zenesz_logo.png



- KERES TIBOR - Victor Wooten talán leghíresebb formációja a Béla Fleck and the Flecktones volt, lehetetlen felsorolni ki mindenkivel játszott már, most a testvéreivel koncertezett Budapesten.

 

w1283_700.jpg

 


Kíváncsi voltam a Wooten Brothers koncertre, mert bár a Zenész Magazinban beszámoltam már egy emlékezetes Victor Wooten koncertről, amikor Dennis Chambers dobossal és Bob Franceschini szaxofonossal Victor Wooten Supergroup néven a MOM-ban koncerteztek, de most a testvéreivel jött, és ez a felállás teljesen más zenét ígért.

 

Aki esetleg nincsen képben, Victor Wooten egy időben ki volt kiáltva a „világ legjobb basszusgitárosának” ami persze merő dőreség, mert nincs legjobb gitáros, legjobb dobos, és basszeros sem, a zene nem salakpályás hegedűverseny, de Wooten tényleg a legjobbak között volt és van is – öt Grammy-díjat nem osztogatnak csak úgy. Amikor először a Béla Fleck and the Flecktones formáció lemezén meghallottam basszusjátékát, igen elcsodálkoztam, hogy így is lehet…

 

 

w1220 Ăśt testvĂŠr_700.jpg


Ennyien voltunk testvérek és ennyien zenéltünk

 

 

Szóval adva van a világ egyik legjobbja basszusgitáron, és mit tesz isten, van három, pontosabban négy muzsikus testvére, akikkel gyerekkorukban együtt tanultak meg zenélni, az idősebbek tanították Victort, a legkisebbet, akiből aztán világsztár lett. Az ötödik, Rudy Wooten szaxofonon játszott és meglehetősen fiatalon, 52 éves korában meghalt.

 

 

w1245_my big brothers_700_2x.jpg

 

"My Big Brothers"

 

 

De térjünk vissza az Akvárium Nagy Halljába, ami kezdésre gyakorlatilag megtelt. A koncert bő kétharmadában, benyomulva a tömegbe a színpad közelében hallgattam a bandát. Ezen a helyen meglehetősen jól szóltak, bár néha voltak apróbb aránybeli problémák. Victor Wooten ezúttal egy Ampeg cuccon játszott, ami szép fényesen és telten szólt, azonban lényegesen brummogósabb mélyei tudnak lenni, mint a Hartke alumínium-papír membrános hangszóróval szerelt HyDrive ládáinak, amit Wooten sokáig használt. Na, ezek a mélyek néha kicsit túltengtek, de soha nagyobb bajom ne legyen.

 

 

Roy future Man Wooten_700x.jpg


Roy "Future Man" Wooten

 

 

Ahogyan a fotókon is látható, Roy „Future Man” Wooten rendhagyó módon, 90 fokkal elfordítva használja a lábdobot, így a lábgép alulról üti meg a bőrt, ő pedig mintha a lábdob egy tam lenne, felülről dobverővel is tudja ütni. Egyébként Roy anno együtt játszott Victorral a legendás Béla Fleck and the Flecktones formációban. Regi „The Teacher” Wooten gitáros játékstílusa sem mondható tradicionálisnak, nagyrészt ujjal penget, vagy baromi jó fordításban harmóniákat tépkedett meg, ami a billentyűvel együtt játszva hihetetlenül pregnánsan szólalt meg a Roland Jazz Choruson keresztül, de olyan is volt, hogy zongoraszóló alatt újjal szólaltatta meg az akkordokat, ami megtévesztésig hasonlított egy effektezett elektromos zongora hangzásához. A szóló részeknél többnyire a hammer on, tapping és slapping technikákat keverte, és ritkán használt pengetőt, egyszóval egyedi ízt adott a banda hangzásához. A negyedik testvérre, Joseph Wootenre még visszatérek, mert mesteri módon fogta össze a bandát, és amikor dalra fakadtak, kiderült, hogy jól énekel.

