Ebből az ünnepélyes alkalomból szemügyre vettük a cég Nomad névre hallgató erősítőjét. 50 Watt full cső, távolról is látszik, hogy a vintage műfajából. Tweed borítás, csirkefejes krémszínű potméterek, minden alkatrész: kapcsolók, sarokvédők, a funkcionálisan annyira nem is fontos elemek is nagyon jó minőségűek, nincs műanyag, csak mert azzal néhány centet spórolhattak volna. Két csatornás az erősítő, a torzított csatornát Soak néven szólítják, ami egy kiváló bluesos hangot produkál, azok lesznek igazán elégedettek, akik a fuzzos torzítókat szeretik, mert minél jobban kitekerjük a Soak potmétert, annál jobban fuzzosodik a hang. EL 84-el szerelték az erősítőt, ahogy a Vox AC 30-asokat is és öt darab 12AX7 került még az erősítőbe.
A Reverb természetesen rúgós, gyönyörű hangja van. A tiszta csatornához pedig tartozik egy potméter (Presence), ami az erősítő hátulján kapott helyet, ezzel fényesítjük a hangot, ami nagyon kis mértékben befolyásolja a hangot, alig változik a hang fénye, ám ez az a szolgáltatás, amit például stúdióban kiválóan alkalmazhatunk. Mert ott éppen ezek az árnyalatbeli különbségek, amik segíthetnek megtalálni a megfelelő soundot. Szintén jellemző a Nomadra, ahogy a Carvin többi erősítőjére is, hogy az összes hangszínpoti sokkal nagyobb mértékben szabályoz, mint azt más erősítőkön tapasztaltam, de nincsenek befolyással egymás működésére és nem fedik el a gitár eredeti alapkarakterét még egészen szélsőséges beállításoknál sem. Egy fontos dolog azért még van: ne gondolja senki, hogy ez az erősítő kizárólag a 60-as, 70-es évek zenéjében állja meg a helyét. A tiszta csatornája nagyon semleges, gyakorlatilag bármihez jó alapot nyújt. Kipróbáltuk rockzenéhez, itt a tiszta csatornát használtuk, elé tubescreamert kötöttünk. Jajj! Aztán élesben Mohai Tamás játszott rajta, szintén rockzenét. Mellette Tamás Mesa Boogie erősítője bömbölt. Tökéletes párosítás… És mindez 200 000 Forintért.