zenesz_logo.png



A szeptemberben elhunyt, fingerstyle technikájáról híres funky legenda az elmúlt 50 év egyik legjelentősebb basszusgitárosa volt.

Prestia 700.jpg

 

A Tower of Power egykori basszusgitárosa, a fingerstyle pengetési technika nagymestere, Rocco Prestia idén szeptemberben, 69 éves korában hunyt el. Prestia már 2001 óta küzdött különböző betegségekkel, 2014-ben veseátültetésen is átesett.

 

A Tower of Power zenekarvezetője, Emilio Castillo szaxofonos, a banda hivatalos Facebook oldalán akkor ezeket írta: „Szeretett barátunk, Rocco tegnap este békében, a családja körében távozott közülünk. Rocco egészen egyedülálló basszusgitáros és igazán különleges ember volt. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a Tower of Power hangzásának jelentős része maga Francis Rocco Prestia volt. Amikor az emberek a zenénket hallgatták, mindig Rocco volt az, akiről utána még sokáig beszéltek, és óriási hatást gyakorolt a zenei világra.”

 

Rocco Prestia 1951. március 7-én született a Kalifornia állambeli Sonora városában. 10 évesen vett először elektromos gitárt a kezébe, amikor édesanyja egy Sears Silvertone gitárt és erősítőt vett neki karácsonyra. 14 éves volt, amikor csatlakozott egyik osztálytársa, Emilio Castillo zenekarához. Castillo apja egy helyi jazzgitárost, Terry Saunderst bízta meg azzal, hogy megtanítsa a zenekar ifjú tagjait hangszereiken játszani, Prestia ekkor Saunders tanácsára egy fehér Precision basszusgitár utánzatra váltott.

 

 

Rocco-Prestia_ltd 700x.jpg

 

 

Rocco Prestia ESP/LTD RB 1004 SM gitárjával

 

„A basszusgitározásról csak annyit tudtam, hogy maga a hangszer nagyobb volt nálam!” – mesélte Prestia egy a Bass Player magazinnak korábban adott interjúban, melyben megemlítette, hogy olyan basszusgitárosok hatottak kibontakozó stílusára, mint James Jamerson, Larry Graham, Paul Jackson, Duck Dunn, Chuck Rainey, Jerry Jemmott, David Hood vagy Willie Weeks.

 

Castillo zenekara idővel több fúvóssal bővült, és míg korábban iskolai bálokon játszottak feldolgozásokat, a banda elkezdett saját dalokkal klubokban is fellépni – ekkor már Tower of Power néven. Miután az ismert zeneipari üzletember, Bill Graham látta a zenekar egyik San Franciscó-i fellépését, szerződtette őket: Így jelent meg a Tower of Power bemutatkozó albuma, az East Bay Grease 1970-ben a San Francisco Records égisze alatt.

 

 

 

 

Prestia a banda dobosát, Dave Garibaldit is olyasvalakiként említette, aki jelentős hatással volt stílusára: „Amikor Dave csatlakozott hozzánk, tele volt ötletekkel, amiket ki akart próbálni, és rögtön megtaláltuk a közös hangot. Nagyon jól kiegészítettük egymást, mivel rá inkább egy sűrűbb játékstílus volt a jellemző, míg én egy egyszerűbb, nyugodtabb vonalat képviseltem. Így aztán középúton találkoztunk, ami valóban csodás volt. Úgy gondolom egy természetes folyamat során kezdtem én is egyre összetettebb ritmikák felé fordulni, és ő ebben nagy segítséget jelentett. Elkezdtem plusz hangokat és hangsúlyokat beletenni a játékomba, és rájöttem, hogy ha perkusszívabb, staccato hangokat játszom az valahogy jobban passzol Dave dobolásához, így a tompított és néma (ghost) hangok egyre inkább stílusom meghatározó részévé váltak.”

 

A zenekar később a Warner Bros. Records-hoz szerződött. Második albumukat 1972-ben jelentették meg Bump City címmel, melyről a You're Still a Young Man című dallal egyenes út vezetett a slágerlistákra. A rákövetkező években a Tower of Power az USA egyik legismertebb funky, soul és R & B bandájává lépett elő, olyan sikeres nagylemezeket tudva maga mögött, mint az 1973-ban kiadott Tower of Power vagy az 1974-es Back to Oakland illetve számos slágerré vált, kislemezen megjelent dalt is jegyezve, mint a So Very Hard to Go, a Don’t Change Horses (in the Middle of a Stream) vagy a What is Hip.


 

 


Prestia 1977-ben távozott a zenekarból
, majd évekig blues-t játszott a San Francisco-öböl különböző klubjaiban, és a stílus olyan jeles képviselőivel lépett színpadra, mint például Albert King vagy Albert Collins. A 80-as évek közepén ismételten csatlakozott régi bandájához, és velük is maradt az elkövetkező évtizedekben. A visszatérést közös turnék és nagylemezek sorozata követte, a 90-es évektől kezdődően pedig saját szólólemezt is kiadott, valamint több basszusgitár-oktató videót is megjelentetett.

 

Prestia technikájáról ekképpen beszélt: „Általában úgy játszom, hogy a bal kezemmel különböző fekvések között ugrálok, ahelyett, hogy szétnyitott ujjakkal minél nagyobb hangközöket akarnék átérni. A kezem úgy tartom a fogólapon, hogy csak három bundköz távolságot érjen át. Főleg a mutató- és a középső ujjamal fogom le a hangokat, a gyűrűs- és a kisujjamat pedig a húrok tompítására használom, noha időnként azokkal az ujjaimmal is fogok le hangokat.”

 

 

 

 

„A jobb kezemmel váltogatva pengetek a mutató- és a középső ujjammal, a nyak és a húrláb között úgy félúton, a hüvelykujjamat pedig a középső pickupon vagy az E-húron támasztom meg. Eközben kombinálom a tompított és a némított hangokat, de nem előre eltervezett módon, hanem ahogyan maguktól jönnek.” A tompított hangok (dead notes) alatt azt értem, hogy lefogom a hangot, majd a gyűrűs- és a kisujjammal tompítom, illetve azt is, amikor a pengető újjammal megütöm és állítom meg a hangot. A ghosted hangoknál a hang fölé helyezem az ujjamat, de nem fogom le, így a lefogó ujj némítja a húrt.”

 

Állandó egészségügyi problémái miatt Prestia 2018-ban ismét távozni kényszerült a Tower of Power soraiból. Karrierjére ekképpen tekintett vissza: „Büszke vagyok arra, amit a Tower of Power-rel létrehoztunk. A közönség láthatóan élvezi, és jól érzik magukat, ami nagyszerű megerősítés. Szerencsésnek érzem magamat, hogy egy olyan bandában zenélhettem, amelyik eredeti zenét játszik, így lehetőségem volt hozzátenni a saját részemet. Ebből egy olyan stílus született, ami úgy tűnik, más basszusgitárosokra is hatással volt.”

 

Prestia egész karrierje során rendkívül szerényen vélekedett saját játékáról, és újításairól, melyek fingerstyle játékát egyedivé tették. „Egyszerűen csak játszom, ahogy játszom – ösztönösen. Az embereknek viszont tetszik – ez pedig csodálatos a számomra.” Pedig – sok minden más mellett – az a sűrű tizenhatodos lüktetés, ami a Tower Of Power számait jellemezte, nagyrészt az ő basszusjátékára épült.

https://www.facebook.com/OfficialTowerOfPowerBand