Hozzánk néhány hete érkezett egy szállítmány, amiből két példányra azonnal lecsaptunk. Gery Levinson a Blade-en belül a Texas családba sorolta mindkét példányunkat, így lehet némi sejtésünk mi szólal meg a kezünkben. De ejtsünk néhány szót még a Bladeről: Gery Levinson a természettudományok és rock-blues bandák rajongójaként, 1964-ben kezdett hangszerek készítésével foglalkozni, metafizikai ismereteit is felhasználta, nála a fában keletkező feszültségek minden bizonnyal többet árulnak el, mint bármely gitárosnak a világsztárok közül. Ennek önmagában véve még semmi jelentősége, hiszen a gitár vagy jó, vagy nem, mindenesetre, Mr. Levinson tudta, hogy mitől lesz jó. És nem csak a fával foglalatoskodott, hanem az elektronikával is, a meglévő, jól bevált alapokat fejlesztette. Mindezt pedig Svájcban tette, így a Blade gitárok sem nyugathoz, sem kelethez nem igazán köthetők.
A Blade, ahogy nevében is utalunk rá, lapgitárokat készít, basszusgitárokat is, nagyrészt a klasszikus formákkal, de kicsit továbbgondolva. Levinson hangszereiben a továbbgondolás leginkább az elektronikában mutatkozik meg, saját fejlesztéseit építik a gitárokba, saját pickupokkal, nem vásárolnak sem Koreából, sem Kínából, pedig valószínű költséghatékonyabb lenne. A Texas Standard Pro és a Texas Classic között elsősorban tehát az elektronikában találunk különbséget, bár, ha gondosan megvizsgáljuk például a fa a anyagát, akkor ott is láthatunk különbségeket. A Standard Pro észak-amerikai égerfából készült, ahol még van fa, nagyon sok, tehát lehet válogatni. A nyak mindkét gitár esetében jávorból készült, a Classic rózsafa fogólappal, a Standard Pro pedig jávor fogólappal. A gitárok nyaka elég speciális rádiuszú, különösen kényelmesek. Ha a Texas Classic hangját kellene valamihez hasonlítanom, akkor egy kis túlzással azt mondanám, hogy Steve Ray Voughan-es, a pickupok egy átlag single coil pickupnál valamivel nagyobb jelet adnak le, ezért harapósnak tűnik a gitár. A tremoló M54 Vintage Style névre hallgat, nem kell bemutatni senkinek, épp annyira jó mind bármelyik Fenderben.
A Standard Pro már nem ennyire egyszerű eset. Az átlátszó lakkozás alatt látható a két darabból összeragasztott test, a fa erezete gyönyörű, a koptató vintage zöld. VS-1 pickupokkal szerelték ezt a hangszert is, mint a Classicot, de a hangerő potméter mellé szereltek még egy mikrokapcsolót, ami azt hiszem azért fontos, mert a legtöbben azért választják a humbuckeres gitárokat, mert a single coil élettelennek tűnik, vékony és gyér, a zenekarban csipog, stb., még annak ellenére is, hogy a single coil hangkarakter egy utánozhatatlan valami, amit Claptonék bevéstek az agyunkba, amit felismerünk bármilyen effektezés után is. De visszatérve a mikrokapcsolóra: középállásban van kikapcsolva. Ha lekapcsoljuk, középemelés történik (csodákra képes a szólóknál), ha felfelé, akkor magas és mély boost indul el. Ettől kezdve tehát megháromszorozzuk a lehetőségeinket. A mély/magas emelés olyan életet lehel a gitárba, amitől épp a humbuckeres, vastag és nyílt hangok jutnak eszünkbe, csaképp’ single coil karakterrel. Ha a hangszínszabályzóval finoman vágunk a magasból, minden túlzás és kompromisszum nélkül játszhatunk jazzt, de ha hozzá sem nyúlunk a potikhoz, akkor a kíséretekhez egy zenekarban nem tudnék jobbat javasolni a töménytelen felharmónikusok miatt.
A Blade minőségében, és ami talán legalább annyira fontos, feelingjében is abszolút versenyképes, elengedhetetlen azt mondanom, hogy ezek a Blade gitárok az amerikai Fenderek kaliberével rendelkeznek. Árukban pedig jobbak.
És amitől még érzi a törődést az ember, a kiegészítők, például a gitártok, ami cipzáros és számzáras egyben, keménytok, de nem műanyag, ráadásul vállra is vehető, a belső kidolgozása hibátlan. Húszezer alatt nem hiszem, hogy bárki is találna ilyen gitártokot. Azt még had tegyem hozzá, hogy Tornóczky Feri a gitárok érkezését követő percekben már egy Blade Delta Classic tulajdonosa volt.
A Blade gitárokat a Tone Italia Kft. forgalmazza, a Taxas Standard Pro ára 198.900 Ft, a Texas Classicé 145.000 Ft.
GT