ZenészmagazinTariska Szabolcs: ábránd és elmélet papíron

Zenészmagazin | 2018. Március 12., Hétfő 19:00

Régi bútorok, kortárs festmények, népművészeti tárgyak és kínai teák. Egy igazi művészlakásban járunk, ebben a hangulatos környezetben születnek meg azok a dalszövegek, amikért szerzőjük idén elnyerte a legjobb dalszövegírónak járó Artisjus díjat. – Beszélgetés Tariska Szabolccsal.

 

anitanagy.com-9134kicsi.jpg

 

Fotó: Nagy Anita

 

 

Hogyan lesz valakiből dalszövegíró, hogyan kezdődött el ez az életedben?

 

Gimnáziumban egy osztályba jártunk Tövisházi Ambrussal, ott alapítottuk meg az Amorf Ördögöket, amiben az egyik énekes voltam. Akkor kezdtem el szöveget írni. A zenekar 2007-es feloszlása után megalakult a Péterfy Bori & Love Band, aminek tagsága ugyanaz, mint az Amorf Ördögöké, mínusz én. Dalszövegíróként veszek részt azóta az életükben.

 

A Magashegyi Underground zenekar szövegeit a kezdeti időkben Kardos Horváth Janó írta, azonban ő inkább a Kaukázus zenekarra szeretett volna koncentrálni. Fodor Máriusz, az egyik zeneszerző ötlete alapján kerestek meg engem. Az akkoriban zenerádióvá változó Petőfi Rádió sokat játszotta, és játssza azóta is a dalainkat. Egyéb előadók onnan figyeltek fel rám. Egy Péterfy Bori sláger, a Hajolj bele a hajamba hozta meg az országos ismertséget. Felhívott többek között Zséda, de abban az időben még túl elvont képeket használtam, amivel az ő közönsége nem tudott volna mit kezdeni. Így akkor többszöri neki futás után abban maradtunk, hogy egyelőre elengedjük egymást. Aztán az élet úgy hozta, hogy 10 évvel később ismét összesodródtunk. Felhívott két zeneszerző, Lotfi Begi és Tóth G. Zoltán, ez lett az Eperhold című sláger, azóta töretlen Zsédával a jó kapcsolat. Adrienn a Budapest Dalához is engem kért fel. Az eddig említett zenekarokon, előadókon kívül írtam szövegeket az elmúlt években Odettnek, Dallos Boginak, a Kiscsillagnak, Bigának, Superstereonak, Kulka Jánosnak, a Compact Disconak. Szájról-szájra terjedtem, magától beindult a praxis, és növekedett, mint hógolyóból a hóember.

 

 

„Te vagy a hab a fürdőben,
Libamáj vagy a hűtőben.
Te vagy a sóhaj a paplanon,
A jégvirágok az ablakon.
Te vagy a tavaszi áradás,
A vihar előtti villanás.
A folyton nyüzsgő Oktogon,
Az összenézés szombaton.”


(Délelőttök a kádban – Péterfy Bori & Love Band)

 

 

Mit tapasztalsz, milyen típusú dalszövegeket várnak el tőled?

 

Azok keresnek meg jellemzően, akikkel meg van közös halmaz. Ez jól jellemezhető egy Schopenhauer idézettel: „Azok dicsérnek, akik hasonlítanak rád”. Mindenkinek nem tudnék írni, bár egyre inkább többféle stílussal foglalkozom, most például rockzenével is.

 

 

Főként a szerelemről írtál nagyon szép képi világgal operálva, egy rockzenei, vagy metal stílus lehet hogy 180 fokos fordulatot hoz a munkásságodban és elmész egy teljesen más irányba?

 

Maga a szóhasználat is más, a rockzene alapvetően egy realista műfaj. Az őszinteségről, küzdelemről, belső vívódásokról szólnak ezek a számok, nem a szerelem különféle állapotairól. Elképzelhető, hogy ilyesmi irányba is színesítem a portfóliómat. Meg van bennem a szerelmes női attitűd is, de azért mégis csak férfi vagyok.

 

 

„Réz a hajnal, a pólónk boros.
Első éjjel nem kell minden, ez ennyi most.
Ég a rakpart, aranyak az ablakok.
Számod mentve, nehezen, de indulok.
Újra élek, végre megtört a csend.
Napvilág jött a benti télre, a gond kiment.

