A zenekar két tagjával, Lázár Domokossal és Veres Imrével beszélgettünk erről a kettősségről, jelenlegi és jövőbeli kihívásokról és az Esti Kornél helyéről a magyar popzenei palettán.
Tavaly év végén volt egy nagyszabású műsorotok a MÜPA-ban, Itt maradtam az éjszakában címmel. Hogyan jött az ötlet egy ilyen komplex előadáshoz és hogyan dolgoztatok az előkészületeken?
Veres Imre (gitár): Nagyjából három évvel ezelőtt volt egy akusztikus műsorunk a MÜPA kistermében, ami nagyon jó élmény volt. Egészen azóta szerettünk volna csavarni még egyet ezen a dolgon. Nagyjából három-négy hónappal a mostani koncert előtt kezdtünk készülni erre, akkor jött az ötlet, hogy ne egy hagyományos akusztikus műsort rakjunk össze, hanem legyen egy dramaturgiai íve, ami összeköti a dalokat. Sokat gondolkodtunk rajta, mi lehet ez a kapocs, és arra lyukadtunk ki, hogy az éjszaka, mint motívum szépen végigkíséri a dalainkat. Szerettük volna, ha a zenekaron kívül van egy narrátora is ennek a műsornak, aki a közönség felé közvetít olyan dolgokat, amiket a zenével nem, vagy másképp tudunk. Így merült fel Beck Zoli neve (30y – a szerk.), akivel már korábbról is volt személyes kötődésünk és tudtuk, hogy meglesz vele a közös nevező. Zoli aztán annyira bevonódott, hogy végül nemcsak narrátora, hanem rendezője is lett a műsornak.
Az előkészületekhez képest milyen élmény volt az előadás? Voltak olyan nehézségek vagy meglepetések, amikre nem számítottatok?
Lázár Domokos (gitár, ének): Érdekes volt maga a helyzet is, mert nem klasszikus csendes-ülős koncert volt, hanem félig hangos-zúzós, félig akusztikus. Önmagában arra is nehéz volt készülni, hogy egy színházteremben ülve fogja ezt hallgatni a közönség. Így teljesen mások az interakciók, mint egy átlagos koncerten. Ebbe bele kell még jönnünk, de jó kis komfortzónán kívüli élmény volt.
Megszólaltak olyan dalok is, amik akár tíz évvel ezelőtt születtek, ezekhez különösen érdekes volt hozzányúlni. Sokszor azt hiszi az ember, hogy ezekben a régebben írt dalokban már nincs több új réteg, pedig időnként csak annyi kell, hogy kicsit más szemszögből, friss szemmel nézzünk rájuk mi magunk is.
Lesznek további előadások a pécsi Kodály Központon kívül is? A megszületéskor már több előadásra terveztétek?
L.D.: Amikor bevontuk Zolit, iamyankot (zenész, producer – a szerk.), Ember Márkot és az Erős Marci által megálmodott komolyzenei részeket megvalósító kamarazenekart, világossá vált, hogy ez olyan sok munka, hogy kár lenne csak egy alkalmat szentelni ennek a műsornak. Szervezés alatt vannak további vidéki helyszínek és Budapesten is lesz még előadás.
Mi történik most ezen kívül a zenekar életében? Koncert, fesztiválok, új dalok, lemez körforgásában hol tartotok most?
L.D.: Az elmúlt hónapokban a MÜPA-s műsor kötötte le a figyelmünket, most viszont elkezdünk új dalokon dolgozni, jövőre szeretnénk egy új lemezt, a MÜPA-s műsorból pedig még idén egy különleges megjelenést.
A zenekar folyamatosan koncertezik vidéken, teltházas – sokszor dupla – előadások vannak Budapesten. Mi az a következő lépcső vagy kihívás, amit láttok magatok előtt? Akár kézzelfoghatóbb eredmény, akár egy saját magatokkal szemben támasztott elvárás.
L.D.: Vannak olyan példák, amik azt mutatják, hogy túlságosan populárissá kell válni ahhoz, hogy igazán nagy nézőszámokat lehessen produkálni. Mi nem vagyunk elégedetlenek a mostani helyzetünkkel. Annak ellenére, hogy semmiféle rádiós játszása nincs a zenekarnak, van egy dinamikus fejlődés a közönségszámban. Ami mostanában észrevehető, hogy egyre nagyobb a szórás a közönség életkorában. Nagy öröm, hogy megjelent a koncertjeinken egy negyvenes-ötvenes korosztály, miközben a gimnazisták és az egyetemisták is jönnek.
A negyvenesek és ötvenesek megjelenése szerintetek összefügghet azzal, hogy elkezdtetek olyan témákkal foglalkozni, ami őket is jobban érintheti? Vagy ez egyszerűen egy organikus folyamat része?
L.D.: Mindkettő benne lehet. Öregszünk mi is, öregszik a közönség is. A témáink talán univerzálisabbak lettek az utóbbi időben, abban az értelemben, hogy nem csak egy generációnak szólnak. Illetve Magyarországon jellemző az, hogy a zenekarok nem kifejezetten fiatalon futnak be. Ha megnézzük akár az elmúlt évek úgynevezett sztárprodukcióit, egyik esetben sem a tizenhét és tizennyolc éves korosztály áll a színpadon.
Míg nemzetközi vonalon sok ellenpéldát látunk…
L.D.: Igen, ott van például Billie Eilish, aki most lett tizennyolc éves és jelenleg mindenkinél népszerűbb. Magyarországon, úgy tűnik, el kell telnie valamennyi időnek, hogy az embert elkezdjék komolyan venni és ne azt mondják, hogy „ezek csak zöldfülűek, akiknek véletlenül összejött valami”.
