Kézdy Luca és zenésztársai különleges hangulatú esttel ajándékozták meg a Müpa közönségét. Ez a varázslat nem csak Luca briliáns, rendkívül széles spektrumban mozgó hegedűjátékából, hanem különleges zenei világából is származik.

Santa Diver

Kézdy Luca hegedűjátéka és zenei világa eddig sem volt ismeretlen számomra, így izgalmasnak ígérkezett a Müpába Deep Diving címmel meghirdetett szerzői estje. Azt lehetett tudni, hogy a koncert gerincét Kézdy Luca két állandó zenekarának, a Santa Divernek és a Sequence-nek kompozíció alkotják, illetve az ezekben a formációkban játszó állandó zenésztársain kívül vendégművészeket is meghívott az koncertre.

Akik nálam kevésbé ismerik Kézdy Luca munkásságát, azoknak elmondom, hogy a Santa Diver egy háromfős csapat, amiben rajta kívül férje, Szesztay Dávid basszusgitározik, és Szegő Dávid dobol. A Sequence pedig Luca és Szendőfi Péter dobos duója. Már a formációk felállásából is sejthető, hogy Kézdy Luca zenéje sem a hagyományos jazz, jazz-rock, sem a ma oly divatos világzene skatulyájába nem egykönnyen gyömöszölhető be.

 Szendőfi Péter

No, de térjünk vissza a Müpa Fesztivál Színházba, ahol gyakorlatilag teltház előtt kezdhetett a Sequence duó, vagyis Kézdy Luca és Szendőfi Péter. Az első, afféle bemelegítésnek is tekinthető szám megadta az est alaphangulatát, a duó THING nevet viselő albumának első, Sequences című kompozícióját adták elő. A hegedűn pengetett ostinato témát a looper átvette, erre játszott rá Luca először pengetve, majd vonóval, Szendőfi Péter ízléses, finoman szólisztikus, majd kemény játéka által kísérve, amit a looperről szóló basszus is megtámogatott. Azt gondoltam, több számot is előadnak ebben a felállásban, de nem, doboscsere, jött a Santa Diver két Dávidja és a Stormy Weather. Az élő basszus összehasonlíthatatlanul jobban és szebben szólt, mint a looper bass, Szegő Dávid másképp hangolt dobjai és karakteres dobolása húzós, biztos alapot nyújtott Luca briliáns hegedűjátékának. Ebbe a számba még egy intelligens, finoman visszafogott dobszóló is belefért.

 Szegő Dávid

A harmadik dalban színpadra lépett két vendég is, Tóth Evelin énekes és Gotthárd Mihály „Mike” gitáros, akit az Ocho Macho-ból ismerhet a közönség. A Timeless című dal szintén a Sequence THING című lemezének egy darabja, így ismét Szendőfi Péter ült a dobokhoz. A szépen felépített kompozícióban hallhattuk Gotthárd Mihály szólóját és effekt-szerű kísérőjátékát, valamint Tóth Evelin autentikus énekét, ami remekül passzolt a népdalszerű főmotívumhoz. Különösen tetszett, amikor a témát egy jól kitalált, négy ütemes basszus-dob groove ellenpontozta, majd erre az alapra Luca egy nagyívű, üveghangokban végződő bravúros szólót prezentált. A dal végén visszatért a kezdőtéma, és a harsány középrész után csodálatos pianoval ért véget a Timeless.

 Szesztay Dávid és Tóth Evelin

Következett a Folk Song – szintén a Sequence THING albumáról – a dal címéhez hűen magyaros témával indult, de itt a témát már nem csak a hegedű interpretálta, hanem az est harmadik vendége, Stefano Di Battista szoprán szaxofonos is. Előbb hegedű–szaxofon unisono, majd a szaxofon a hegedűvel szólamban, különös ízt adva a Bartók világát idéző melódiának. Battista játéka úgy simult a zenébe, mintha évek óta együtt játszana Lucáékkal.

 Stefano Di Battista

A Santa’s Song című balladában Stefano Di Battista altszaxofonra váltott, és ismét a Santa Diver ritmus szekciója kísérte a két szólistát. A felállás maradt, és jött a Ladybird sajátos, de könnyen megjegyezhető témája. Battista ezúttal ismét szopránon fújt, hol unisonoban a hegedűvel és a basszussal, hol egymásnak válaszolgatva. Luca eddig sem sajnálta az effekteket hegedűjétől, most néhol torzítva, szinte gitárhangon szólt a pengetett vonós, néha olyan hangokat csalt elő hangszeréből, hogy némely rock gitárosnak is becsületére válna.

 Luca énekel

Az állandóan változó felállás után, Luca egyedül maradt a színpadon, és eljátszotta a Szeretet próbája című dalt, melynek közepén a meghatóan egyszerű népdal motívumot gyönyörűen énekelte el. Egy, a Santa Diver által feldolgozott Snarky Puppy nótában már hallottam, hogy Luca milyen érzelemdúsan és nagyszerűen énekel, és őszintén sajnáltam, hogy ebből csak pár sor erejéig kaphatott ízelítőt a közönség.

