ZenészmagazinSennheiser evolution wireless D1 mikrofon teszt

Zenészmagazin | 2016. Február 03., Szerda 16:00

A digitális, kábelnélküli átvitel még soha nem volt ilyen egyszerű. Egy gombnyomás, és máris elfelejthetjük a kábelt. A rendszer a másodperc törtrésze alatt kiválasztja a megfelelő frekvenciát - Sennheiser evolution D1.

 

 

EWD1835S-large_700.jpg

 

 

 

Megszámolni sem tudom hány fajta mikrofonba énekeltem mióta a színpadon állok, akár a zenekarban töltött éveimet számolom, de hozzátehetem az önálló énekesi éveimet is.  Ahhoz hogy átadjam a személyes benyomásaimat a Sennheiser D1-ről, egy rövid epizóddal vissza kell nyúljak az 1960-as évekhez, a gyökerekhez – és ez már történelem…

 

Első zenekarom a Rangers, 50 évvel ezelőtt a legnépszerűbb zenekar volt Budán. A MOM Kertben több százan voltak a hétvégi bulikon, ahol Beatles, Stones és Shadows számok mellett a saját szerzeményeinket is játszottuk. A sikerünk óriási volt, a  szerelésünk katasztrofális, meg a gázsi is, amit kaptunk.  Viszont jobb technikát akartunk szerezni, minden áron. Azokban az években a Pannónia Filmstúdióban dolgoztam, és ott találkoztam élőben először azzal a gömbfejű Neumann KM65–össel, amibe Lennon énekelt. Elkezdtem mondogatni a hangmérnök kollégáknak, hogy nekem egy ilyen mikrofon kell.  Pár hónap elteltével egyszer csak szóltak, hogy van két eladó AKG W17 dinamikus mikrofon, ami hasonló ahhoz, amit keresek. Meghallgattam és megvettem őket. Elképesztő hangjuk volt. Szárnyakat kaptunk, úgy éreztük jobbak vagyunk, mint a Beatles, és az a kristálytiszta analóg hangzás befészkelte magát a tudatalattimba. Azután a mikrofonokat ellopták, mi pedig újra kezdhettünk mindent, és jöttek a Shure-ok...

 

Sok év telt el azóta, és az elmúlt időkben egyre több fellépésen nyomták a kezembe a Sennheiser Evolution mikrofonokat, és sokszor a sajátomat használtam inkább, ha nem volt megfelelő márka a hangosító szettben, de mindig is éreztem valami apró kis hiányt, amitől nem volt kerek a dolog – gondolom, értitek, miről beszélek...

 

 

500x.jpg

 

 

 

 

Nem olyan régen került a kezembe a Sennheiser EW D1 835S új zsinórnélküli mikrofon, ami már az eleganciájával is meglepett. A kemény plasztik hordozótáska azonnal levett a lábamról, de főleg az, hogy e835 kardioid kapszulával volt felszerelve, és kimondottan élő színpadi előadásokhoz tervezték.  A zsinórnélküli D1 ének szett lelke az adóvevő, ami nem csak pehelykönnyű, de a 2,4 GHz szabad frekvencián működik, önmaga rákeres a hullámhosszra, alig pár másodpercen belül automatikusan jelzi a mikrofonnal létrejött párosítást, így már csak fel kell tolni a keverőn a potmétert, és máris szólhat az ének.

 

Halljuk, halljuk!

 

A dolog hitelességéhez hozzá tartozik, hogy augusztus 20-án szegény Harangozó Terike helyett léptem fel, és vidéken. Beüzemeltük a D1-et, majd kimentem a színpadra, hogy lesz, ami lesz! Bevallom, az első pillanatokban nem értettem mi történik. Olyat hallottam, amit még sosem, jól szólt a cucc, de a hangomra nem ismertem rá. Nem hallottam semmi karcot, magas, vagy középemelést, amit rendszeresen hozzátesz a keverő, vagy olyasmi adalékot, ami nem is annyira emberfüggő, bár a technikusok javarésze szeret örökké a potikkal babrálni...  Úgy jött át a hangom, minta nem is lenne köztem és a hangfalak között semmi elektronika, mikrofon, erősítő, avagy EQ , szóval egészen új világ szólalt meg. Urrá lett rajtam egy elképesztően jó érzés. Hallom a saját hangomat, és a közönség is ezt hallja. Nagyon élveztem... Aztán pár perc múlva, elkezdett bennem motoszkálni az érzés, hogy hol hallottam ezt a hangzást. Hol és mikor?  Eltelt egy kis idő mire előbányásztam az emlékeimből azt a felejthetetlen analóg hangzást, amit 20 évesen elraktároztam magamban. Kristálytisztán szólt minden hang, a mikrofon azt adta át, amit felvett, nem tett hozzá, és nem vett el belőle.

 

Bevallom, azóta el sem engedem a D1-et, ragaszkodom hozzá, hogy minden fellépésen ezt használjam. Sőt azt is észrevettem, hogy még olyankor is pluszt kapok tőle, amikor az éppen rendelkezésre álló keverőpult nem áll a helyzet magaslatán. Olyan energiákat továbbít a keverő felé, ami azt is felülírja.

 

Azon az első bevetésen több fellépésem volt, és ez az összehasonlításhoz is kiváló alapot nyújtott. Balassagyarmaton, a város főterén volt este koncertem, ahol néha több tíz méterre távolodtam el az adóvevőtől, és a készülék egyszer sem hibázott, a kapcsolat olyan stabil volt, mint még soha, és azóta sem tudok olyan távol menni, hogy hatótávolságon kívül kerüljek.

 

Egy valamit viszont megfigyeltem, mégpedig, hogy a D1-nek jó étvágya van, pontosabban nagy az energiaigénye. A működéséhez két darab normál ceruzaelem szükséges, ami tapasztalataim szerint 3 óra biztos üzemidőt jelent, ezért én az elemeket a második fellépés után mindig újra cseréltem.  A Sennheiser más típusokhoz tölthető akkumulátort mellékel, ami kompatibilis a D1-gyel, és hasznos befektetés lehet egy sok fellépést bonyolító kolléga számára is.

 

 

218033_500.jpg

 

 

 

Összegzés: 

 

Változatos helyszíneken lépek fel, és általában ma már többnyire elfogadható a koncerttermek technikai felkészültsége. Ritka alkalom, amikor a helyzet, vagy az időhiány úgy hozza, hogy a felajánlott mikrofont veszem kézbe. Ilyenkor a Shure, vagy Audio-Technica, na és persze a Sennheiser Evolution néhány korábbi wireless típusa a felajánlott verzió, és amikor elfogadom, a végén rendre megbánok minden „megalkuvást”, mert valamilyen oknál fogva egyik sem hozza azt az analóg hangzást, mint a Sennheiser D1, aminél jobbat jelenleg nem tudok elképzelni.

 

Soltész Rezső

 

 

 

Az új ew D1 szett hangszer illetve headset változatban is kapható.
Hazai forgalmazó: www.audiopartner.hu



Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.135922 másodperc.