zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
fejlec_graf_zenesz.svg
Technika
Az ’50-es években készült korai Precisionok Telecaster típusú fejjel, nagyméretű Kluson hangolókulcsokkal, négypólusú rúd alakú hangszedővel, fehér koptatólappal, valamint egy krómpanelen elhelyezkedő hangszín, és hangerőgombbal rendelkeztek.

 

 

 

Sting_3.jpg

 

 

 

Egy ilyen muzeális értékű ’53-as Fender Precisiont használ Sting is, kinek neve, az évek során szinte összenőtt ezzel a hangszerrel. A több éve tartó világturnéja alatt olyan népszerűséget szerzett ennek a modellnek, hogy a gyár (jó érzékkel) elindította az újragyártását, de immáron Sting aláírásával díszített signature modellként.

 

Az eredeti hangszerre megtévesztésig hasonító négyhúros Sting Signature modellél, nagy hangsúlyt fektettek az autentikus anyagok és szerelékek használatára, hogy az egyéni hang és jellegzetes design hűen idézze az ’50-es évek első szériáit.

 

 

 

 

Sting_1.jpg

 

 

A kőrisből készült, tobacco sunburst színű, lakkozott test szépen gömbölyített, klasszikus formájú és könnyűsúlyú. A szögletes fémlemezzel rögzített nyak egy darab jávorból készült, ovális profilú („C-shape”) és 20 darab vékony vintage érintő van rajta. A hagyományos gyártási technológiával készült, lakkozott nyak hátulján jól szemügyre vehető a nyakgörbület-állító pálca vájatának lefedésére szolgáló sötét diófa takarás, a 12. érintőnél pedig egy gyöngyház berakás a „mester” aláírásával. A nyak állítása nem tartozik a legegyszerűbb műveletek közé, mivel a koptatólap leszedése nélkül elég körülményes. A Telecaster kiképzésű fejen nagyméretű, régi típusú (fordított működésű) kulcsok vannak, valamint egy kör alakú húrvezető, amely a húrok feszességét biztosítja a nyeregnél. Az egyszerűség jegyeit magán viselő kétrészes átfűzős, vintage húrlábat egy árva csavar rögzíti, de többre nincs is szükség, mivel az átfűzött húrok a testbe feszülnek és leszorítják a húrlábat. A bridge és a nyak távolság 2/3-nál elhelyezkedő, műanyag borítás nélküli Fender ’51 single coil hangszedőhöz egy hangerő és hangszín tartozik, a jackaljzat stabil, testbe süllyesztett fémházban helyezkedik el. Az eredeti (’53-as) modellhez képest egyes szerelékek lemaradtak, így a húrláb és hangszedő feletti króm borítólemezek, valamint a hüvelykujjal való pengetéshez segítséget nyújtó alsó műanyag tartó, amely kitűnő támaszt ad a kéznek.

 

A fényesen szóló húrok natúr hangja szép kiegyenlített maradt ujjal való pengetésnél és slapnél is, az erősítőre dugva ez a természetes hangkép némileg megváltozott. A nagy jelszinttel, rendkívül dinamikusan szóló húrok vesztettek valamennyit a fényükből, viszont megjelent egy olyan átható, egyéni középmélytartomány, amely ennek a modellnek a legfőbb jellegzetessége. A hangszer tiszta, dús mélyei feledtetik, hogy nem igazán a „slap”-re termett, és a húrlábnál való játék sem egy egyszerű dolog, de a hangszedőnél pengetve olyan kereken és hosszan csengően szól, hogy megbocsát minden mást az ember. Az egészséges passzív megszólalás, az erőteljes mélyközepek olyan erősségei a modellnek, amelyek igazi célszerszámmá teszik. Nem szívesen ajánlanám slapre, valamint Pastorius-soundra, de letisztult játékra, ahol a basszusgitár a hagyományos funkciót tölti be, egyéni, dús hangjával kiválóan alkalmas.