 Luca hegedül

A koncert vége felé közeledve ismét színpadra lépett Tóth Evelin, hogy a Darko című dalban énekével tegye teljesebbé a nótát. Következett a befejező szám, a Furcsa kis dal, amiben ismét Szendőfi Péter dobolt, de  Luca színpadra szólította Gotthárd Mihályt és Stefano Di Battista-t is. Népzenei, kortárs zenei, bluesos és ki tudja még milyen motívumokból összeszőtt, lenyűgöző hegedűszólóval indult a nóta, majd egy meglehetősen tempós, helyenként jazz-rockot idéző témává fejlődött. Szendőfi Péter kőkeményen, fantáziadúsan dobolt, dobjai példaértékűen szóltak, szólója pedig az est legjobb momentumai közé tartozott. Jó ötlet volt a gitár bevonása, egyrészt a gitártól a szám ütősen, tömören szólt, jól összedolgoztak a basszussal, másrészt Mike invenciózus gitárszólója nagyban hozzájárult a dal sikeréhez. A fináléban Battista is remekelt, kicsit bohóckodott is, ami még szimpatikusabbá tette ezt a kiváló szaxofonost.

 Gotthárd Mihály és Kézdy Luca

A közönség természetesen hosszú vastapssal jutalmazta az utolsó dalt és a közel 140 perces produkciót. Ez a több mint két óra egyáltalán nem tűnt soknak, köszönhetően a változatos felállásoknak és a ragyogó műsorszerkesztésnek. Hogy ez a hosszantartó taps mennyiben szólt az aznapi koncertnek, és mennyiben Luca és a többiek többéves munkájának, azt nehéz eldönteni.

 Stefano Di Battista

Minden efféle koncertbeszámoló szubjektív, még ha meg is próbálja a tévedhetetlenség és objektivitás álarcát magára ölteni. Akik nyitottak, és többféle zenére rezonálnak, azokat ez a koncert nem hagyhatta hidegen. Kézdy Luca és zenésztársai különleges hangulatú esttel ajándékozták meg a jelenlévőket. Ez a varázslat nem csak Luca briliáns, rendkívül széles spektrumban mozgó hegedűjátékából, hanem kiemelkedő zenei egyéniségéből, sugárzó személyiségéből is származik. Ő nem csupán virtuóz hangszeres, hanem kivételes kvalitásokkal rendelkező, muzsikus és előadó. Olyan színpadi jelenlétet produkál, ami csak keveseknek adatik meg. Itt kell megemlíteni, hogy az est folyamán Kézdy Luca természetfotóit láthattuk a zenészek mögött kivetítve. Ez az ötlet is bejött, a képek és a zene hatása összeadódott.

Az esten fellépő zenészek minden tekintetben egyenrangú partnerei, alkotótársai voltak Kézdy Lucának. Jó volt látni, hallani az összeszokottságot a Santa Diver és a Sequence formációk zenészei között, szemvillanásokkal kommunikáltak egymással, ebbe a két összeszokott csapatba zseniálisan illeszkedtek a meghívott vendégek. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha munka van mögötte. Nem tudom, mennyit próbáltak, de ez nem a „rázzál G-ben két kört, aztán jön a Béla” típusú felállás volt.

 Szesztay Dávid

Szesztay Dávid pontos, színes, jól kitalált basszusjátékát, frappáns harmóniajátékát csak dicsérni lehet, akárcsak Szegő Dávid rendkívül muzikális dobolását. Ha Szendőfi Péterhez hasonlóan sokoldalú – ha kell alázatos, ha kell kőkemény – okos dinamikával játszó dobost hallhatok, mindig örömmel tölt el, és nagyon oda tudok rá figyelni.

 Luca örül

Lucáék zenéje számomra bensőséges, intim, különleges hangulatokat ébresztő muzsika. Kicsit tartottam tőle, hogy egy nagyobb térben, nagyobb színpadon mennyire érvényesül. A jól felépített műsornak, a kiválóan megválasztott vendégeknek és a két formáció profi muzsikusainak hála, megmaradt az intimitás, de ha kellett, voltak olyan csúcspontok, zenei történések, amelyek nélkül nem üt egy koncert. A magam részéről csak biztatni tudom Lucáékat, hogy ha tehetik, és ha a koncerthelyszín megengedi, igényli, hívják, Mike-ot és másokat. Az ő játékuk által egyáltalán nem csorbul a Santa Diver és a Sequence zenéjének különlegessége, ellenkezőleg, bizonyos pontokon hangsúlyosabbá válik.

Jó volt hallgatni ezt a friss, kísérletező zenét, és valami azt súgja nekem, hogy Kézdy Luca két alapformációjában még komoly tartalékok vannak.

Fotó
Sós Gábor
photo & graphic design
www.sosdesign.hu