ZenészmagazinInterjú Szakácsi Gáborral, a C.A.F.B. frontemberével

Zenészmagazin | 2019. Január 11., Péntek 10:00

- NAGY ANITA -

Szakácsi Gábor magyar származású punk-rock zenész a ’90-es években a műfaj ikonikus alakja volt. Évtizedek óta Amerikában él, a nevére és mai napig létező zenekarára mégis sokan emlékeznek és látogatják a koncertjeit.

FB_IMG_1545693226479_700x.jpg

 

 

2018 év végén, a Nagy Punkünnep elnevezésű, fesztiválszerű eseményen ismét halhatták a rajongók a C.A.F.B. zenekar slágereit. Gábor Amerikában sem tétlenkedett, hanem megalapította a Sledgeback zenekart. Erről és az utóbbi harminc év történéseiről beszélgettünk.

 

Kezdjünk egy könnyed bemelegítő kérdéssel, hogy érzed magad újra Magyarországon?

 

Mindig jó itthon és amióta öt éve a zenekar kemény magjával ismét összeálltunk, még inkább szeretek hazajönni. A zenekar a második családom és mintegy harminc év zenélés után hozzátartoznak az életemhez. Amikor csak tudok, hazajövök, koncertezünk és minden alkalommal olyan dolgok elevenednek fel bennem, ami nagyon sokat jelent a számomra.

 

1990-ben kezdtünk zenélni, a végleges felállás 1996-ban alakult ki. Ha úgy vesszük, ezen időszakban végül is egy hardcore zenekar voltunk, de ’97 után lettünk országosan ismertek. 1999-ben költöztem az USA-ba, de távmunkában részt vettem további két C.A.F.B. lemez elkészítésében.

 

Mi történt, amikor kiköltöztél Seattle-be? Megszakadt a punk zenei vonal?

 

Akkoriban még más volt a helyzet, mint most, nem volt ilyen technika, még nagyon nehéz volt interneten együttműködni. 2000-ben hazajöttem és felvettük egy lemez anyagát, ami aztán megjelent és működött nélkülem. Attól függetlenül, hogy nem voltam az országban, a nehézségek ellenére tovább dolgoztam a C.A.F.B.-vel. Idővel megalapítottam az amerikai zenekarom, a Sledgeback-et és igencsak megváltozott az életem Amerikában. Egy időre megszakadt a magyar zenei vonal, de 2015-ben jött egy koncert Magyarországon, amin újra részt vettem, mint teljes zenekartag és onnantól vagyok újra hivatalosan is a C.A.F.B.-ben.

 

Biztosan sokan kíváncsiak, hogyan alakult a zenei pályád, miután megalapítottad az amerikai zenekarod, a Sledgeback-et?

 

Eljött az az idő, hogy úgy éreztem, megfelelő az angolom, le tudtam írni a szövegeket idegen nyelven, úgy ahogy szerettem volna. Végre ki tudtam magam magamból adni. Miután megalapítottam a Sledgeback-et, jó pár albumot kiadtunk és végigturnéztuk Amerika nyugati részét, sokat fesztiváloztunk, sokat utaztunk.

 

 

500X500.jpg

 

Harminc éven keresztül foglalkoztál a punk zenével, ismered a magyar és az amerikai viszonyokat, mi a legnagyobb különbség?

 

