Az A-osztályú erősítők működési elvükből kifolyólag ritkábban nagy teljesítményűek, azonban a hangzás terén semmi sem veheti fel velük a versenyt. Csöves cuccoknál amúgy sem kell attól tartani, hogy a kis teljesítmény egyben kis hangerőt is jelent.
Felépítését tekintve a könnyen szállítható és egyszerűen kezelhető, az erősítő felül kapott bene helyet, a kezelőszervek pedig elöl. Ha hátulról belekukkantunk láthatjuk, hogy egy Celestion Vintage 30-as van benne, ami az egyik legjobb gitárhangszóró. Az előfok 3 db 12AX7 csövet tartalmaz, a végfok 2 db EL 84-es csőből áll. Van itt még egy kapcsoló, amivel a pentóda üzemmódban elérhető 16 Wattról válthatunk trióda üzemmódba, amikor az erősítő 5 Wattot produkál. Ebben az esetben a hang jellege is megváltozik, mivel felharmonikusok lágyabbak lesznek és hamarabb kezd el az erősítő torzítani.
Elöl a bemeneti jack aljzat után találunk egy „Soak” („Tocsogósság”) feliratú gombot, amivel a hang karaktere a teljesen tisztától a zsíros, nyúlós torzításig tetszés szerint szabályozható. Természetesen mivel egy vintage erősítőről van szó ez nem egy modern high-gaines torzítás, ha ilyet akar valaki bátran dugja elé a kedvenc torzítóját, nagyon kellemesen fog meglepődni. Ezután a hangerőgomb jön, majd a mély-, közép- és magas hangszín szabályzók, ezek 60, 650 és 11500 Hz-nél szabályoznak. A sort a zengető potmétere zárja.
A meghallgatáshoz a következő hangszereket használtam: Gibson Les Paul, Gibson Firebird mini humbuckerekkel, Tokai SG, Klim baritongitár és a másik tesztben szereplő Fender Eric Clapton Signature Strato. Röviden a lényege az, hogy tök mindegy mit dug bele az ember élvezni fogja. Minden egyes hangszer végre a saját hangján szólalhat meg, az erősítő inkább csak életet lehet bele, de sohasem fedi be azt, vagy erőszakolja rá a saját karakterét.
A tiszta hangjai sugárzóan fényesek, ugyanakkor fantasztikusan telt mélyekkel rendelkezik. A dinamikája utolérhetetlen, a torzítása pedig mindig nagyon zenei, sohasem száraz vagy reszelős. Mindezeken felbuzdulva fogtam a basszusgitáromat és azt is beledugtam.
Nem bánom, ha ezért a máglyára küldenek, mert megérte. Életem egyik legjobb basszus hangját hallhattam. Hihetetlen, hogy ebből a kicsi cuccból milyen mélyek jönnek elő, miközben a hangja megdöbbentően részletes és gazdag harmonikusokban.
Kinek ajánlanám a Vintage 16-ot? Ha valaki nem hangerővel akar falat bontani, akkor bármilyen műfajhoz és bármilyen hangszerhez. Leginkább jazz és blues gitárosok között lehet népszerű, akik kis klubokban játszanak, mindenkinek mint gyakorló erősítő, ezenkívül bármelyik stúdióban tökéletes lehet felvételek készítéséhez.