 

 

Joseph Wooten 700x.jpg

 

Joseph Wooten

 

 

Az egyben eljátszott első két szám után (Two Timers, Imagine This) mutatta be Victor Wooten a testvéreit, kedvesen és jópofán, jelezve, Regi-től tanultak mindent, már kora gyerekkoruk óta, és ha valakinek valami nem tetszik, Reginél reklamáljon. Meginvitálta a közönséget egy zenei utazásra, ígérve, hogy mindenki biztonságban lesz, de kapcsolják be a biztonsági öveket. Már a bemutatás alatt szépen halkan lüktetett Pentagon Squere c. Joseph Wooten kompozíció, aminek szinte alig van témája, a szétszabdalt 5/4-es alap és a középrész sulykolós dobbal kísért, felfelé ívelő harmóniamenete viszont remek alkalmat adott az improvizációra. Itt villant meg először Joseph Wooten, elképesztően ritmikus, majd briliáns futamokba kiteljesedő zongoraszólójával. Ezt megelőzte Victor remek basszus szólója, és követte egy gitárszóló, majd egy rövid dobszóló, amivel lezárták a számot, de Joseph Wooten játékát muszáj kiemelni, mert ritka intelligens és technikás billentyűs.

 

 

Regi Wooten 700x.jpg

 

 

Regi Wooten


A zenei utazás ígérete nem volt túlzás, mert hallhattunk vérbő funky zenét, helyenként swingbe torkolló jazz-rockot, sőt slágergyanús, kissé popos soul dalt is. Úgy látszik a páratlan ritmusok és azon belül az 5-ös szám közel áll a Wooten testvérekhez, mert az 5/4-es után egy 5/8-os szerzemény hangzott el, amiben Victor fantasztikusan felépített technikás, és dallamos szólóját élvezhettük, semmi slappelés, csak finger-style, de valami elképesztő tempóban. Ebből a számból sem maradhatott ki Joseph nagyszerű szólója, ami után Regi gitárszólója számomra kissé haloványnak tűnt.

 

 

Victro ĂŠs Joseph 700x.jpg

 


Az utazás során egy kb. hat perces zongora-ének bevezetővel közelítettük meg Joseph remek soul dalát, a Hero-t. Az intro pár percében valamilyen előkelő amerikai bárban, talán Las Vegasban érezhettük magunkat, ahogy Joseph énekelt és zongorázott, egy stílusokon átívelő összeállítást, újra és újra beleszőve Elton John Your Song c. dalának sorait. A Hero pedig igen jól eltalált, elsőre megjegyezhető refrénnel megáldott soul nóta, amiben a szólóknál Joseph bevetette a gitárosoknál korábban oly népszerű „beszélő gitár” (talk box) billentyűs megfelelőjét, finoman kezelt joy stick hajlításokkal kiegészítve. A közönség tombolt ettől a valóban extra módon megszólaló szintiszólótól.

 

A zenei utazás során megidézték a stílust teremtő Billy Cobham zenéjét is, konkrétan a Spectrum albumról a Red Baron c. ópuszt, ami aztán átment egy 1955-ös, őrült tempójú swing dalba – a Cloudburstbe – ismét alkalmat adva Joseph Wootennek egy bravúros szólóra, és egy kis közös éneklésre. Még a Red Baron előtt elhangzó zenei betétben megszólalt a Led Zeppelin Godzilla témája, a Kashmir, vagyis néhány perc alatt elég széles zenei spektrumot jártak be a Led Zeppelintől, Cobhamen át, az ötvenes évek sikeres Lambert, Hendricks & Ross vokál triójáig.

 

 

Victor Wooten_2_700x.jpg

 


Nem maradhatott ki a műsorból a Felcktones korszakot idéző Sex in a Pan sem, persze ez is átdolgozva, énekkel dúsítva, majd egy Bill Lee szerzemény, ami John Coltrane előtt tisztelgett. A szintén páratlan ütemre – 5/8 és 6/8 – íródott régebbi Victor Wooten kompozíció, a Hali Baba is elhangzott, de ezt egy több mint negyedórás basszusszóló előzte meg. Ebben Victor Wooten loopert és különböző effekteket használva dolgozta meg a közönséget, akik nagyon élvezték. Nekem egyrészt egy kicsit hosszúnak tűnt, másrészt volt egy olyan érzésem, hogy ez a „kötelező” rész, amit elvárnak tőle, és ha erre iszik a vendég, ám legyen. A szóló az említett Hali Baba „forgolódó” basszus témájában végződött, ebből a számból is játszottak valamennyit, majd laza 4/4-ben lenyugodva, Victor mutatta be újra a bandát, és búcsúzott Budapesttől, mert ez volt a rendes műsor utolsó zenei mozzanata.

