően, torzítós kísérő témákhoz jól használható.
A Bigsby termolo legendához illő módon, pontosan teszi a dolgát, kézre esik, használatakor a hangszer nem hangolódik. A 620-as modelltől eltérően erre a gitárra satus hangolókulcsokat szereltek, melyek a többi szerelvényhez hasonlóan itt is diszkrét matt nikkel színben „pompáznak”.
Összegzés:
Mindkét gitár sokoldalú, jól használható, a humbuckeres gitárokra jellemző karakterű, letisztult formavilágú, válogatott anyagokból rendkívül jól összerakott hangszer. Nyilván az utóbbiban szerepe van a Yamaha legendásan precíz minőségellenőrzésének is. Mindkét modell játékkényelme kiváló, a Yamaha újítása, a Dry-Switch jelentősen bővíti a hangszín variációk számát.
A 620-as modell alapvetően semmiben nem marad le drágább testvérétől, nyilván aki Bigsby tremolós gitárt szeretne, nem ezt fogja választani. Ami a hangját illeti, a tiszta hangja enyhén crunch-os, de van, aki pont ezt keresi. A 720B gitár értékén sokat emel a Bigsby tremolo, a hangszedők talán kiegyenlítettebb, részletgazdagabb hangot továbbítanak, a satus kulcsok is szimpatikusak.
Visszatérve a gitárok megjelenésére – bár ez szubjektív – a forma szerintem telitalálat. Nekem egy kicsit a ’60-as évek Rickenbacker 360-as modelljét juttatják eszembe. Fontos megjegyezni, hogy a széria nem kevesebb, mit hét modellt kínál, modellenként többnyire kétféle színválasztékkal, vagyis a Yamaha valóban kitett magáért. Azt szokták mondani, minden gitárosnak meg kell találnia a maga hangszerét. Biztos, hogy sokan a Yamaha RevStar modellek között fognak rátalálni…
Keres Tibor
Továbbbi információk: Yamaha Magyarország