zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
Gitár
Rendhagyó teszt volt, pontosabban nem is teszt inkább találkozás a gitárral, mert a kézhezvételtől számított két órán belül máris színpadon szerepeltünk, arra sem volt idő, hogy kicsomagoljam és megnézzem, hogy tényleg hangszer van-e a tokban, nem valami egyéb.

A dologhoz hozzátartozik, hogy az akusztikus gitárok ügyében veszettül válogatós vagyok, mert többnyire banános-dobozból készült tüzelőanyagokat gyártanak. A Yamaha gitárjai nem a legdivatosabb hangszerek, de abban biztos voltam, hogy bajba nem kerülünk.

Ismeretlen helyszín, szabadtéren, a hangosítás kérdéses, még azt sem tudom, hogy alapról vagy vonalból kell játszani, ráadásul a műsort sem sikerült agyonpróbálni, beugrós vagyok a Rita Soul Trióban, ahol az ének mellett ütőhangszerek vannak még, azaz a gitárnak kell vinnie a kíséreteket. Elektromos gitárt nem vihetek, letiltott róla a zenekar, nincs más csak az izgalom és a Yamaha. Beállás húsz perc, ennyi időnk van a barátkozásra. A gitárt a dobozából, majd a puha és keménytok közötti formatokjának vászonos takarófóliájából is én csomagoltam ki, majd a húrokról én szedtem le a papírtakarót, a kávézó teraszán akkor tört ki az első mosoly, amikor a húrokról lecsavartam a gyár kézzel szignózott minőségbiztosítási engedélyét és a reklámanyagokat. 

 

Yamaha-CPX1200-VS.jpg

Az erősítő egy csöves 50 Wattos kétcsatornás amerikai kombó lett végül. Az első benyomások: boldog voltam, hogy van benne hangoló, bár őszintén meglepődtem volna, ha nem találok benne, mivel a hangszer a felső kategóriából származik. A hangolót még sem kellett használnom, mert a gitár be volt hangolva, apró igazításokra volt csak szükség. Jajj! Ennek ugyan jelentősége a gitár szempontjából nincs, az mégis elárul valamit a gyártóról, hogy a gondos becsomagolását megelőzően még be is hangolták a gitárt. Aztán átutaztatták a fél bolygón és a „H” húron igazítani kellett… A gitárokat vásárlást követően illik beállítani, ezt a hangszerboltok meg is szokták tenni, de ez a gitár még nem látott kereskedőt, sem hangszerészt, ellenben támadásra készen állt, beállítást nem igényelt.

 

Mindössze két ceruzaelemet az elektronikába. Miután a gitár ideális esetben akusztikus gitárerősítőn szólal meg szépen a koncert nem tekinthető tesztnek, de mégsem haszontalan, mert lássuk be, ideális helyzetek, különösen a zenében és a zenészeknél a legritkább esetben jön létre… Tehát egy hangszernek minden körülmények között teljesítenie kell. A kezelőszervek feltérképezése után a hangszínpotikat középre állítottam (mély-közép-maga) és így tettem a Resonance potméterrel is, ami a gitár természetes hangja és az „effektezett” gazdagabb felharmonikusokkal megáldott hangja között enged átmenetet. Az egyetlen potméter, amivel kísérleteztem az a Blend, ugyanis ezzel választhatjuk ki, hogy a mikrofont vagy a pickupot hozzuk működésbe. Átmenet itt is képezhető. Ha koncertkörülményeket veszek figyelembe, ez a legfontosabb potméter a hangerőszabályzón kívül, a hang karakterén ezzel változtathatunk leginkább, amire szükség is van, függően attól, hogy milyen akusztikai helyen és milyen zenei környezetben játszunk. Én úgy ítéltem meg, hogy a pickup használata a kielégítőbb, határozottabb és kezelhetőbb volt a hang.

 

Hangsúlyozom, csak a bulin, mert később a szobában már inkább a mikrofont ítéltem jobbnak, így biztos vagyok benne, hogy stúdióban szinte mix nélkül, csak a mikrofont fogja használni minden gitáros. De legalább tudunk alkalmazkodni a körülményekhez. Az SRT technológiának köszönhetően az is beállíthatjuk, hogy a mikrofon fókuszált vagy távoli hangot vegyen. Apró kapcsolóval három mikrofonkarakterisztikát állíthatunk be. Az első a Neumann U67 hangzása, nagyon dinamikus, erőteljes hangot kapunk, a második a Neumann KM56-é, ez sokkal érzékenyebb az előzőnél, a fingerpicking játékmódra ajánlja Goodman is, a harmadik Royer R122 hangzást adja, ami egy ribbon mikrofon, a high-end csúcsa, meleg hangzása miatt jazz-re és blues-ra kiváló. Ezeket a funkciókat viszont tényleg csak stúdióban fogjuk alkalmazni, a koncerten, amikor már az első térdremegések elmúltak, már a számok között kapcsolgattam és tekergettem amit lehetett, de egyiktől sem lett a gitárból helikopter. Steril körülmények között, stúdióban viszont zseniális dolognak tartom, hogy a hangzást finoman alakíthatjuk az adott dalhoz és stílushoz. Ezzel gyakorlatilag pénzt és energiát spórolunk meg, hiszen a fent említett mikrofonok darabja is egy kisebb vagyon.


De ejtsünk szót a fáról is: Lucfenyő top, rózsafa hátlap és oldal, mahagóni nyak és ében fogólap, valamint híd. Kiváló anyagok, ezt hallani a hangszer saját hangján, teljesen kiegyenlített a hang, nem tolakodik a mély, nem cincog a magas, van közepe, öröm rajta játszani. Viccesen hangzik, de tökéletes a hangszer ahhoz, hogy leteszteljük az elektronikát, különösen a nagy hírű SRT technológiát. Mert mi mást csinálhatna az elektronika, mint a meglévő hangot továbbítja, illetve színezi azt. De gyenge hangminőségből, mint tudjuk nem lesz jó sosem. Több elektromos gitáros kolléga is azt érezte, amit én, hogy ezen az akusztikuson megközelítőleg olyan játszani, mint egy „deszkagitáron”, könnyű és nem kell hetekig gyakorolni rajta, amíg rááll a kéz teljesen. A gitár kidolgozása kifogástalan, ez itt kérem egy hangszer, minden részletében érződik, jól is áll, a közönség is tapsol, de elég sok ilyen bulit kell még lejátszani érte… Az ára borsos, de itt az ideje elfogadni, hogy csodák nincsenek, „az a láb nem az istené ott a kezedben”, a jóért fizetni kell. De csak egyszer, mert ez a hangszer stúdió és színpadbarát. (-)