ZenészmagazinGitár történelem – a Gibson Flying V sztori

Zenészmagazin | 2020. Június 25., Csütörtök 18:00

Az 1958-as megjelenéskor kudarcra ítélt Gibson Flying V a rock and roll korszak egyik legjobban sikerült és leginkább felismerhető, ikonikus gitárjává vált.

 

front-banner-1600_900 1958 mahagoni 700x.jpg

Flying V 1958 - mahagóni test

 

 

 

Habár a Fender cég nevét nem szokás emlegetni a Gibson Flying V létrejötte kapcsán, közvetve mégis közrejátszott az innovatív megjelenésű, tömörtestű Gibson megszületésében. Az 50-es évek közepén a Fender ugyanis bemutatta az akkor futurisztikusnak számító Stratocaster modelljét, ami mellett az Gibson gitárok meglehetősen visszafogottnak tűntek. Következésképpen a Gibson eladásai csökkenni kezdtek. Ezért Ted McCarty, a Gibson elnöke 1957-ben célul tűzte ki, hogy a Gibsonnak mindenképpen vissza kell nyernie újító és piacvezető szerepét. McCarty a rá jellemző maximalista stílusban egy sor merész döntést hozott, ami több olyan becses és vonzó elektromos gitár fejlesztésében realizálódott, mint a Les Paul Standard, az ES-335, az Explorer és a Flying V, melyek mindegyike 1958-ban debütált.

 

 

 

59 Korina Flying V Korina Explorer 700.jpg

 

1959 Korina Flying V és Korina Explorer

 

 

A Flying V csak egyike volt a sok „modernista” modellnek, melyet a Gibson fejlesztett ebben az időszakban. Valamikor 1956-ban McCarty arra kért fel a Gibsontól független művészeket, hogy álljanak elő futurisztikus megjelenésű gitártervekkel. „Elmondtam nekik, hogy mit szeretnék, és megkértem, hogy készítsenek skicceket. Kiválasztottuk azokat, amelyek tetszettek, majd felhívtuk Larry Allers és John Huis művezetőket, és megkérdeztük, hogy el tudják-e ezeket készíteni. Papíron bármit megtervezhetsz, de megépíteni és gyártani az már egy másik ügy” – mesélte Andre Duchossoir gitár-szakírónak.

 

A benyújtott tervekből csak néhány jutott el a prototípus fázisig, állítólag maketteket is készítettek, és végül hármat választottak ki a tervek közül. A Gibson erre a három gitártestre 1957 júniusában nyújtotta be a szabadalmi igényét, melyet végül 1958 januárjában hagytak jóvá. Ez meglehetősen szokatlan stratégia volt, mert a Gibson addig csak technikai újdonságokat szabadalmaztatott, soha nem gitárfazonokat.

 

moderne 700x.jpg

Gibson Moderne, erre nehéz bármit mondani

 

 

 

Habár a szabadalmi dokumentumokban neveket nem nyújtottak be, a három modellt nem hivatalosan Futura, Moderne és Flying V néven emlegették. A Futura teste és fejrésze módosítva az Explorerben jelent meg, a Moderne pedig soha nem került gyártásba, bár időnként állítólag felbukkan egy-egy prototípus. A Flying V és a Futura/Explorer korai prototípusai mahagóni testtel készültek, de még mielőtt ezek a modellek gyártásba kerültek volna, a Gibson áttért a korina fára (eredeti nevén afrikai limba). Az afrikai limba mintázata nagyon hasonlít a mahagónihoz, a színe viszont világosabb. Elég világos ahhoz, hogy egyetlen lakkréteg felvitele elegendő legyen, így a cég kihagyhatta a felületkezelési procedúra néhány lépését. Ráadásul a limba könnyebb volt, mint a mahagóni, így minden szempontból megfelelt a célnak. Egyébként a korina elnevezés is a Gibsontól származik és egy időben a Flying V és az Explorer típusmegjelöléseként is használták.

 

A Flying V és a Futura/Explorer az éves NAMM Show-n mutatkozott be, és McCarty elérte a célját, sokkolta a szakmát. A kereskedők részéről természetesen nagy volt az érdeklődés, vagyis mondhatjuk, hogy a Gibson visszaállította reputációját az újítások terén, az eladások tekintetében azonban a modellek már nem voltak ennyire sikeresek. A legtöbb kereskedő úgy vélte, hogy a gitárok túlságosan előre mutatóak, az űrkorszakot idézik, és csak egy-egy hangszert rendeltek, melyeket kuriózumként kitettek a kirakatba.

 

A Gibson szállítási feljegyzései szerint 1958-ban összesen 81 darab, 1959-ben pedig 17 darab Flying V gitárt adtak el. (Az Explorer eladásai még ezeket a számokat is alulmúlták.) Így 1959 elején mindkét modell gyártását leállították. A befejezetlen hangszerek és a megmaradt alkatrészek a Gibson gyárban pihentek egészen a korai 60-as évekig, amikor még nagyjából 20 darab Flying V modellt készítettek el.

 

 

 

 

Stevie Ray Vaughan és Albert King a számára készült balkezes modellel

 

 

A 60-as évek elején összerakott gitárok hardver szempontból több ponton is eltértek az 1958-59-es modellektől. A szerelvények nikkel bevonatot kaptak aranyszínű helyett, a PAF jelölésű humbuckerek helyett szabadalmi sorszámmal ellátott pickupokkal és Tune-o-matic húrlábbal szerelték fel ezeket a Flying V-ket. Habár a késő 50-es években nagyon kevés Flying V forgott közkézen, néhány mégis felkeltette olyan sztár előadók figyelmét, mint Lonnie Mack és Albert King, akik azonnal saját signature gitárjukként adoptálták a Flying V-t.

