zenesz_logo.png



Mikor meghallottam, hogy megérkezett az első Florence kicsiny hazánkba, izgatottan rohantam a hangszerboltba, hogy végre kipróbáljam. Amikor beléptem, kissé agrár módon köszönés helyett csak annyit sikerült kinyögnöm: Hol van?!

 Adok némi magyarázatot arra, hogy miért kerültem ki az üdvözlésre vonatkozó társadalmi konvenciókat. Ezt a 26 éves német manufaktúrát elsősorban basszusgitárjairól ismerjük itthon – bár mindig is készítettek gitárokat. Olyan muzsikusok használják és szerettek bele a márkába, mint Ida Nielsen (Prince), Janick Gers (Iron Maiden) vagy Oliver Riedel Rammstein, és még folytathatnám. (Akit érdekel a cég története, és termékei a Sandberg vagy a forgalmazó Musicminutes honlapján megtalálja). Egy évvel ezelőtt volt szerencsém kézbe venni első, szériában gyártott modelljüket a California ST-S-t. Nem vagyok kifejezetten strato fan, mégis, innovatív tervezésével a Sandberg ’strat’ szinte azonnal levett a lábamról. Precízen megmunkált, ergonómiailag szinte tökéletes test, a finoman kialakított kissé aszimmetrikus nyak, a már majdnem satus rendszerként működő saját fejlesztésű tremolo és a karakteres, brutál csattogós, dögös hang mind hozzájárultak találkozónk izgalmassá tételéhez.

 

kép1.jpg

 

Olyan volt mintha egy érett, bejátszott hangszeren játszottam volna. Megkérdeztem, van-e humbuckeres, fix húrlábas modell, akkor láttam először képről a Florence-et, ami valahol a PRS és az Ibanez Artist között volt félúton kinézetre, de még csak prototípusként mutatták be Frankfurtban, és az ott kapott visszajelzések alapján tökéletesítették. Nem sokra rá megjelent belőle egy piros, habos jávor fedlapos változat, amitől férfiasan bevallom kicsit elérzékenyültem, mindig is a barnák és az ilyen fedlapos gitárok voltak a gyengéim. Így hát nem kicsit türelmetlenül vártam az első találkozást, amire nemrég, decemberben került sor. Amikor megláttam kicsit megszeppentem, és alig mertem hozzáérni, mert nem igazán úgy néz ki, mint egy átlagos használati tárgy, hanem mint egy műtárgy. Az is megfordult a fejemben, hogy a kipróbálás előtt el kéne vinnem vacsorázni.

 

Nem hivalkodóak az arany szerelékek, sőt ezzel az amber burst színnel együtt kifejezetten szemet gyönyörködtetőek, mint  a német autópályán 250-nel elsuhanó S-osztályú Merci.

 

c2.jpg

 

Az utolsó részletéig csodásan kidolgozott hangszer, a fedlap és a test illesztése is nagyon izléses. Nagyon jól kisúlyozott, és nem hátszaggatóan nehéz. A test mahagóni, a fedlap ’kagylós’ jávor, a nyak ragasztott mahagóni, a fogólap rózsafa, a menzúra 24.75”, 22 bund. A hangolókulcsok a hangzatos Schaller M6 2000 Lockheads névre hallgatnak. Ez a lock-os rendszer hivatott levenni a gitáros válláról a húrtekergetés fáradságos terhét, és olyan biztosan tartja a hangot, akár egy satu.

 

Két Sandberg humbuckert pakoltak a gitárba, amit háromállású kapcsolóval, két hangerő és egy tone potméterrel szabályozhatunk. Nekem még mondjuk tetszett volna, ha a hangszedők felezhetőek, így több a variációs lehetőség, de biztos ez is megoldható.

 

c4.jpg

 

A kissé asszimetrikus nyaka rendkívül jól játszható, bár az elején kissé vaskosnak tűnt, ami viszont fontos, hogy nagyon kényelmesre alakították a nyak és test találkozását, így nem okoz fennakadást a játékban, és a felsőbb fekvésekben is komfortos, ellentétben jó néhány ragasztott nyakú klasszikushoz képest 10-es húrral szerelik, és a gyári beállításokhoz nem nagyon kellett hozzányúlni, bár én jobban szeretem, ha kissé lejjebb vannak a húrok. Már akusztikusan megszólaltatva is sejteti, hogy nagy és érdekes hang lakozik benne. Rádugtam hát egy csöves kombóra, és kissé meglepődtem...

