ZenészmagazinInterjú Jónás Vera énekes-dalszerzővel

Zenészmagazin | 2019. Augusztus 14., Szerda 12:00

JVE_SAJTÓ2_foto Marosi Viktor_350x.jpg

 

Fotó: Marosi Viktor

Augusztus 14-én Vera szóló koncertet ad az A38 Hajó tetőteraszán, szeptemberben lengyel turnéra indul zenekarával, a Jónás Vera  Experimenttel, majd 20-án a Quimby vendégei lesznek a Barba Negra Trackben, 21-én pedig Balassagyarmatra látogatnak, míg a hónapot Bécsben a WavesVienna Fesztiválon zárják.

- FARKAS LAURA -

Az elmúlt pár év nagyon sűrű programja után jelenleg kevesebb koncert és több háttérmunka zajlik, de azért számos nagy fesztiválon ott volt zenekarával Jónás Vera Fonogram és Artisjus-díjas dalszerző-énekes.

Az elmúlt években tapasztalható, hogy egyre több női alkotó van jelen a zeneiparban, itthon és külföldön is. Mit gondolsz, mi lehet annak az oka, hogy eddig kellett várni, hogy ennyit foglalkozzanak a nők szerepével a zeneiparban?

 

Szerintem ez a tendencia itthon kezd jobban pezsegni az utóbbi időben, és remélem egyre jobban is fog, mert nemzetközi szinten sokkal kiegyenlítettebb volt az arány. Ami talán külföldön is nagyobb figyelmet kezdett kapni, az az igazságosabb gázsi osztás. Ez nem csak a zenében, hanem más művészeti ágakban is jobban teret kap, talán a filmipar indította el a lavinát. Amúgy ez nem csak a gender kérdést rázta fel, pont a filmiparban állt fel rengeteg forgatókönyvíró is, ami egész Hollywoodot átformálta. Szóval azt hiszem, van egy általános értékrendbeli változás, ami előrébb tolja azokat, akik kevesebb hangot és elismerést kaptak eddig.

 

Hol tart Magyarország ezen a téren?

 

Nagyon drukkolok a csajoknak, hogy jobban bízzanak magukban és színesítsék a zenei palettát, ehhez szerintem még több idő kell. A minap pont megkérdezte tőlem valaki egy nyilvános interjún, hogy miképp tudom a háztartás mellett a karrieremet is kézben tartani. Igyekeztem diplomatikus, de beleállós választ adni, szerencsére egyre kevésbé érzem azt, hogy egyáltalán bármit kéne erre reagálnom.

 

Kik azok a női alkotók, akik hatással vannak rád, akikkel azonosulni tudsz?

 

Most hallgattam meg Esperanza Spalding legújabb lemezét, ami ugyan nagyon fárasztó egyben meghallgatva, viszont szemezgetni tökéletes időtöltés például falfestegetés közben. Mindegyik dal egy testrész vagy szerv gyógyítására íródott, elég elborult harmóniák, poétikus szöveg és lüktető ritmikus megoldások. Inspirál a csajban, hogy belül él, ontja magából a feljövő intuitív ötleteit.

 

Aztán a múlt héten Diana Krallt hallgattam a MüPában, húszas éveim nagy hősét. Nagyon inspirált a sallangmentes jelenléte, szinte kelletlenül játszott, mintha a nappalimban ülve keresgélné, mit is énekeljen. Igen, azt hiszem mostanában leginkább a zsigeri nők, férfiak, zenészek és zeneszerzők akadnak be a legjobban nekem. Talán mert magamat is ilyennek szeretném látni, illetve az zavar a legjobban, ha nem zsigerien működöm.

 

 

SAJTÓ5_fekvo 700x.jpg

 

Fotó: Marosi Viktor


Hogy látod a zene szerepét a mai világban?

 

Sose lesz olyan idő az emberiségben, ahol ne lenne zenei aláfestése az érzelmeinknek. Egyszerűen hozzánk nőttek, olyanok, mint a színek, nélkülük nem látunk. Viszont óriási szívfájdalom számomra az, hogy a lázadás és a világról alkotott vélemény kifejezése már nem a zene legfőbb szerepe. Erről tehet a zene biznisz és annak nagy visszaesése a CD-k, kazik és lemezek eltűnésével, illetve tehetünk mi is, amiért belesimulunk a szimplán szórakoztatás feladataiba. Nyilván a felgyorsult világ, meg a folyamatos feed-ünket pörgetés is érzéketlenebbé tett minket, valahol én mégis hiszek abban, hogy a zene és a művészet elsődleges célja, hogy állítsunk, megkérdőjelezzünk, és az adott kor legkritikusabb szemlélőiként tükröt mutassunk. Nekem a zene egy nagy megmutatkozás, rengeteg csuda zenekar van, imádnám, ha még több mondanivaló férne a mainstream szférába.