 

 

 

 

Dave Davies, a Kinks gitárosa volt egy másik korai felfedező, habár ő később, 1965-ben kezdett Flying V gitárt használni. Állítólag, amikor Angliából az Államokba repültek, a légitársaság elvesztette az egyetlen gitárt, amit a turnéra hozott magával. Így bement egy hangszerboltba, hogy vegyen egy másik hangszert, és amikor a kirakott gitárok között nem sikerült megfelelőt találnia, a tulajdonos előhozott a raktárból egy poros tokot, amiben egy eredeti, ötvenes években gyártott Flying V tartózkodott. Davis végül mindössze 60 dollárért vette meg a Gibsont. Davis Flying V-je később a brit zenekarok amerikai inváziójának egyik ikonikus hangszerévé vált, minthogy a Kinks számos alaklommal szerepelt az amerikai tévék műsoraiban.

 

 

gibson_flying_v_electric_guitar-front-700x.jpg

Második generációs Flying V Stopbar húrtartóval

 

 

Tény, hogy a ritka és exkluzív Flying V után hirtelen megnőtt a kereslet, ami 1965 végén azt eredményezte, hogy a Gibson gyártani kezdte a modell frissített változatát. A Flying V második generációja mahagóni testtel és nyakkal rendelkezett, nagyobb lett a koptatólap, módosult a fej formája, és a testen átmenő húrozáshoz való V alakú húrrögzítőt felváltotta a hagyományos stopbar vagy Gibson Vibrola húrtartó. Ezzel együtt az új verzió kereskedelmileg nem lett sokkal sikeresebb, mint elődje. 1966-ban mindössze 111 ilyen gitárt adtak el, és ez a szám minden évben csökkent, egészen 1970-ig, amikor ismét megszüntették a modell gyártását.

 

 

jimi-hendrix-1970-flying-v-400x.jpg

 

 

Jimi Hendrixet többnyire a Fender Stratocasterrel látjuk magunk előtt, pedig ő volt a második generációs Flying V-t használó legismertebb gitáros. Három ilyen modellt is birtokolt, és 1969-ben a Gibson készített számára egy egyedi balkezes modellt, aranyszínű szerelvényekkel, a fejrészen gyöngyház Gibson logóval, valamint Trini Lopez-stílusú, hasított gyémánt alakú berakásokkal a fogólapon. Mint tudjuk, Hendrix a színpadon rendesen törte a Stratocastereket, némelyiket fel is gyújtotta, de a Gibsonokat érdekes módon jobban tisztelte, és nem bántotta. A legendás 1970-es Isle of Wight fesztiválon is balkezes Flying V gitárján játszott, egyébként ez volt az utolsó koncert, ahol filmfelvétel készült róla, mert a fesztivál után három hónappal meghalt. Hendrix mellett Keith Richards is használt Flying V gitárt pl. a Rolling Stones Hyde Park-i koncertjén, 1969 júliusában.

 

1971-ben a Gibson limitált kiadású Flying V Medallion gitárokat dobott piacra, melyek gyakorlatilag megegyeztek az 1965-ös verzióval, de ezekből csak 350 darabot gyártottak. 1975-ben a Flying V immár harmadszor is visszatért, folyamatosan gyártani kezdték egy, az 1966-os modellel megegyező verzióját. A korát messze megelőző fazonú gitár azóta folyamatosan jelen van Gibson tömörtestű elektromosgitár kínálatában.

 

 

Gibson-70s-Flying-V-Classic-White_Front-700x.jpg

 

 

A Flying V iránti igény a 70-es években érte el „kritikus mennyiséget”, amikor is a hard-rock és metal gitárosok kezdték használni agresszív megjelenése miatt. Michael Schenker, az UFO gitárosa egy 1975-ös Gibson Flying V-n játszott, amit később látványos fekete-fehér negatív tükör motívummal tett egyedivé. Az Egyesült Királyságból ebben az időszakban Mark Bolan (T. Rex), Mick Box (Uriah Heep), Andy Powell (Wishbone Ash), Mick Ralphs és Chris Spedding (Bad Company) voltak talán a legismertebb Flying V-n játszó gitárosok.

 

Az USA-ban olyan gitárosok kezében láthattunk Flying V-t, mint Billy Gibbons, Rick Nielsen, Joe Perry és Paul Stanley, de Kirk Hammett és James Hetfield is hozzájárultak, hogy a Flying V a 80-as évek során ikonikus metal gitárrá nemesüljön. A hosszú éveken át kevéssé sikeres modell befutott, és számos rockgitáros kedvencévé vált. Említhetjük Lenny Kravitz, Grace Potter és Eddie Van Halen nevét is, aki 50-es években készült Flying V gitárjával vett fel jó pár számot 1984-ben, köztük a Hot for Teacher-t is.

 

 

 


Napjainkban a Flying V-t előszeretettel használják a legkülönbözőbb stílusokban tevékenykedő gitárosok, legyen szó popzenéről, punkról, blues-ról vagy death metalról. A gitár modernista dizájnja valójában évtizedekkel előzte meg korát, de a mai gitárosok ízlése időtlen klasszikussá tette, és nyugodtan minden idők egyik legsikeresebb és legkívánatosabb gitár dizájnjai közé sorolhatjuk.


Forrás: Guitarplayer, Walter Carter: The Gibson Electric Guitar Book, Terry Burrows: Guitar Family Trees

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.267557 másodperc.