zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
fejlec_graf_zenesz.svg
Technika
Elsősorban az új lemezről, az ARONS Land Cargo Co. formációról, de Amerikáról, a felcímkézett zenékről és a szövegek fontosságáról is beszélgettem Hajba Áronnal.

Kezdjük egy picit a múlttal. Úgy tudom, hogy a mostani ARONS Land Cargo Co. formáció előtt már volt a testvéreiddel egy családi zenekarod, a No Man's Land. Velük milyen zenét játszottatok?


Nagyon hasonló volt. A No Man's Landben két testvérem volt benne, a bátyám, Hajba Imre basszusgitározott, és az öcsém, Hajba Laci dobolt, ők most az ARONS Land Cargo Company-nak is tagjai. A különbség egyrészt a tagok tekintetében volt, mert nem csak családtagok voltak a zenekarban, az ARONS LCC-hez már csatlakozott a másik öcsém, Hajba Mátyás gitáros is, így teljesedett ki a családi vállalkozás jellege. A másik nagy különbség, hogy az ARONS LCC lényegében teljesen az én elképzelésimre épül, így inkább szóló projektnek tekinthető.

 

Inkább szóló projektnek nevezted az Arons LCC-t, mégsem Hajba Áron néven készült a lemez. Akkor ez mennyiben tekinthető szóló produkciónak és mennyiben egy zenekarnak?

 

Az Arons LCC név sokszor szül bizonytalanságot, mert zenekarra utal, és közben szóló projektet takar. Ennek az az oka, hogy az a zene, amit csinálok, nem valósítható meg teljesen egymagamban, ehhez zenekarra van szükség. Valószínűleg, ha azt a nevet adtam volna a zenekarnak, hogy Hajba Áron Band, akkor mindenki számára világos lenne, hogy ez micsoda. Viszont ez nagyon unalmas név lenne, és senkinek nem mondana semmit. Az ARONS Land Cargo Company hangulatot ad a tartalomhoz, és felhívja a figyelmet.

 

Jártál az USA-ban, mesélnél erről?


Valamikor 12 éves korom környékén mániámmá vált a Monument Valley nevű hely, ami így a legtöbb embernek általában nem mond semmit, de ha meglátják azokat a tipikus vörös hegyeket, amelyek a western filmekből is ismerősek, mindjárt tudják, miről van szó. Gyerekkoromban nagyon vágytam rá, hogy egyszer eljussak oda, de nem hittem volna, hogy valaha sikerülni fog. 2014-ben sikerült minden lehetőséget és feltételt összehozni ahhoz, hogy létrejöjjön egy ilyen utazás. Nem éltem Amerikában, összesen egy kéthetes autóutat csináltam végig, a dél-nyugati tájakat végigjártuk, és az ottani rádióállomásokon szörföztünk, hogy az aktuális amerikai zenékben egy kicsit otthon legyünk. Két tömény hét Amerikában szinte semmire nem elég, de nem adtam fel, szeretnék még hosszabb időre visszamenni.

 

 

 

alcc_press_20170406_large_700x.jpg

 

 

Térjünk át az új lemezre! Te írod a dalok zenéjét, szövegét, te is hangszereled. A zenekar többi tagjának mennyire van lehetősége beleszólni a dalok hangszerelésébe? – Itt kell megemlítenünk, hogy a négy testvér mellett Hammond orgonán Tóth Attila játszik a lemezen.


Ők mindannyian kiváló zenészek, és ha egy dalt eléjük tesznek, akkor van elképzelésük arról, hogy a saját hangszerükön hogyan lenne érdemes megvalósítani, és én ebben nagyon nagyrészt hagyom őket kiteljesedni. Ha valaki egy jó ötlettel előáll, arra sosem szoktam nemet mondani, mert nem én találtam ki. Mondjuk úgy, hogy ahol nagyon konkrét elképzeléseim vannak, ott azt kérem. Nyilván egy Hammondos jobban tudja, hogy egy Hammond orgonán mi szól jól, mint én, egy gitáros. Csak akkor szólok bele, ha valami kifejezetten nem tetszik. De van ellenpélda is, a Road to Canaan című dalban az orgona szólam hangról-hangra az, amit én írtam, itt nagyon fontos volt a dal hangulata szempontjából.