Láng a reggel, a város szeles.
Kép a képben őrzöm itt bent a lényegest.
Képzeletben párna szakad, toll repül.
Sóhajok közt ágyban élünk, és jó nekünk.”

 

(7 lépés – Superstereo)

 

 

Az ihletet honnan meríted, saját személyes tapasztalatokat dolgozol fel, gondolsz tovább?

 

Szinte soha. Ábránd és elmélet lehetne a mottóm. Amiket írok, nem megtörtént dolgok. Álmodozó vagyok. Elképzelem, milyen lenne a szituáció, de személyes élmények legfeljebb apró nyomokban vannak benne. Picasso mondta azt, hogy az ihlet engem mindig munka közben talál meg. Ez egy nyolc-tíz órás foglalkozás, reggel fél 7-kor már bent vagyok a munkahelyemen, a szoba másik felén, és délután 5-ig dolgozom. Ha nem jut eszembe semmi, akkor is ott kell ülnöm felette, és próbálkozni. Az ihlet kiszámíthatatlan, hogy mikor érkezik. Az végtére is egy időkeret, melyen belül a mű elkészül. Amikor hallgatom a zenét, mindig társítok hozzá egy színt, ehhez keresek szavakat, jegyzetekből mondatokat. Az nagyon szerencsés eset, ha ezek beleillenek a prozódiába. Arra legalábbis ezek a hangulatszavak mindenképpen jók, hogy legalább nem egy üres dokumentumot bámulok egész nap.

 

 

„Szeretem azt a nőt,
Aki melletted lettem,
Meg a lebegő hajnali fényt,
Mikor ébred a nap,
De téged nem.”

 

(Téged Nem – Péterfy Bori & Love Band) 

 

 

Én a klasszikus, papírra jegyzetelés híve vagyok, nálad ez hogy működik? Diktafon, számítógép?

 

Mindig számítógép. Közben mennek a háttérben weboldalak, érnek képi hatások, amik mind ötletet adnak. Tíz évig filmgyárban dolgoztam, akkoriban jegyzeteltem papírra, mert nem volt más lehetőségem. Mostanában ritkán vagyok házonkívül.

 

 

„Végre lakott lett a szív.
Tőled csillog a kamra.
Beragyogod borúm fényeddel,
Lángra lobbant a szikra.
Szemfény, érzékiség, báj,
A mosolyoddal elkaptál.
Dús haj, lágy öl, égő száj,
Bent a szándék, biztos már.”

 

(Superstereo – Bent a neved)

 

 

cropped-tariska_szabolcs 600x.jpg


Forrás: tariskaszabi.hu

 

Mi a legnagyobb nehézség az írás folyamatában?

 

Amikor elakadok, és napokig nem mozdul meg az egész. Ilyenkor is körbe-körbe hallgatom az adott alapot, egyszer csak elindul valami. Az írás, egy erőfeszítés a megszabadulásért, olyan, mint a szex, vagy a sport. Az életben amúgy majdnem minden tevékenység ilyen, lesz egy katarzis, utána elengeded.

 

Ezek szerint a gyakorlatban, végtelenítve berakod a zenét és igyekszel elmélyülni benne…Hogyan épül fel a dalszöveg? Mennyire meghatározó a szótagszám és a rímképlet?

 

Kamu angollal felénekelve vagy fellalázva kapom meg a zenét. Van egy technikám, ahogy nekiállok. Először halandzsa magyar szöveget írok, hogy tudjam, meddig tart egy sor, mi a prozódia. Figyelni kell arra, hova milyen hangrendű betű szükséges, hol vannak hajlítások stb. Egy vázlatot készítek, ami olyan, mint egy tervrajz, így munka közben is látom, mennyi felületem van még arra, hogy egy adott gondolatot, történetet kifejtsek. Ez meghatározza azt, hogy történetmesélő, vagy hangulatfestő szám lesz. Balladisztikus, hosszan kifejthető felületet kap vagy kis négysoros popos érzeteket. Popzenét azért nehezebb írni, mert ott kvalitásosabb énekesek vannak, akik szeretnek sokat hajlítani, viszont a magyar olyan fura nyelv, hogy az egy szótagú szavakból nagyon kevés van. Ezeket a szavakat, mint például a „nyár” vagy a „vágy”, kevergetik vég nélkül és ezért lesznek klisések a szövegek. Ilyenkor sokat kell gondolkodnod, hogyan tudsz egy olyan új stílust hozni, amitől érdekesebb lesz. Például a „nyár” elé milyen szokatlan kifejezést, gondolat folyamot lehet betűzni, amitől elkezd élni az egész.

