zenesz_logo.png



Érdekes kísérletre volt lehetőségem a hétvégén, mivel az Ezüst Patak zenekar népzenei ihletésű dalainak unplugged verzióban előadott koncertjét egy egészen különleges rendszerrel hangosíthattam.

Korábban már írtunk néhányszor Thomas Danley földönkívüli hangfalairól, most ezek közül a viszonylag kisebb méretű SM-60F szélessávú és TH-Mini subládákat próbálhattuk ki.

A keverő egy Midas Venice F16 volt. Mikrofonjaink között volt Royer R-122, Audio Technica AE-5400, Telefunken M-80, Beyerdynamic Opus-99, TG-I53c és TG-D58c mikrofonok zsákszámra. A férfi és női énekeseket zongora, akusztikusgitár, hegedű, dob és mindenféle ütősök egészítették ki. A két Royer került a zongorába, gondoltam, ha Ray Charlesnak megfelelt, akkor ide is jó lesz. A Beyer mikrofonjai kerültek a dobokra, az Opus-99 a lábdobba, az I53c csíptetősök a tamokra, a D58c mikrofonok pedig overheadnek. A női énekes kapta az Audio Technica AE-5400-at, a férfi hangra pedig a Telefunken M-80 került.

 

720.jpg

 

Érdemes pár szót ejteni a keverőről, mivel elég sajátos új koncepció alapján épült. A Midas pultok mindig is kedveltek voltak az élő hangosításoknál természetes meleg hangzásuk és kiemelkedő funkcionalitásuk miatt. A Venice F-16 az új Venice-F széria legkisebb tagja. Az F jelölés a nevében arra utal, hogy a keverő rendelkezik Firewire kapcsolattal. Ezáltal egy olyan hibrid jött létre, amelyik egyesíti az analóg keverők meleg hangzását és könnyű felhasználhatóságát a külső digitális processzálás lehetőségének sokrétűségével és rugalmasságával. A 32x32 csatornás Firewire interfacenek köszönhetően a Venice F-16 nem csak koncertek soksávos rögzítését vagy számítógépről történő visszajátszását teszi lehetővé, hanem kisebb stúdiókban is közvetlenül csatlakoztatható Mac és PC alapú gépekhez. A nyolc mono és négy sztereo csatorna mindegyike mikrofon és vonal jel fogadására is alkalmas, külön XLR és jack bemenetekkel. Az Alex Cooper féle nagyszerű hangú mikrofon előfokokat négysávos parametrikus EQ egészíti ki. A sztereo csatornákon is található fantomtáp, ami nekünk most nagyon hasznos volt, mivel a nyolc mono csatornát a dob és a két ének teljesen lefoglalta, így a zongorába tett két Royer R-122 egy sztereo csatornán kapott helyet.

Itt érdemes pár szót mondani ezekről a mikrofonokról is. A tradicionális ribbon mikrofonok amellett hogy utolérhetetlen tranziens átvitellel és semmi máshoz nem hasonlítható krémesen meleg hangzással rendelkeznek, nagyon kényesek arra, hogy milyen mikrofon előfokhoz kötjük őket. Ezt a problémát oldja meg az R-122, mivel beépítettek egy speciálisan ribbonhoz igazított fantomtápról működő előerősítőt, ezért az R-122 szemben a passzív ribbon mikrofonokkal, a keverőkhöz illeszkedő kimeneti impedanciával és jelszinttel rendelkezik. Korábban használtam már ribbon mikrofont akusztikus gitárhoz valamint elektromos gitár erősítő elé és énekhez is, de ez volt az első alkalom, hogy zongorán kipróbálhattam. A Royert hallgatva megszűnik az az érzés, hogy a hang valami eszközön keresztül érkezik hozzánk. A hangzásnak az a részletessége, amiért kondi mikrofonokat is használunk, a Royer esetében kiterjed az egész hangtartományra. Nem csak nagyon finom, szép magasakat hallunk, hanem azt is ahogy a fa rezonál a hangszerben és a mélyek is határozottan és konkrétan szólalnak meg, ezért végig olyan élményem volt, mintha ott ülnék a zongora előtt és onnan hallgatnám, nem pedig elektromos dolgokon keresztül.