 

A két gitárnak sok helyen fontos szerepe van a lemezen. A másik gitár szólamait te találtad ki, vagy rábíztad a testvéredre?

 

Az albumot élőben, egyszerre játszottuk fel. Sok mindent elmondtam Matyinak, hogy hogyan szeretném, sok mindenben pedig ő állt elő ötletekkel, és ezek is érvényesültek. Ilyen például a Fly című dalban egy gitárszólam, amit ő talált ki, anélkül az a dal nem is lenne teljes egész, annyira hozzá tartozik. Mindig egy hangulatot szeretnék lefesteni, és ha valami olyan történik zeneileg, ami abba a hangulatba nem illik bele, akkor próbálom nyesegetni.

 

 

hajba_kuplung_small_700x.jpg

 

 

 

 

Némelyik nótában egészen különlegesen szólnak a gitárok, gyönyörű tiszta, nagyterű, olykor slide-os vagy tremolós hangzások keverednek jó kis crunch-os, torzított hangzásokkal. Elárulod, hogy milyen gitárokat használtatok?


Én két elektromos gitárt használtam a felvételeken: a Caravan című számban életem első komoly hangszere, egy 1991-es amerikai standard Fender Telecaster, az összes többi dalban az elsőszámú gitárom, egy szintén amerikai Fender 52-es Reissue Telecaster hallható. Testvérem egy Gibson Les Paulon játszott a teljes felvételen. Az akusztikus gitárokat, egy valamikor 1970-75 között készült Fender F-65-ösön játszottam fel.

 

A lemezed meglehetősen egységes, de azért vannak rajta rockosabb, countrysabb és balladisztikus dalok is. Lehet-e, és kell-e műfajilag a zenédet besorolni valahová?


Azt hiszem, az hogy az ember címkéket rakjon a zenékre, nagyon fontos és szükséges dolog, mert a hallgatók így tudják megtalálni, amire szükségük van, viszont azt is hiszem, hogy nem az én dolgom, hogy rárakjam a címkét a saját zenémre, hanem inkább a hallgatóságé vagy a sajtóé. Ezen a lemezen azt a muzsikát akartam megvalósítani, ami belőlem magától jön, nem akartam senkire és semmire hasonlítani, ezek a műfajok és hatások dolgoznak bennem, és ezek nyilván előtörnek. Ha ránézel az arcomra, és az egyik vonásom ismerős lesz, akkor valakihez fogsz hasonlítani, akinek ugyanaz a vonása megvan, de közben nekem van még száz másik. Ez valahogy így működik. Mindenestre az biztos, hogy azok a stílusok, amik ebben a zenében munkálnak, többnyire amerikai stílusok, ebben közösek. Biztos, hogy van benne country, van benne folk, blues és a modernebb rockzenék is elő-elő bújnak.

 

 

 

 

Azt tapasztalom, hogy manapság a sikeres zenekaroknál a szöveg legalább olyan fontos, mint a zene, ha ugyan nem fontosabb. Te angol nyelvű szöveget írsz, az érthetőség és az eladhatóság szempontjából nem érzed-e ezt hátránynak?


Azt mondtad, hogy eladhatóság és érthetőség. Az eladhatóság szempontjából nem tudom, de hogy ha ezen gondolkodtam volna egyáltalán, akkor valószínűleg teljesen másmilyen zenét csinálok. Az érthetőség szempontjából merem remélni, hogy egyre inkább azt a világot éljük, amikor ez már nem akadály.

 

Könnyebben írsz szöveget angolul, mint magyarul?