Nagyon sok különbség van a magyar és az amerikai viszonyok között, ami leginkább az anyagi részével kapcsolatos. Amerikában a fiataloknak van pénzük a zenére, azonkívül ott vannak a távolságok. Ha meg akarod ismertetni magad a közönséggel, el kell menni turnézni, de mivel hatalmas távolságok vannak, van hogy egy hónapig távol vagy. Ehhez kell egy biztos háttér, ami ezt finanszírozza, hiszen hetekig nem dolgozol, hanem csak koncertezel. Mondok egy példát. Ha mi Seattle-ből elmegyünk koncertezni a nyugati partra, a legközelebbi nagyváros kábé háromórányira van. Oregon három és fél óra. Ott alszunk ismerősöknél vagy valahol és a következő nagyváros, mondjuk Sacramento, újabb 10 óra utazást jelent Közép-Kaliforniában. Ha megvolt Sacramentoban a koncert, megint ott alszol, majd átmész San Fransiscoba, ami két óra, onnan Los Angeles 5 óra…Ezzel azt akarom mondani, hogy a turné nem azt jelenti, hogy elmegyek pénteken koncertezni majd hazamegyek. Ha komolyabb terved van a turnézással, akkor mondjuk csak a nyugati parton majd a belső részeken is eltöltesz 2-2 hetet, majd elmész Texasba, ahol egyedül eltöltesz két hetet. Ha komolyan veszed a zenélést, a turnézás áldozatot követel, sok-sok időt. Magyarországon ez nincs így. Szükséges megfelelő logisztika, például alkalmas mikrobusz. A másik, ami fontos, hogy rengeteg zenekar van, és nagyon egyéninek kell lenni ahhoz, hogy az átlagból kitörjetek.

 

Szerinted ti miben tűntök ki a többiek közül?

 

Én azt gondolom, az hogy én magyar vagyok és az angolom nem tökéletes és soha nem is lesz az, akcentusom van, ez Amerikában érdekes. Nagyon sok amerikai zenekar használ akcentust, például a Rancid vagy, amit mindenki ismer, a Green Day.

 

Amerikában az Ignite és Zoli Band énekese, Téglás Zoli, amerikai akcentussal énekel magyarul az új magyar zenekarában, a magyar közönségnek. Itt is kérdés, hogy ezt hogyan fogják fogadni, de ezek szerint az amerikai közönség vevő erre.

 

Igen, de persze voltak fanyalgók is. Volt, aki azt mondta, hogy túlzottan hasonlít Social Distortionre, ami egy ismert punkzenekar és azzal vádoltak, hogy azt próbálom kopírozni. Én nem kopíroztam senkit, nekem ilyen a hangom és ennyi. Az az igazság, hogy sokat gondolkodtam, és ha őszinte akarok lenni, nagyon nehéz újat csinálni. Sok zenekar próbálja megmagyarázni, hogy mitől annyira különlegesek ők, de láttam már annyi koncertet és nem fogok hazudni, nem tudsz annyira egyedit csinálni már. Azt is megmondom őszintén, hogy én nem tartom magam jó zenésznek.

 

 

 


Ilyet valóban ritkán hallani, örülök, hogy nem marketing szöveget puffogtatsz, ahogy nagyon sokan, hanem őszintén elmondod a gondolataid.

 

Én nem titkolom, hogy soha nem jártam gitár vagy énektanárhoz, egyikben sem vagyok igazán jó. Teljesen magam tanultam mindent, 1988-ban kaptam egy csehszlovák Jolana Vikomt elektromos gitárt édesanyámtól és elkezdtem gitározni. Mindig mondták nekem, hogy Gábor, neked semmi tehetséged a gitározáshoz. (nevet)

 

Így kell letörni a lelkesedést… most milyen gitáron játszol?

 

Most van kábé húsz gitárom, amit mindig használok az egy Gibson Les Paul. Nagyon sok olcsó gitárom van. Ha jó a fogása egy gitárnak, akkor nem az ára számít. Én ennek a híve vagyok, gyakran látok zenészeket, akik sznoboskodnak, én mindig azt mondom nekik, lehet egy gitár drága, ha neked mégis az olcsóbb a kényelmesebb, és azt jobb kézben tartani. Van otthon egy kis saját demo stúdióm, egy keverőm és csomó program, semmi extra. Sokat szoktam kísérletezni samplerekkel, de az utóbbi másfél-két évben próbáltam egy kicsit a blues felé elmenni. Először megijedtem, lehet, hogy öregszem? Aztán rájöttem, hogy ez egy tök természetes dolog, szépen lassan rátértem arra az útra, hogy megpróbáljak olyan dolgokat megtanulni, amiktől korábban féltem. Szépen sunyiban elkezdtem otthon bluest játszani és egyre jobban tetszik a dolog, magával ragadott és szeretnék ezzel majd kezdeni valamit.

