Honnan ismeritek egymást és mi volt a fő motiváció számotokra, amikor megalakultatok?
A srácok ezer éve együtt zenélnek, én 2011 őszén találkoztam Jancsóval a fősulin. A fő motiváció az volt, hogy mindannyian nagyon szeretünk zenélni, szeretjük a jó zenét és szeretnénk magunkat jól érezni.
Nagyon egyedi hangot ütöttetek meg a hazai zenei piacon. Körülírnátok, hogy milyen zenei stílusokból építkeztek?
Nos, köszönjük szépen. Mi magunkat beat-rock zenekarként jellemezzük, de elég sok zenei hatás ért minket. A kezdeti Kispáltól a motown-ig.
Nemrégiben jelent meg debütáló albumotok Blahalouisiana címmel, amely jó összefoglalja eddigi munkásságotokat. Milyen újdonságok hallhatóak a lemezen, a korábban megjelent EP-khez képest?
Úgy érzem, jól összefoglalja ez a lemez azt a zenei fejlődést, amin keresztül mentünk. A lemezen fele-fele arányban hallhatóak a magyar és angol szerzemények, van olyan, ami már nagyon rég megjelent és vannak rajta teljesen új dalok is. Ez az elmúlt négy év, és ahol most tartunk.
Hogyan alakult ki, hogy mind a két nyelven írtok szövegeket?
Először meg sem fordult a fejünkben, hogy magyarul szülessenek dalok, mivel a zenei stílushoz, amit szeretünk és játszunk, az angol nyelv sokkal inkább működik, de sosem zárkóztunk el előle. Aztán megszületett az „Első reggelen” című dalunk, és észrevettük, hogy ez is egy izgalmas út lehet.
Milyen összetételű a közönségetek a korosztályt illetően?
Meglepő mennyire színes. A lemezbemutatónkon például a szüleink korosztályától a legkisebbekig voltak. Nagyon jól esik nekünk, hogy több generációnak is felkelti az érdeklődését a zenénk.
Mennyire könnyű ma Magyarországon fiatal zenekarként – kihagyva a tehetségkutatók által felajánlott útvonalat – érvényesülni?
Szerintem a jó zene és a befektetett munka előbb utóbb utat tör magának. Azt nem tudom, hogy más városokban milyen lehetőségekkel állnak szemben a fiatal zenekarok, de Budapest most virágzik ezen a téren. Nagyon sok nagyon tehetséges feltörekvő zenekar van, akik figyelmet és teret kapnak. Bár annyira gyorsan változnak a trendek, hogy ha valakinek sikerül is hirtelen népszerűvé válnia, akkor is figyelem fenntartása a nagyobb kérdés.
Ti hogyan látjátok magatokat tíz év múlva? Mi a víziótok?
A rövid távú célokra koncentrálunk. A tíz év annyira sok idő, hogy inkább csak álmodozni lehet róla, de remélem ugyan ekkora lelkesedéssel és boldogságban zenélünk majd együtt.
A Blahalouisiana zenéje kétségtelenül nemzetközi színvonalú. Próbáltok külföld felé is terjeszkedni?
Tervben van. Most például voltunk Pozsonyban és Eisenstadtban, szeretnénk egy erdélyi turnét és közben keressük a lehetőségeket, hogy bontogathassuk a szárnyainkat a környező országokban és talán még messzebb.
Milyen közösségi média felületeket használtok a közönségetekkel való kommunikációra? Melyeket gondoljátok igazán jól működőnek?
Egyértelműen a Facebookot használjuk, ami félelmetes mennyire fontos lett. Figyelünk rá, de nem bonyolítjuk túl. Ugyanolyan közvetlen kommunikációt próbálunk meg folytatni mintha a legjobb barátaink lennének az oldal követői, és valahol így is van. Az Instagramot is használjuk, bár úgy érzem a mi közönségünk a Facebookon sokkal aktívabb.
Hol lesz legközelebb koncerteket és milyen tervetek van az idei évre?
A következő koncertünk a Fishing on Orfün lesz. Életünkben először játszunk nagyszínpadon, úgyhogy mindenkit szeretettel várunk. A fővárosban pedig július 21-én a Budapest Parkban koncertezünk.
Kámán Ildikó