A banda tagjai nem elégszenek meg azzal, hogy rajongóikat magas hangerővel örvendeztessék meg - minden egyes zenész mellkas-szorító hangnyomáshoz ragaszkodik. Egy olyan korban, amikor a Limp Bizkit kaliberű zenekaroktól a turnén „színpad-barát" vezeték nélküli monitor rendszerek használatát várják el, egyesek azzal érvelhetnek, hogy a banda hangosság iránti ragaszkodása eredetiségüket hangsúlyozza. Bármi is az indok, a Limp Bizkit működési módszere George Squires monitor hangmérnök és Greg Bess FOH hangmérnököt az elé az egyedi kihívás elé állította, hogy 21st századi ütős és tiszta hangzást hozzanak létre az optimálistól igen távoli feltételek között. A siker érdekében a Sennheiser mikrofonok kivételes képességeire támaszkodnak, hogy a páratlanul precíz iránykarakterisztikának köszönhetően természetes hangrögzítést biztosítsanak.
(Fotó: © 2011 Ricky Skinner)
„Huszonegy mikrofont használok a dobmonitornál,” mondja Squires. „Ha nem Sennheiserrel mikrofonokkal dolgoznánk, nagy lenne a kockázata annak, hogy a dolgok rosszra fordulnak – gerjedés jelentkezzen, vagy ennek elkerülése érdekében valami szörnyű hangzás, vagy mindkettő. Szerencsére a színpadon használt Sennheiser mikrofonok kimagaslóan precíz iránykarakterisztikával rendelkeznek, így kérdés nélkül a kívánt helyre állíthatom azokat.”
Squires és Bess a minden egyes elemből legalább kettőt tartalmazó, gigantikus dobfelszereléshez használt mikrofonokat nemrégiben cserélte Sennheiser típusokra. A lábdobokban egy-egy modern-klasszikus Sennheiser e 901 foglal helyet, egy-egy e 902 társaságában. „A 901 és a 902 nagyszerűen kiegészíti egymást,” állítja Squires. „A 901 gazdag alsó tartománnyal és ütős basszussal rendelkezik, míg a 902 tetszetős alsó-közép tartományt közvetít.” Sennheiser e 905 mikrofonok szolgálnak a két pergő felső és alsó mikrofonjaiként, míg a hi-hat-ek és a cintányérok hangját e 614 kondenzátor ceruza mikrofonok közvetítik.
A tamok hangját egy regiment Sennheiser e 904 csíptetős mikrofon veszi. „Korábban egy másik gyártó tamokhoz ajánlott mikrofonjait használtuk” - közli Bess – „de ezek mindenféle problémákat vetettek fel. Például olyan hattyúnyakat kellett használni hozzájuk, mely úgy tűnt, mindig ellenkezik velem, mert sohasem akart a helyén maradni. Ezek a mikrofonok egy kis spagetti kábellel rendelkeztek, melyek igen gyengék voltak. Egy ütés, és már meg is haltak. Ezzel szemben a Sennheiser e 904 mikrofonok használata egyszerű és megbízható, és szakadatlanul működnek, nem számít, hogy milyen durva bánásmódban részesülnek.” Squires mindent összevetve levonja a következtetést: „Még egy olyan metál bandának is nagyon természetes dobhangzást kölcsönöznek, mint a Limp Bizkit. Miközben hűen közvetítik az erőteljes hangokat, a térhatásról és nyitott hangzásról sem feledkeznek meg.”
A Limp Bizkit vokalistái Sennheiser e 935 kapszulákat használnak. A fronténekes Fred Durst egy MMD 935-1 kapszulával szerelt Sennheiser SKM 2000 vezeték nélküli kézimikrofonnal feszegeti a határokat, míg Wes Borland és Sam Rivers vezetékes 935-ös mikrofonokat használnak a háttérvokálhoz. Durst-ot egy Sennheiser EM 2050 vevőegység köti össze a vezetékes világgal. „Tudom, már említettem, de a precíz iránykarakterisztika kulcskérdés számomra” - mondja Squires. „A 935-ös kapszula nagyszerűen szólaltatja meg a tengelyen belüli hangokat, és csaknem teljesen kiszűri a tengelyen kívülieket. Hangzása egyenletes és meleg, és csaknem teljesen védett a gerjedéssel szemben. A hangzáson és a precíz karakterisztikán túl mind a vezetékes, mind a vezeték nélküli Sennheiser mikrofon bizonyítottan nagyon strapabíró. Elvégre is ez a Limp Bizkit, akik aztán „belecsapnak a lecsóba"! A Sennheiser mikrofonok pedig újra meg újra tökéletesen teljesítenek.”
A klasszikus Sennheiser MD 421 II mikrofonok – a Sennheiser e 906 mikrofonokkal párban – könyörtelenül továbbítják a Limp Bizkit gitárhangját. „A 421/906 kombináció természetes, teljes hangzást nyújt, mely minden részletet közvetít, melyet közvetlenül az erősítőkből is hallok” - mondja Bess. „És különösen a 421-esnek örülök. Olyan lenyűgöző hangja van, amilyent semmilyen utólagos jelfeldolgozás vagy effekt sem tud utánozni.”