zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
Technika
A Leo Fender által az 50-es években alapított cég legendássá vált gitárjaival és jellegzetes hangú erősítőivel alapozta meg hírnevét.

 A hőskorszakban a Fender JazzBass és a Precision szinte standard hangszereknek számítottak és a basszisták előszeretettel használták Leo úr csöves erősítőt, amelyek között igazi kultusza volt a robusztus méretű Fender Bassmannek. (Egy két muzeális darab még hazánkban is fellelhető). A Fender név a hangszerek világában mindig is a tradíciót és a megbízhatóságot jelentette: „A hang, amely legendát teremtett.”

 

A trendet követve a Fender is megújította basszuserősítőit, így a Bassman széria a korhoz igazodva modern külsővel, és egyre több szolgáltatást nyújtó tranzisztoros erősítőkkel jelent meg a piacon. A mobil kombókat képviselő Frontman Amp sorozat az utóbbi években a divatos retró stílus hatására „visszaalakult” (a gyártás beindítása nem okozhatott nehézségeket, csak le kellett porolni a régi terveket), és így az újabb modellek már a 60-as évek hagyományos Fender „dizájn”-jával kerültek piacra.

 

 

 

Lead.jpg

 

 

 

Az Indonéziában gyártott Frontman 60B egykezes kombó hamisítatlan Fender-jegyeket visel. Régies műbőrborítás, krómozott fém sarokvédők, jellegzetes Fender-potméterek, valamint a 12”-es hangszóró előtt feszülő ezüstszálakkal átszőtt hangszóróvászon az elmaradhatatlan Fender-logóval. A beatkorszakot idéző autentikus külső nemcsak a tradíciókat tisztelő zenészek szimpátiáját kelti fel, de némi kortalanságot is sugall.

 

A klasszikus Fender-soundot ígérő tranzisztoros erősítő előlapja két input jackkel rendelkezik. Mellette található a mid notch kapcsoló, amely középfrekvencia-vágást végez. A hangerőpotmétert az equalizer egység követi. A 80 Hz-500 Hz-2500 Hz-6 kHz tartományban szabályozó négy darab potméter +/-12 dB-t emel és vág; elég sajátságos a tekerőgombok pozíciója, mivel az „5”-ös állásban vannak alaphelyzetben. A recés, tradicionális gombok nagyban hozzájárulnak a retró küllemhez, de hosszúkás kiképzésük miatt kissé kiállnak az előlapból, így a gyakori szállításnak kitett erősítőknél érdemes figyelni rájuk. Egy RCA-bemeneti aux in szolgál a CD-játszó (dobgép stb.) csatlakoztatására (erre a bemenetre nem vonatkoznak az erősítő hangszínei és a hangerőgomb). Külső effekt csatlakozására szolgálnak a pre amp out és a pre amp in jackaljazatok. A kimenő szintek tiszta jelviszonyáról a 18 dB-es kompresszió rátával dolgozó Deltacomp áramkör gondoskodik. A hangszórót némító fejhallgató-kimenet mellett található a line out vonalkimenet, amely (speciálisan) sztereó jackkel használva szimetrikus kimenetként funkcionál. Az egyszerűség jegyében fogant erősítő hátlap nem szolgál sok látnivalóval, a kívülre helyezett hálózati trafó árnyékolásáról – okosan – egy fémtakaró gondoskodik, de a Special Design 12”-es hangszórót kisegítő extra hangszóró-csatlakozó vagy a hangolókimenet sajnos lemaradt.

 

Passzív (Fender) gitárt használva először a nagyobb érzékenységű (1) bemenetet használtam, de ekkor a hangerőgombot csak negyed hangerőig lehetett feltekerni, mivel hamar „beindult” a kombó. A gyengébb szintű (2) bemenetnél már bátrabban használhattam a hangerőgombot, de itt is érezni lehetett, hogy az erősítő „csúcsra van járatva”, a bemeneti szintek az átlagosnál erősebbek. A tisztességesen megszólaló Frontman bőven teljesíti a 60 W-os kombótól elvárható dinamikát, ami azért is szép teljesítmény, mert nagyobb hangerőnél sem tapasztalható hallható torzítás. (Ezért sajnálom, hogy nincs rajt extra hangszórókimenet, mert nagyobb helyeken nyugodtan elbírna még egy ládát.)

 

Örömmel állapítottam meg, hogy a prospektus nem hazudik, a kombó valóban jellegzetes Fender-hangon szólal meg, olyan hang ez, amely sok Fender-hívő szívét megdobogtatja. Persze bizonyára vannak, akiknek más az elképzelésük az ideális basszushangról. Akiknek nem kedves ez a legendás sound és módosítani szeretnének, azoknak is nyújt (némi) lehetőséget a kombó. A mid notch kapcsoló benyomásával egyrészt simulékonyabbá tehetjük a Frontman hangját, a négy frekvenciatartományban dolgozó potméterrel (a magas emelésnél kevéssel többet is el tudnék képzelni), pedig tovább alakíthatjuk a hangképet. A jó tartományokban dolgozó EQ egység kulturált beavatkozása ellenére is a karakteres Fender sound marad az uralkodó a Frontmannél. Annak ellenére, hogy ezt a tradicionális hangot inkább a hagyományos zenékben tudom elképzelni, erényként könyvelem el, hogy a vintage kinézetű erősítő azt a megszólalást nyújtja, amit ígér (megtoldva néhány mai szolgáltatással: aux bemenet, effekt loop), és nem próbál versenyre kelni az újabb technológiákat (parametrikus EQ-k, beépített effektek stb.) alkalmazó modern kombókkal. Úgy gondolom, hogy a Fender külön kategória (legyen szó gitárról vagy erősítőről), és a Frontman 60B kombó, ha szerény mértékben is, de hozzájárul, hogy ez a legenda tovább folytatódjék.