ZenészmagazinIvan & The Parazol – interjú Vitáris Ivánnal

Zenészmagazin | 2019. Február 24., Vasárnap 16:00

- MAGÓCSI ANIKÓ -

Az Ivan & The Parazol tagjai Los Angelesben rögzítették márciusban megjelenő, Exotic Post Traumatic című albumukat. Az új albumról és az idáig vezető útról beszélgettünk Vitáris Ivánnal.

_MG_1148_700x.jpg

 

Fotó: Martin Wanda

 

A felvételek helyszínéül a legendás EastWest stúdiót választották, ahol Frank Sinatra My Way és Whitney Houston I Will Always Love You című számát, Michael Jackson Thriller vagy a Foo Fighters legutóbbi albumát rögzítették, de a Stones is dolgozott itt a kilencvenes években.  A munkálatokat a Grammy-díjas hangmérnök és zenei producer Wil Anspach irányította.

 

Tavaly év végén jelent meg Nr. 1003 című számotok, ami a negyedik albumotokat vezeti fel. Miért ezt hoztátok ki egyik első dalként az új lemezről?

 

A Nr. 1003 hidat képez az Ivan & The Parazol eddigi világa és a mostani között. Azt a traumát próbálja feldolgozni, ami a zenekart érte: alapító basszusgitárosunk, Tarnai János egy komoly betegség miatt lassan már két éve nem áll velünk a színpadon. Valahogy a dal is sugallja ezt a lebegést a semmiben. Azt, hogy sokáig nem is tudtuk mi legyen, hogyan kell ezt kezelni… Aki jobban átolvassa a dal szövegét, szerintem meg fogja érteni, mire gondolok.

 

„A zenei karrier olyan, mint egy űrutazás.  Akár évtizedekig tarthatunk egy látszólag elérhetetlen cél felé” – nyilatkoztátok a dal kapcsán. Ha átgondolod a zenekar eddigi nyolc évét, honnan hova jutottatok el ez alatt az időszak alatt, mik voltak a legmeghatározóbb fordulópontok?

 

Rengeteg dolog történt velünk, szinte nehéz is csak egyet kiemelni. Az biztos, óriási dolog, hogy gimis-haveri zenekarként indulva egyszer csak a Sziget nagyszínpadán találtuk magunkat. De a Deep Purple előtt is óriási élmény volt játszani. Az a pont is fontos, amikor az első lemezünk anyaga összeállt, szerintem azután kezdtük el nagyon komolyan venni ezt az egészet.

 

 

IATP_700x.jpg

 

Fotó: Éder Krisztián

 

Viszonylag hamar elkezdtétek a külföldi karriereteket is építeni. Ez a szál miért volt ennyire fontos a zenekarnak?

 

Egy zenekar mindig szeretne többet és többet elérni, haladni előre, és megragadni minden lehetőséget. Magyarország a bázisunk, ez a hazánk, de emellett a zenénk alkalmas arra, hogy a világ más országaiban is megmutassuk. Már az elején is kitűztük célnak, hogy eljussunk vele Amerikába vagy Európa más országaiba. Azt még nem tudom, milyen érzés befutni külföldön, ugyanis ezt a szintet még nem értük el, de bízom benne, hogy megtapasztalhatjuk.

 

Már többször játszottatok Amerikában. Látsz esélyt arra, hogy nektek sikerülhet az, ami az LGT-nek anno majdnem összejött, magyar zenekarként befutni a tengerentúlon? 

 

Szerintem azért az egy kicsit erős, hogy „az LGT-nek nem jött össze”. Az LGT-nek leginkább nem jöhetett össze a körülmények, az elnyomó rendszer miatt. Ennek ellenére Magyarország és a környező országok (keleti blokk) legnagyobb zenekarává nőtte ki magát. Óriási dolgokat értek el...  Ha már csak a felét elérjük annak, amit ők, akkor boldog leszek. Van útlevelünk, talán könnyebben tudtunk megtanulni angolul, mint anno, szóval próbálunk haladni, „mindig magasabbra” ahogy Ők mondták ugye...