 

2017-ben kiadtatok egy albumot az első zenekaroddal, a C.A.F.B.-vel, milyen fogadtatásra talált?

 

Úgy gondolom, hogy újra össze tudtuk hozni azt a fajta hangulatot, ami a ’96-’99 közötti sikeres időszakot jellemezte és ezt modern hangzásban tudtuk megcsinálni. A másik az, hogy az a közönség, aki anno szeretett minket, annak azt gondolom, hogy tetszett és az újabb generációhoz is eljutottunk. Nagyon jó visszhangja volt az anyagnak és egy-két szaklapban egészen magas pontszámokat kapott az értékeléseknél. Készítettünk két videoklipet és mindkettő nézettsége elég jó volt, főleg ha belegondolsz abba, hogy 2015-ig benne sem voltam a zenekarban.

 

 

 

PBN_5219_700x.jpg

 


Neked milyen élmény volt ennyi idő után újra régi zenekarral, a C.A.F.B.-vel zenélni?

 

Valamilyen szinten egy álmom volt. Amikor elkészítettük annak idején a sikeres albumokat, nem tudtuk mit csinálunk, nem tudtuk, hogy sikeres lesz. Szerettük volna, hogy a 2017-es lemez legalább annyira sikeres legyen, mint anno. Nekem személy szerint már az is siker, hogy meg tudtuk csinálni ezt a dolgot. Úgy éreztem, hogy mindent bele tudok adni, amit annak idején is, sőt, most az azóta eltelt idő tapasztalatát és megszerzett tudását is hozzá tudtam rakni. Nekem ez egy személyes siker. Ami még nagyon fontos, hogy Sütő Lajos (Süti), Urbán Laca és Szöllősy Lajos (Folk on 45) nélkül ez nem működhetett volna. Nélkülük nem lenne C.A.F.B. zenekar és ezeket a sikereket nekik is köszönhetem.

 

Mire ez a cikk megjelenik, már lement a decemberi koncert, engem mégis érdekelne, hogy hogyan készültök fel egy-egy fellépésre? Mik a tervek 2019 évre?

 

Mindig izgulok. Szerintem nincs olyan zenész, aki ne izgulna. Mindig megpróbálunk a közönség kedvébe járni úgy, hogy közben nekünk is örömet szerezzen a dolog. A következő koncerten fogunk játszani régi dalokat és lesznek újabb, mostani zenék is. Folytatni szeretnénk ezt a vonalat egy 2019-ben megjelenő, csak bakeliten és digitális formában megjelenő anyagra, tehát CD-n nem fog megjeleni. Sokat gondolkodtunk ezen, a magyar zenekaromnak nem volt eddig bakelit lemeze. Beszéltünk az amerikai kiadómmal és arra jutottunk, hogy ha kiadjuk CD-n, az kábé ugyanaz mintha feltöltenénk digitálisan, így is úgy is leszedik az anyagot. A bakelitnek van egy sajátos feelingje és egy régies hangulata. Szeretnénk felidézni azt a fajta hangulatot, ahogy gyerekként megéltük a régi nagy punk zenekarokat, mint például a Clash, vagy a Sex Pistols. Nagyon sok zenekar ma már csak digitálisan jelentet meg anyagot, mi szerettünk volna még emellé valami speciálisat. Ami még az új lemez mellett érdekes lehet, már egy ideje íródik egy könyv, amiben a zenekaraimról és rólam is szó van. Sebők Tamás adta az ötletet, aki a rockzenei médiában ismert személy. Őáltala készül ez az anyag, amely sok eredeti dokumentumot is tartalmaz majd az elbeszélés mellett.

 

 

 

 

Mintegy harminc év távlatából, most mit jelent neked a punk zene?

 

Ugyanazt jelenti, mint régen. Lehet, hogy megragadtam, vagy azt mondják majd, hogy sose nőttem fel. A punk egy nagyon nyitott műfaj, ami könnyen befogadható. Nemcsak zene, hanem egy életstílus és művészet. Egy életérzés, amit a zenében fejezek ki, ezt jelenti nekem a punk.

 

http://www.cafb.hu/

https://www.facebook.com/CxAxFxB/

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.113602 másodperc.