 

 

Victor ĂŠs Joseph_700_2.jpg

 


A tomboló siker kötelező ráadást jelentett, és ebben egy James Brown egyveleget adtak elő, ami a nem kicsit húzós Sex Machine köré épült. Ez olyan ütősen és pregnánsan szólalt meg, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Majd következett egy „zenei játék”, amit szerintem a jelenlévő zenészek tudtak igazán értékelni, de láthatólag a közönség is vette a lapot. A Sex Machine lüktető alapjára Victor Wooten bemondására harmónia beütések következtek, az ütem pl. második negyedére, majd harmadik negyedére, majd 1/8-dal előre ütve a harmadik negyed, és így tovább, a legkülönbözőbb variációkban, még azzal kombinálva, hogy egy, vagy két beütés, esetleg három, vagy semmi. Amikor ezt már nem lehetett fokozni, bemondott egy másik hangnemet és ott folytatták, de ezúttal az ütem szám is változó volt pl. hétnyolcad. A harmónia beütések között Victor slappelt, végül 7/8-ból elkezdett visszaszámolni 6/8, 5/8 stb. és így csökkenő ütemszámú témákat játszottak, míg 0-hoz nem érve véget ért a koncert.

 

 

Regi Wooten_2_700x.jpg

 


A Wooten Brothers beváltotta ígéretét, élvezetes zenei utazáson vehettek részt a jelenlévők. Azt nem állítom, hogy katartikus élményben volt részem, de ilyen ízes fekete zenét hallgatni autentikus előadóktól mindig nagy élvezet. Összességében talán a kissé hosszú looperes basszusszólót leszámítva remekül felépített koncertet hallhattunk, tetszett, hogy más stílusokból is beemeltek témákat, és többnyire a 3-4 szólamú vokál is meggyőzően szólalt meg.

 

Az elosztott ritmusképletekben leggyakrabban a zongora és a gitár ritmizált együtt, bár Joseph időnként belement hihetetlen nehéz és gyors balkéz-jobbkéz ritmikákba is. A dob pedig gyakran a két, együtt ritmizáló hangszer közé helyezett hangsúlyokat lábdobbal, lábcinnel, miközben Victor járta a maga útját. Persze, amikor konkrét, megírt képleteket kellett a basszusnak a dobbal hoznia, Victor a legnagyobb alázattal, igazi csapatjátékosként tette. Bár az igazi attrakció Victor Wooten volt, de ez az este nemcsak róla szólt, hanem a négy testvérről, és a zene élvezetéről. Emlékezetes perceket köszönhettünk Joseph Wootennek, egyrészt szólóira gondolok, másrészt szellemes kísérőjátékára és elképesztő pontosságára. Regi és Roy tették a dolgukat, mindkettőjük különleges, egyedi játékstílusa meghatározó a Wooten Brothers zenéjében és megszólalásában.

 

 

My big brothers_2_700.jpg

 

"My Big Brothers, akik megtanítottak hogyan legyek a legjobb Victor Wooten"

 

És még valami, ami szerintem lényeges: Victor Wooten nagyon jól eladta a Brothers zenéjét, kedves, szerethető figura, elmondása szerint szándékosan kicsit lassabban beszélt, hogy jobban értse a közönség, és ez nagyon bejött. Úgy éreztem, ő és testvérei nem veszik túl komolyan magukat – ami néha nagy sztárokkal azért előfordul – és ettől a zenéjük még lazább lett. Jó volt Victor Wootent hallani, ahogy testvéreivel együtt muzsikál, és nem felejtem el, ahogy azt mondja: „ők tanítottak meg, hogyan legyek a legjobb Victor Wooten”.

 

Fotó

Sós Gábor
photo & graphic design
www.sosdesign.hu

 

 

Wooten Brothers koncert, Akvárium Nagy Hall, a Get Closer Concerts szervezésében


Victor Wooten – basszusgitár
Regi Wooten – gitár
Roy Wooten – dobok
Joseph Wooten – billentyűs hangszerek