 

A márciusban megjelenő lemezeteket is Amerikában rögzítettétek. Ez egy újabb lépcsőfoka a külföldi érvényesülésnek? 

 

Szerintem igen, de főleg nekünk nagy előrelépés. Óriási tapasztalat volt a Los Angelesi EastWest stúdióban dolgozni. Mindenképpen egy más világ, rengeteg jó dologgal, amiből sokat lehet tanulni.

 

 

 

IATP_201819_700x.jpg

 

Fotó: Éder Krisztián

 

Miért vártatok ennyire sokat az új lemez megjelenésével?

 

Ahogy említettem, sajnos az alapító basszusgitárosunk lebetegedett, és lassan már két éve nem tud együtt játszani velünk. Emiatt húzódott a lemezfelvétel, s ebből az élményből jön az album címe is, az Exotic Post Traumatic.  Párhuzamosan ugyanis rengeteg jó dolog is történt velünk, így a dalokban érezhető egyfajta kettősség: a trauma és a poszttrauma valahogy egyszerre jelenik meg bennük.  De arra a lehetőségre is sokat vártunk, hogy megtaláljuk a hozzánk illő stúdiót és természetesen a producert.

 

 

Mennyire készült más felfogásban ez a lemezetek az eddigiekhez képest?

 

Talán most sokkal több dal íródott csak gitár-énekre az elején, és aztán azokat bontottuk ki. Jóval hosszabb volt a dalszerzési folyamat, sokat kísérleteztünk, szelektáltunk. Hangzásban pedig mindenképpen olyat szerettünk volna, ami ránk eddig nem volt jellemző, és szerintem ez sikerült is. Wil Anspach – aki dolgozott már a Red Hot Chilli Peppersszel, a Muse-zal és Justin Timberlake-kel is – kezei alatt a zenénk teljesen új köntöst kapott. Modernebb lett a dob, a billentyűhangok „űr-szerűek”, EDM lüktető basszus vegyül a Marshall erősítők és VOX orgonák világával... Ezek az arányának a tökéletesítése volt a cél.

 

Mik a legfontosabb terveitek, céljaitok a lemezzel ebben az évben?

 

Nemzetközi kiadásban jelenik meg a lemez a Butler Recordsnál. Érdekes, hogy a Nr. 1003-at több német rádióban játsszák, és például Ausztráliáig is eljutott a híre, még interjút is adtunk egy ottani online lapnak. Itthon az angol nyelvű számaink miatt nehezebb bekerülnünk a rádiókba...  Áprilisban Európában fogunk turnézni, később lesz néhány koncertünk az Egyesült Államokban is. Itthon május 3-án mutatjuk be a lemezt az Akvárium Klubban, tervezünk egy klub turnét, és remélhetőleg végigjárjuk a fesztiválokat is. A többit még meglátjuk.

 

Mit gondolsz, mivel tudja a zenétek rávenni ma a főleg húszas éveikben járó korosztályt, hogy a 60-as, 70-es évekből táplálkozó dalokat hallgasson?   Ez egyfajta nosztalgia, vagy ennyire rezonál ez a zene a mostani fiatalok életérzésére is?

 

Szerintem inkább az utóbbi. Ez a zene, illetve az is, ahogy mi játsszuk, kivált az emberekből egy érzést. Talán ahhoz hasonlót, mint régen.

 

Ha tíz év múlva beszélgetnénk, mely dolgoknak kellene megvalósulnia ahhoz, hogy azt érezd: igen, megcsináltuk a Parazollal azt, amit egykor elterveztünk? 

 

Tíz év múlva még csak 37 leszek, fogalmam sincs, mivel lennék akkor elégedett. Jelenleg talán öt évre előre látom azt, hogy mik a célok. Egy biztos, szeretnénk boldog egészséges emberekként azt csinálni a színpadon, amit szeretünk úgy, ahogy mi szeretjük.

 

 

 

 

 

 

Update: elkészült az új album When I Was 17 című dalához készült klip, amit mi is örömmel mutatunk be…

 

Borító fotó: Martin Wanda

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.124646 másodperc.