 

venicef-16-front-large.jpg

 

Nagyon kíváncsi voltam a Telefunken M-80-as mikrofonra, mivel egy nem túlságosan drága dinamikus mikrofonról van szó. Ára nagyjából két SM-58 vagy SM-57 árának felel meg és felhasználási területe is ezekéhez hasonló, de az utóbbi kettő fogyatékosságai nélkül. A hangja nem olyan közép tartományra beszűkítetten szól, sokkal részletesebb magasakat kapunk, mintha egy kondi mikrofont használnánk, annyira finoman szól a teteje és olyan telten az alja. Ennek oka egyrészt a nagyon kis tömegű mozgó tekercs, amelyik egy szintén nagyon könnyű mégis strapabíró Mylar membránon van, a mikrofon lelke azonban az AMI/TAB-Funkenwerk által gyártott kimenőtrafóban keresendő. Elég könyörtelen módon a beállás közben egy Neumann KMS-105 mikrofonnal végeztünk összehasonlítást. A KMS-105 ugyan jóval több, mint kétszer annyiba kerül, mint az M-80, mégsem éreztük, hogy az M-80 le lenne maradva tőle. A KMS-105 magasai lágyabbak és tisztábbak voltak kicsivel, viszont az M-80 sokkal férfiasabban szólt, arról nem is beszélve, hogy gerjedés elérésére tett minden erőfeszítésünket meghiúsította. Az tény, hogy egyáltalán össze lehetett hasonlítani a KMS-105-tel, önmagában is nagyon komoly eredmény. Mivel a hangnyomást is kitűnően viseli, legközelebb kipróbálom pergőre vagy gitárerősítő előtt.

 

1296003116.jpg

 

Thomas Danley által tervezett Synergy és Tapped Horn rendszerekről már többször írtunk, ezeknek technikai részleteibe most nem fogok belemenni. Az SM-60F és a TH-Mini is ezekre az elvekre alapulva készült, azonban meglepően kis méretben. A TH-Mini mindössze 60x38x55 cm, az SM-60F pedig még ennél is kisebb, csak 51x51x40 cm. Ehhez képest mégis nagyon komoly hangnyomásra képesek. Az SM-60F maximum hangnyomása 131 dB, a TH-Minié pedig 135 dB. Az SM-60F-ben két darab nyolc collos mélyközép és egy öt collos koaxiális közép-magas hangszóró kapott helyet. A TH-Miniben pedig mindössze egy darab speciális kiképzésű tizenkét collos hangszóró dolgozik. Ez azt jelenti, hogy Danley úr jóvoltából egy személyautóban szállítható méretű motyóval is lehet már maradandó halláskárosodást okozni. Persze nem ez a cél, de a cucc ezt is tudja. A Synergy Horn rendszernek köszönhetően teljesen lineáris fázismenete van, több hangfal is tökéletesen illeszthető egymáshoz, az egész lesugárzott területen azonos hangképet produkál. Az SM-60F-nek olyan csodálatos pártatlan és kiegyensúlyozott hangképe van, ami sok stúdiómonitort is megszégyenítene. A TH- Mini pedig annyira dinamikus, erőteljes és maszatolástól mentes mélyeket szólaltat meg, amit általában csak nála három-négyszer nagyobb mélynyomóktól várna az ember.

 

danley_TH_mini.gif

 

Ezzel a rendszerrel nagyon könnyű volt dolgozni. Annak ellenére, hogy nem használtam semmilyen effektet, sőt még kompresszorokat sem, nem éreztem, hogy bármi is hiányozna a hangzásból. Ez azt hiszem annak köszönhető, hogy ezek a mikrofonok ezzel a keverővel és hangfalakkal képesek voltak a hangszereket és énekhangokat hiánytalanul közvetíteni és így tökéletes kapcsolatot teremteni a zenekar és a közönség között, amit a zenekartól és a közönségtől érkező visszajelzések is igazoltak. Számomra mindenesetre ez sokkal többet jelent, mint a technikai paraméterek.

 

Köszönet a Bluesound és a Penna Média Kft-nek.


Gáspár Péter