Mind a két nyelvnek megvan az előnye és a hátránya is. Írtam magyar szöveget is, de az angol nyelv számomra azért egyértelmű ezen a lemezen, mert ugyanolyan fontos műfaji elemnek tartom, mint azt, hogy nem tangóharmonikán játszom, hanem gitáron.

 

Mit gondolsz, mit lehet elérni Magyarországon ezzel a műfajjal, van-e számottevő közönsége?

Ha az ember művészi tevékenységet folytat, akkor kommunikál. Ha kommunikálsz, akkor van két választásod: az egyik az, hogy kinézel magadnak egy célcsoportot, és azoknak a nyelvén szólsz hozzájuk – nem a különböző népek nyelveire gondolok, hanem kifejezésmódokra. A másik választásod pedig az, hogy megszólalsz a saját nyelveden, és kíváncsian figyeled, hogy hányan beszélnek veled egy nyelvet. Én ezen a lemezen az utóbbit választottam.

 

 

 

 

Le a kalappal a stúdiómunka előtt, nagyon szépen, részletezően szólnak a dalok, minden a helyén van. Mennyiben valósult meg ezzel a hangzással a te eredeti elképzelésed?


Ehhez nagyon szerencsés körülmények kellenek, ebben az esetben a szerencsés körülmények a SuperSize stúdió és Dexter, a hangmérnök voltak. Ő vette fel, keverte és maszterelte a lemezt. Amikor a keverést csináltuk, Dexter először egy eléggé másmilyen megközelítéssel állt neki a keverésnek, mint amit én elképzeltem. Egy kicsit beszélgettünk arról, hogy én hogyan gondoltam, mik az elképzeléseim, és Dexter félelmetes gyorsasággal átállt, és nagyon pontosan értette, hogy mit akarok. Azt hiszem, ezen az albumon pontosan az szól, amit legszebb álmaimban elképzeltem. Azt, hogy egy hangmérnök ilyen mértékben tudjon azonosulni az elképzeléseimmel, még nem tapasztaltam.

 

Mesélted, hogy kisebb helyeken egyedül, vagy valamelyik testvéreddel ketten, akusztikus felállásban is előadjátok a lemezanyagot.


Igen, szeretem az ilyen akusztikus koncerteket, mert ezek a számok akár egy gitárral is működnek, és teljesen más arcait lehet megmutatni a daloknak, mint a zenekaros verzióban. Nemrég Imrével léptünk így fel, aztán Matyival, legközelebb valószínűleg Lacit hívom majd meg, szóval változó a felállás.

 

Olyan fellépés, ahol a teljes zenekar fellép, mikor várható?


Nem fogunk nagyon sokat koncertezni, inkább kevesebb koncert, de az legyen kifejezetten magas színvonalú. Még a nyár folyamán szeretnénk egy komolyabb koncertet összehozni, és utána az év során egy-kettő még biztosan lesz. Persze ha úgy alakul, hogy még több a meghívást kapunk, akkor boldogan megyünk, de saját erőnkből nem tervezünk sok koncertet szervezni.

 

Vannak már új dalok, amelyeket ezzel a formációval szeretnél megvalósítani? És ha igen, akkor mennyiben lesz más, mint a mostani album dalai?


Reményeim szerint nem fog egy év eltelni az első album után, ameddig a következő kijön, jól állok az új dalok megírásával, és lassan úgy látszik, hogy a feltételek is egyre jobban adottak. Úgy hiszem, aki ezt a lemezt szereti, az a következőt is szeretni fogja, viszont nem fogja rá azt mondani, hogy legyártottuk még egyszer ugyanazt. Én magam is változok, és fejlődök, ez nyilván meglátszik majd az új dalokon, de irányvonalában nem fog annyira eltérni, hogy csalódást okozzunk bárkinek, aki ezt a lemezt szereti. 

 

[ -tkeres- ]

 

Update: Örömmel jelentjük, hogy ismét stúdióban a zenekar, ugyanis nekifogtunk a második ARONS Land Cargo Co. album munkálatainak. Hamarosan jelentkezünk a kézzelfogható eredménnyel!