zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
Technika
Nem hiszem, hogy Steve Vai-t bárkinek be kellene mutatni, hiszen napjaink egyik legnagyobb hatású gitárosa. Miközben azon erőlködtem, hogy a VL-212-t felvigyem az emeletre, azon gondolkoztam, hogy Steve miért pont ezt választotta.

 

VL-212_1.jpg

 

 

 

A dobozból kivéve nagyon szép látványban lehet részünk. Steve nem csak a különböző áramkörök tervezésénél működött közre, sok-sok órát töltve lehallgatási tesztekkel hogy a neki legmegfelelőbb alkotóelemeket kiválogassák, hanem az erősítő megjelenésének kialakítását is ő vezette. Az erősítő színei és formavilága valamint az egyiptomi hieroglifákat idéző Vai-logo mind az ő ízlését tükrözik. A láda rétegelt lemezből épült és kb. olyan masszív mint egy tank, fémsarkokkal és fekete Tolex borítással, a két darab Celestion Vintage 30-s hangszórót pedig erős fémrács védi. Ezeket is Steve választotta számos más hangszóró közül tömör, agresszív hangkaraktere miatt. Amúgy tucatnyi más cég mint pl. Mesa, Engl vagy Ashdown szintén ezt a hangszórót építi a saját ládáiba.

 

A VL-212 hátul zárt, de néhány csavar eltávolításával lehet nyitott hátú kombóként is használni. Ekkor kevesebb mélyközepet és agresszívebb tónust kapunk, ami engem az AC/DC-re emlékeztetett. Az erősítő megegyezik a VL-100-as erősítővel csak itt természetesen fejjel lefelé helyezték el. Az előfokban öt darab 12AX7-es csövet találunk, ebből egy a zengetőt hajtja. A végfokban pedig négy darab EL-34-es cső va, azonban hátul egy kapcsoló átváltásával az erősítő képes 6L6-os és 5881-es csövek fogadására is, attól függően hogy ki milyen hangkarakterre vágyik. Az erősítő hátulján még egy részletes leírás is van arról, hogy melyik csőnek mi a funkciója és hogy melyiket kell cserélni ha ilyen vagy olyan hibát tapasztalunk.

 

Találunk itt még egy kapcsolót, amelyik 100 W-osról 50 W-osra felezi a teljesítményt azzal, hogy a négy csőből csak kettőt használ. Ez a hangerőt mindössze 3 dB-vel csökkenti, ami nem igazán jelentős viszont így könnyebb a végfokot maximumra kihajtani és hamarabb érhetünk el egy jól telített, nyúlós kompresszált hangot. Hátul helyezték még el a vonalkimenetet is, (ami úgy van hangszínezve, mintha egy láda lenne bemikrofonozva), valamint a lábkapcsoló csatlakozóját és az effekthúrok ki és bemenetét.  

 

 

 

VL-212_2.jpg

 

 

 

Az erősítőn egy tiszta és egy torzított csatornát találunk, mindkettő saját hangerővel és hangszínszabályozással. A magas, közép és mély szabályzás 11 kHz-nél, 6-700 Hz-nél és 80 Hz-nél történik. A presence, vagyis egy plusz magasemelés a tiszta csatornán egy kapcsolóval a torzított csatornán pedig a hangszínekhez hasonlóan egy potméterrel lehetséges. Ez a szokásosnál jóval magasabban, 8-10 kHz környékén történik, így valóban egy finom ragyogást ad a hangoknak. Az összes poti a gyakori 250 kOhm helyett 1 MOhm ellenállású, ezért sokkal szélesebb tartományban szabályoznak mint a legtöbb erősítőn. Ez nem csak egészen szélsőséges hangszínállítási lehetőségeket kínál, hanem így a torzított csatorna képes a tiszta hangtól a legextrémebb őrült torzításig mindenre.

 

A tiszta csatorna hihetetlenül puha, bársonyos és ragyogó hangú, csodálatos dinamikával, a zengető pedig stúdióeffekteket megszégyenítő minőségű. Talán életem legízesebb, legszívhezszólóbb gitárhangját sikerült rajta megszólaltatnom. A torzított csatornának legmegdöbbentőbb tulajdonsága az, hogy milyen érzékenyen reagál arra, hogy milyen hangszerrel és milyen beállításokkal használjuk. A torzítás mértékét szabályzó drive poti 0 és 1 között szólal meg először, ekkor még teljesen tiszta a hang még nagyjelű hangszedővel is, de karaktere teljesen más, mint a tiszta csatornáé.

 

A legmélyebb és legmagasabb frekvenciákat azért csökkentették a bemeneten, mert ezek nem adnak igazán szép torzított hangot, helyette egy vastag, agresszív középtartomány van kiemelve. Ennek hatására ha a drive potit elkezdjük felcsavarni, már 1-es és 2-es állás között elkezdi finoman mocskosítani a hangot, már ekkor nagyon könnyen játszhatunk üveghangokkal és elkezd megjelenni az a kicsit torkos, vad, hörgős hang, amit én nagyon szeretek és a legtöbb amerikai erősítőre jellemző. Emellett azonban a hangja nagyon szép telített, sima is, mindig megőrzi a hangszer eredeti karakterét. A drive kb. 3-as állásig bőven elég blues gitárosoknak, ezután már a keményebb műfajok következnek. Még metálhoz sem kell 7-es, 8-asnál feljebb csavarni.

 

Habár ez csak egy kombó, de óvatosan a hangerővel, mert bitang hangos és méretéhez képest meglepően jól közvetíti a mélyeket! Ahogy már mondtam nagyon érzékeny és dinamikus, tehát a gitár hangerejét visszavéve vagy hangszedő váltással akár egy durva metálos beállítást használva is tudunk tökéletes lágy bluesos hangokat is megszólaltatni, így még csatornaváltásra sincs szükség.

 

Véleményem szerint az egyik legjobb hangú itthon kapható erősítő, gyönyörű és strapabíró kivitelben.