 

Történt már olyan, hogy megkaptál egy dalt és elakadtál? Mit lehet olyankor tenni?

 

Ez minden egyes számnál megtörténik. Van, hogy egy hónapig is írok, és nem biztos, hogy a végén szám lesz belőle. Van, hogy elkallódik, a gyerek meghal. Negyven szövegem van nagyjából, ami remittenda.

 

Említetted, hogy műgyűjtő, és a kortárs festészet szerelmese vagy. Ezek mennyire inspirálnak, mennyire érezhető a kölcsönhatás a te művészeted és más műfajok között?

 

Tanulmányozom a modern, illetve a posztmodern festészetet, hogy értsem a mát. A kortárs az, ami igazán vonz. Illetve nagyon szeretem Gulácsyt, Rippl-Rónait, Szőnyit, Csontváryt, Egryt,  Farkas Istvánt is, de ők gyűjtői szempontból, nyilván anyagi okok miatt, nem jöhetnek szóba. A fő feltöltő erőt nekem a festmények jelentik, ezek adják a számomra azokat a mondanivalókat, filozofikus tartalmakat, amiket aztán átültetek szöveggé. A festészet értéséhez is beleérző, együttérző képesség kell. Rajongok például Bukta Imre Mezőszemeréjéért, mely az ő személyes Tahiti-je. Megfog Fehér László emlékező figurája, El Kazovszkij párkái, akik sodorják, majd elvágják az élet fonalát. Szeretem Földi Péter munkáit. Őt sokan Csontváry örökösének tartják. Pásztor című festményére például naponta rátekintve néha átsuhan rajtam, mintha egy Csontváry kép lenne idehaza nálam. Váli Dezső (30 éve a műtermét festi) műterem képei az alkotás lélekállapotait juttatják eszembe.

 

 

A Fosszíliák, - ami egy Zséda sláger - szövege a személyes kedvencem. Maga a dalszöveg nagyon nyári, de benne van az elmúlás is. Már maga a cím is szokatlan, honnan jött az ötlet?

 

Szeretek gazdasági híreket olvasni. Amikor ezt a zenét pörgettem körbe-körbe, valószínűleg éppen az olajárak változását tanulmányoztam, ahol foglalkoztak a fosszilis üzemanyagokkal. A fosszíliák szó innen tapadt meg. Olyan, mintha egy virágnév lenne. Ez egy tengerről szóló szám, de valóságalapja semmi. Nem sokat jártam ilyen helyen. Egyszer egy film kapcsán 3 hétig forgattunk a román tengerparton, nagyjából ez minden tengerélményem. Ez a szöveg is csak fantázia.

 

 

„Gyöngykagyló karod átölel, kincsként altat el.
Álom-mély ez a testközel. Sose engedj el!
Sós hullám simít és behúz, hínárral kever.
Ránk lel egy nap pár gyerek, ékkőként visz el.”

 

(Zséda -Fosszíliák)

 

Az, hogy főleg női előadóknak írsz szerelem témában, mennyire fér össze a férfi éneddel, mennyire nehéz?

 

Egyáltalán nem. Azt elképzelni, hogy egy szép nő szerelmes dolgokat énekel feléd, és egy elképzelt kapcsolatot alakítasz ki, nagyon könnyű. Az emberi kapcsolatokat papíron élem meg.

 

Megnyerted idén az Artisjus díjat a dalszövegírói munkásságodért, mennyire hozott ez változást az életedbe?

 

Semennyire, ettől az aktuális írnivaló ugyanolyan nehéz. Mostanában az életemben a díjak időszaka van. A héten például Fonogram díjat kapott Biga: Gátlás Sztriptíz című lemeze, mely lemez címe tőlem ered, illetve a címadó dal szövegét közösen írtam Bigával.

 

Vannak távlati terveid a karrieredben, tervezel egyáltalán?

 

Az én olimpiám a Kossuth-díj, hogy ez valaha megvalósul-e, meglátjuk. Az a tervem, hogy 50 éves koromra legyen 400 dalszövegem, jelenleg 230-nál járok. Ennek megvalósulásához nagyjából havi 2 szöveget kell megírnom, ez végül is teljesíthetőnek tűnik.

 

http://tariskaszabi.hu/

 

 

- Nagy Anita interjúja -

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.114572 másodperc.