 

c5.jpg

 

Amikor az ember kipróbál egy új modellt könnyebb úgy véleményt alkotni róla, ha van mihez hasonlítani, viszont ebben az esetben német barátaink nem könnyítették meg a helyzetemet. A hang ami kijön a gitárból teljesen egyedi, van benne kis Les Paul, PRS, mintha sok nagy múltú márka hangszereit gyúrták volna össze, de nem esztrádműsor jellegűen, hanem készítettek egy műszert, ami a zenész minden rezdülését, akaratát követi. Olyan, mint egy német juhász, ha akarod harap, ha akarod pacsit ad, és arcon nyal. A tiszta hangszínen gyakorlatilag a csattogós kicsit strat jellegű soundtól a búgó jazzes hangig mindent sikerült előcsalogatnom,  a felhasználási lehetőségei nem mondhatóak korlátozottnak, sőt bármilyen stílusban megállja a helyét. Minden csak a játékoson múlik. Első állásban( nyaki pickup) sok mélye van, szép magasakkal és közepekkel, igazán szép, gömbölyű szóló hangszín, középen több a közép és magas, kicsit akusztikus jellegű, nagyon jó kísérésre, gyönyörűen és tisztán szólnak az üveghangok, hátsó állásban pedig nagyon jó Scofieldes soundon lehet játszani. Elképesztően jó a hangtartása az egész nyakon, a 12. bund fölött sem fullad be, bár ez simán elvárható egy ilyen, felső kategóriás gitártól.

 

c6.jpg

 

Kicsit bluesosabb torzításnál még jobban kijönnek a spéci humbuckerek, a rózsafa fogólap, és a mahagóni test ötvözetének jellemzői. Szépen érezhető minden apró mozdulat, minden kis finomság, jól lehet játszani a dinamikával. Nem nagyon lehet rajta kamuzni, ugyanis minden kihallatszik, de nem is kell igazán megküzdeni minden egyes hangért, nagyon könnyen meg lehet szokni, és utána kezes bárányként viselkedik. Kihívás rajta koszosan játszani. Keményebb torzításnál is ez a helyzet, minden hang értelmes marad, egy őszinte, jól kivitelezett power chord, vagy 10b-és akkord elősegíti az ember fejének elválasztását a testétől, kevésbé szofisztikáltan: letépi. Első állásban főleg szólisztikus dolgokat játszottam rajta, de kísérni sem utolsó, jó mély öblös hangja van, de sok középpel és magassal, hátsó állásban jó érces, egyáltalán nem herélt, hanem zúzós.

 

Kipróbáltam a biztonság kedvéért több erősítőn is, és az eredmény nem nagyon változott. Nyilván egy ilyen gitár mellé nem egy 10 wattos gyakorló erősítő dukál, bár azon is tisztességesen megszólal, hanem tényleg egy olyan, ahol kijön a hangjának minden részlete.

 

c7.jpg

 

Nagyon sok szín és lehetőség rejlik ebben a gitárban, univerzális, és ha valaki egyedi gitárhangzást szeretne, könnyen megtalálhatja benne.   

Kegyetlenül jó, nem vitás! Ez kérem egy profi hangszer profi gitárosoknak. Kerestem, hogy mibe tudnék belekötni, hátha valamit elügyetlenkedtek a gitáron, de csúfosan elbuktam. Talán egy negatívumot tudnék felhozni mégis, nekem más színben jobban tetszene, mint az a kettő amiben egyelőre rendelhető. De ez csak szőrszálhasogatás, hiszen a Sandbergnél kis túlzással bármit megcsinálnak rendelésre.

 

Létezik fedlap nélküli kivitelben is, tömör mahagóniból, ez számomra az ’aged finish’ technológia miatt tűnik különlegesnek. Ez nem más, mint egy olyan eljárás, mellyel azonnal akár húsz évvel idősebb gitárunk lehet, és ez nem csak a leharcolt külsőt jelenti, hanem, köszönhetően a Sandberg eljárásának, a hangszer hangja is ugyanennyit „öregszik”!

 

c8.jpg

 

Az ára, ami 600 ezer forint körül mozog, elsőre nem tűnik túl barátságosnak (a listaára egyébként kb. 2400 euró), de van egy nagy “de”, mégpedig az, hogy ez egy rendelésre, kézzel készült “mesterhangszer”.  Ha más, nagy márkák ilyen kaliberű hangszereit nézzük, akkor azokhoz képest “nem is kerül sokba”. Az ár teljes mértékben megfelel annak a minőségnek, hangnak, amit kapunk érte, vagy talán egy kicsit többet is, mert ezzel a gitárral nem lehet összefutni minden utcasarkon, a hangja nem hasonlítható igazán semelyik eddigi márka modelljéhez, új lehetőségeket rejt magában. Érdemes kipróbálni!

 

Forgalmazó:

MusicMinutes Hangszerbolt

www.musicminutes.hu

 

Köllner Dani