 

Elfogadott tény, hogy gyökeresen megváltoztak a zenehallgatási szokások az utóbbi 15-20 évben. Mit gondolsz, érdemes egy zenésznek még a klasszikus sémákban gondolkozni? Ha újítani kell, akkor miben gondolod az újítást?

 

Úgy érzem, minél többet gondolkodom ezeken a kérdéseken, annál távolabb kerülök magamtól és a zene lényegétől. Elég nagy belső változásokon, válságokon és fejlődéseken megyek éppen keresztül az életem több területén is és az a tapasztalatom, hogy soha ennyire nem volt még szükségem arra, hogy befelé jobban figyeljek, mint kifelé. Ezért nem igazán gondolkodom azon, hogy mások hogyan fogadják be a zenét, inkább azon agyalok, hogy vajon én hogyan tudok jobban kapcsolódni ahhoz az intuitív zenei oldalamhoz, amiből minden indult, amikor elkezdtem dalokat írni.

 

Nálad hogy történik az alkotás? Vannak bevett szokásaid, babonáid? Mikből inspirálódsz?

 

Elég kevés dalt írok egyedül mostanában, inkább kollaborációkban veszek részt. Most például egy kortárs kórussal, a Soharózával ülésezünk rendszeresen, hogy egy új izgalmas előadást keltsünk életre. Eddig mindig határidőkre fejeztem be lemezeket és dalokat, most elengedtem az összes ilyen kényszert és bizony egész más tempóban és hangulatban születnek. Januárban például eldöntöttem, hogy többet nem is szeretnék már dalszerző lenni, érdekes, hogy azóta írtam pár elég zsigeri dalt, amit már a zenekarommal is játszunk. Fura dolog ez, mert azt vettem észre, hogy nagyon szorít, ha elvárják, hogy csináljam, és ha meg elengedem, gördülékenyebben bújnak ki.

 

 

sinco_jonasvera_190612_074_700x.jpg

 

Fotó: Báthori Gábor "Sinco"

 

Számos kreatív embernél megfigyelhető, hogy korszakokra lehet bontani a pályafutásukat. Ha visszatekintesz az eddigi pályádra, nálad vannak-e, és ha igen, milyen korszakok?

 

A zenekarom idén a nyolcadik évét tapossa, bár rengeteg dolog történt velünk, azért úgy érzem, még korai lenne visszatekinteni és korszakokra bontani az eddigi életünket. Én jelenleg nagy átalakulásban vagyok, teljesen megváltozott a viszonyom a színpaddal és a szerepléssel, nagyon mély lelki munkát végzek magamon, amik bizonyos szempontból le is lassítják az alkotási folyamataimat. Fogalmam sincs ez hova visz, az is lehet, hogy a pályám végét jelenti, de az is, hogy megújulást, mindenesetre szeretném végre megengedni magamnak, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül tegyek, vagy ne tegyek valamit. Rengeteg megfeleléssel éltem eddig, most kezd kicsit könnyebb lenni a hátizsákom, mert kevésbé másokért cselekszem, viszont újra meg kell találnom a saját hangom, ami egyszerűen időbe telik és basszus, muszáj kivárnom.

 

A legtöbb hazai zenész esetében a zene hobbi marad, de neked ez a fő tevékenységed. Mivel kapcsolódsz ki, mi az, ami feltölt?

 

Igyekszem sokat mozogni, falat mászom, sokat vagyok természetben és a városban bringával járok. Emellett most újra tanulok spanyolul, hisz az újdonsült unokahúgom Andalúziában cseperedik épp, szeretnék olyan nagynéni lenni, aki minden nyelven érti majd őt. Ami viszont valódi kikapcsolódást okoz nekem, az a hozzám közel álló emberek társasága. Időről időre rájövök, hogy nekem vannak a legjobb barátaim a világon! Sok időt töltök velük, a magánéletem egy kis sziget számomra, amire nagyon vigyázok.

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.137326 másodperc.