Állítása szerint az egyedüli megbízható 6V6 csöveket a szlovák JJ cég gyártja, ezek viszont nem úgy szólnak, mint ahogy az egy 6V6 csőtől elvárható lenne. Ezt igazán sajnálhatják a Champ rajongók, de ez van. Ezt azonban kompenzálja az a tény, hogy a végfokba nem csak EL-34 csöveket használhatunk, hanem tetszés szerint cserélhetjük ki ezeket 6L6, KT88, 6550 csövekre. Még szakemberre sincs szükség ehhez, mert a Power Valve Switch kapcsoló használatával egyszerűen kiválaszthatjuk, hogy éppen milyen csövet szeretnénk kipróbálni.
Lehetséges persze finomabban is beállítani egy adott cső típushoz az erősítőt, de Adrian Emsley azt állítja, hogy a kapcsoló önmagában is elég jó a koncertezéshez. A beépített zengető is fejlesztésen ment át, nagyobb rugókat és egy ECC83 csövet kapott. Így az MkII előfoka összesen négy ECC83 és egy ECC 81 csövet tartalmaz. A tiszta csatorna is kibővült egy közép hangszín szabályzóval az MkI-en található magas és mély mellé. Ne várjunk a Voxéhoz hasonló csilingelő, ragyogó hangot a Rockerverb tiszta csatornájától, de a szabályzók megfelelően érzékenyen reagálnak, és ha szükséges, éppen elegendő fénnyel rendelkezik a hangja ahhoz, hogy átszóljon a zenén. A hangerő közép állásától felfelé kezd kicsit átmenni crunchba a hangzás.
Egészen a maximumig megőrzi a hangok feszességét és rendezettségét, miközben kezd áttérni arra a területre, ami a torzítós csatornáé. A két csatorna között ide-oda váltogatva azonnal nyilvánvaló a hangzásbeli különbség, még akkor is, ha a gain és hangszín beállításokat igyekeztünk egymáshoz közelivé tenni. A torzítós csatornának lényegesen kevesebb mélye van és egy komoly adag középemelés hallható benne, ami alacsonyabb torzításnál kicsit Lo-Fi érzetet kelthet, de amint elkezdjük jobban adagolni a gaint, rögtön értelmet kap.
Nagyon gondosan alakították ki ezt a karaktert, hogy olyan mennyiségű torzítást lehessen használni, amennyit csak el tud valaki képzelni, anélkül, hogy az eredmény széteső, fulladozó hangzás lenne. Ezért aztán a torzítás még extrém gain mellett is nagyon fókuszált, jól artikulált és dinamikus marad. Hiába csak ötven wattos, rohadt hangos bír lenni és egész szépen megőrzi a hangzás jellegét még akkor is, ha elkezdjük a mastert lecsavarni. Nagyjából fél hangerőig ez működik, alatta kezd kicsit unalmasabb lenni, de ha halkabbat szeretnél, akkor állj messzebb tőle.
Sikerült még egy nagyon régi Orange erősítőt is kipróbálnunk Lukács Peta jóvoltából, aki hajlandó volt a birtokában lévő Power 120-as fejet felcipelni a harmadik emeletre. Mivel már régóta nem gyártják, nem sikerült technikai információkat szereznünk róla, de a teszt után Peta azt mondta, hogy mégsem fogja eladni. Vastag és tömör hangzása nagyjából olyan volt mintha egy gőzmozdony jött volna be a szobába a falon keresztül, mindenki tátott szájjal bámult.
GP