Mennyire változnak az éréssel párhuzamosan a zenekaron belüli dinamikák?
V.I.: Ami talán nagyobb változás, hogy Ágoston (Lázár Ágoston – dob) most már sokkal több témát hoz. Az utóbbi két-három lemez dalai közül több is az ő alaptémájára készült el és a hangszereléshez is sok ötletet hozott. Áron (Bodor Áron – ének, billentyű) lemezről lemezre egyre több dalszöveget és zenei ötletet is hoz a zenekarba. Dodi pedig mostanra a producerünk is lett, úgyhogy amikor stúdiózunk, ő ilyen minőségben is dolgozik az anyagon. Ennek köszönhetően most már házon belül tudunk végig vinni egy komplett felvételi folyamatot, ami kreatív értelemben is ad egy nagyobb szabadságot.
Mindannyian dolgoztok a zenekar mellett. Van ennek hatása arra, hogy a zenekar növekedik?
V.I.: Általában ez inkább kampány-jelleggel érezhető. Ha van olyan projekt, amin nagyon dolgozunk – mint a lemezfelvételek vagy az Itt maradtam az éjszakában műsor –, akkor az mindenkitől több időt igényel. Ilyenkor a hétvégéket, szabadnapokat is erre áldozzuk. Alapvetően ezt az egyensúlyt vagy megosztottságot továbbra is szeretnénk fenntartani. Azért is fontos nekünk ez a több lábon állás, mert Magyarországon nagyon kevés zenész élhet meg ebből úgy, hogy ne kelljen túlságosan nagy kompromisszumokat kötnie.
Ennek a létformának is megvannak persze a hátrányai, például, hogy időben nem mindig haladhatunk úgy, ahogy szeretnénk, de művészi szempontból óriási szabadságot ad. Ha kapunk egy olyan koncertfelkérést, amiről úgy gondoljuk, a mi értékrendünkkel nem összeegyeztethető, akkor mondhatunk nemet.
Vannak ilyen felkérések?
Lázár Dodi és Veres Imi (egyszerre): Nem sok.
L.D.: Pártpolitikai kötődésű eseményekre nem szoktuk elmenni. Nem mintha nem lenne saját politikai véleményünk, de ez egyfajta megegyezés a zenekaron belül. Illetve vannak olyan rendezvények vagy körülmények, amiben azt érezzük, hogy nem működne a mi zenénk. Kereskedelmi TV-től is többször érkezett felkérés, amit visszautasítottunk, mert bár sok emberhez tudnánk elérni ezáltal, de a kereskedelmi médiás logika nagyon távol áll a zenekar szellemiségétől.
El tudjátok képzelni, hogy csak a zenekarral foglalkozzatok, és ne legyen mellette más munkátok? Láttok ilyen fejlődési pontot a jövőben, vagy inkább a jelenleg is működő modell fenntartását tartjátok reálisnak?
L.D.: Hú, ez egy nagyon összetett kérdés. Egy bizonyos koncertszám mellett már nem lehetne a kettőt együtt csinálni. Van az a pont egy zenekar életében, amikor dönteni kell. Van számos helyszín vagy alkalom, ahol az Esti Kornél – jelenleg legalábbis – műfajából adódóan nem működik, így a nyarat leszámítva hétfőtől péntekig nincsenek koncertek.
Másrészt, ha az ember csak a zenére koncentrál és nincs mellette semmi olyan, ami visszahúz a hétköznapi életbe, akkor könnyen ki lehet égni. Sok olyan példa van, ami azt mutatja, hogy egy előadónak az első pár lemeze kifejezetten friss és izgalmas, aztán elkezdi ismételgetni magát, mert egy burokba kerül attól, hogy csak ezzel foglalkozik. A mi hétköznapjaink nagyon hasonlóak, mint bárki másé, úgyhogy folyamatosan érzékeljük milyen a világ és mik a valós és aktuális problémák.
Többeteknek vannak egyéb produkciói, Dodi te producerkedsz is másoknak. Hogyan határozzátok meg, mi élvez elsőbbséget adott időpillanatban?
L.D.: Eddig mindig meg tudtuk beszélni, eseti jelleggel kezeljük ezt. Ahogy Imi is mondta, van, amikor kampány-jelleggel erősen koncentrálunk valamire és van, amikor belefér más is. Ha a prioritásokat nézzük, akkor nyilvánvalóan az Esti Kornél a legfontosabb, és csak akkor vállalunk el mást, ha a zenekar nem szenved ezáltal hátrányt.
Említettétek a készülő dalokat, a lemezt. Van már olyan dátum, amit várhatunk?
V.I.: Egyelőre még nincs. Idén szeretnénk az Itt maradtam az éjszakában-ból valami maradandót alkotni. Azért fogalmazunk ilyen sejtelmesen, mert még mi sem tudjuk pontosan, hogy mi lesz ennek a formája. Jövőre pedig tizenöt éves lesz a zenekar, amit szeretnénk megünnepelni egy kicsit exkluzívabb formában.
És a végére egy karantén kompatibilis korábbi dal és videó, amiről a fiúk ezt írják: "Otthon vettük fel a videót, úgyhogy teljesen veszélyhelyzet-konform, hallgassátok bátran."
Esti Kornél Facebook
Az interjú a Zenész Magazin április elején megjelent 219. számában volt olvasható.