ZenészmagazinInterjú a Ladánybene 27 zenészeivel

Zenészmagazin | 2020. Március 21., Szombat 17:00

"Azzal lehet leginkább megújulni, ha más műfajokat is engedünk beolvasztani a reggae-be..."

LB27_2019_003 700x.jpg

 

Idén 35 éves a reggae zene magyarországi meghonosítójaként is ismert együttes, a Ladánybene 27. A zenekar tavaly számos poszton átalakult, majd év végén öt év után új kislemezzel jelentkeztek. A mára a Világörökség részét képező műfajról, az elmúlt 35 évről és tervekről Bodnár Tibor zenekarvezetővel és László M. Miksa énekessel beszélgettünk.  

 

A reggae műfaja nektek köszönhetően lett ismert Magyarországon. Mi fogott meg benneteket ebben a zenében, és milyen volt évtizedekkel ezelőtt itthon egy teljesen új műfajt „bevezetni a köztudatba”?

 

László M. Miksa: Eleinte a kitűnni vágyás vitt minket a reggae felé, aztán a lüktetés, ami nem hasonlítható össze egy műfajjal sem. Az érdekelt minket, hogy miképp lehet jól reggae muzsikát játszani és alkotni. Milyen hangszertípus képes autentikusan megszólaltatni a műfaj sajátosságait. És persze élveztük, hogy van saját hangunk. Nem azzal akartunk kitűnni, hogy jamaicai a zenénk, hanem azzal, hogy amit játszunk az sajátosan ladánybenés. A nyolcvanas évek közepén még nem volt internet otthon, nem jutottunk hozzá az akkoriban nagy neveknek számító reggae előadók lemezeihez, és a jugoszláviai utónyomott bakeliteken is csak nagyon szűk tartományban jutottak el hozzánk a lemezek. Aztán a vasfüggöny eltűnt, és újabb tónusokat gyűjtöttünk be, amik újabb Ladánybene 27 albumokat gerjesztettek. Közben a Ladánybene füzetek hasábjain írásainkkal foglalkoztunk, és a Ladánybene Tábor is Reggae Camppé nőtte ki magát. Talán ez a folyamat és az, hogy a műfajt szövegeiben is magyar helyzetekbe hoztuk, tette lehetővé, hogy a szélesebb közönség is befogadja a reggae-t és sajátságos művészetünket.

 

 

DSC_9647 700x.jpg

 

 

Mi a titka annak, hogy egy zenekar közel 35 év után is működik? 

 

Bodnár Tibor: Szerencse, jó időzítés, gondviselés. Komolyan, azt gondolom, hogy fontos periódusaink voltak, amik a saját időszakukban feladatokat, célokat adtak nekünk. Aztán újabb hatások értek minket, amik egy új periódust indítottak el. Ilyen például az első, lemez előtti korszakunk, melyet az első lemezünk megjelenése zárt le. Vagy 5-6 évvel később, négy sikeres album után, hatalmas pörgésben az első jamaicai utazásunk, aminek hatása máig is kitart.   

 

Miként lehet szerintetek megújulni ebben a műfajban?

 

L.M.M.: Talán azzal lehet a leginkább megújulni, ha más műfajokat is engedünk beolvasztani az alapvetően reggae-s közegbe. Az Offenzíva c. albumunknál ez markánsan tetten érhető, és még szórakoztató is. Ha vannak ötleteink, akkor a műfaj is gazdagodik egy-egy túlélési eséllyel. Illetve új tagjaink is hozhatnak megközelítéseket, amikre addig nem gondoltunk.

 

Melyek a legemlékezetesebb mérföldkövek a pályafutásotokban?  

 

B.T.: Időrendben próbálom összeszedni. 1986-ban Miksa érkezése a zenekarba, majd 1990-ben a Rock Gyermekei Tábor győzelem, és lemezajánlat Szigeti Feritől, közben az első nyári turnéink. Majd Pétervári Zoli, egykori menedzserünk érkezése, aki nagyban hozzájárult, hogy mi „csak” a zenéléssel foglalkozhassunk. Az első jamaicai utazásunk 1995-ben. Közben jelentős slágereink a Szedegetem (1992), Van még a világon… (1994), Kell egy ház (1998). 1999. is jelentős dátum, hiszen ekkor szakadtunk el a multi kiadóktól, és elkezdődött a saját utak keresése. 2011-ben hangzás szempontjából újat hozott az, hogy fúvósokkal bővültünk.  

 

 

BodnĂĄr Tibor_LĂĄszlĂł L Miksa_700x.jpg

 

 

A reggae az eltelt idő alatt miben változott, milyen új irányzatai fejlődtek ki?

 

L.M.M.: Akár mekkora reggae-mogulok vagyunk itthon, mégis kimondható, hogy alapvetően a jamaicai előadók határozzák meg a műfaj alapvetéseit, az egyéb országbeli hódolók pedig az új irányokat. Meglátásom szerint az utóbbi időkben a reggae hangzásvilága a dancehall, a dub, a ragga és a hip-hop befolyásában alakul, és okoz nagy örömöt a fiataloknak. De a kezdeti ska, R&B, rocksteady hatásokat is szívesen előveszik a szerzők. Én maradok a klasszikus roots muzsikánál, loversrocknál… némi ladánybenés ízzel.

 

A rastafarianizmushoz és a reggae-hez számos fontos üzenet, szokás, életmód kapcsolódik. Ezek közül mik a legfontosabbak, és van esetleg olyan, amit ti is követtek? 

 

B.T.: A rastafarianizmus alapvetően a Jamaicán élő, identitásukat kereső emberek gondolati rendszere, ami az ő afrikai származásukat erősíti számukra. Minket a természet tisztelete, az egymás iránti nyitottság és tisztelet, és a nyugodt, pozitív életlátás fogott meg, amit alapvetően a reggae zene ritmikájából is kiérzünk. Ezt képviseljük mi is.

 

Ma milyen itthon a reggae szintér? 

 

B.T.: A hazai reggae erők koncentráltan minden nyáron a Reggae Campen érzékelhetők. A fiatal zenekarok SKA-t játszanak leginkább, a középkorú bandák a roots reggae vonalon mozognak. Erősödik a sound system kultúra és ezáltal a DUB jelenléte is.

 

 

DSC_9568 700x.jpg

 

Ha már a Reggae Campet említetted, ez az általatok szervezett esemény milyen missziót lát el ebben a szcénában? Miért tartjátok fontosnak évről-évre megszervezni a fesztivált? 

 

B.T.:  A Camp alapküldetése, hogy a jamaicai zenéknek és ezeket a zenéket játszó, kedvelő embereknek legyen egy 4-5 napos találkozója, ami erősíti a műfajt itthon. Ez kiegészül azzal, hogy más, európai, reggae-vel „fertőzött” előadókat is vendégül lássunk, mert nagyon érdekes változatok születhetnek adott térségek saját zenei kultúráinak a reggae-vel történő találkozásából. Fontos cél, hogy jamaicai előadókat hívjunk, hogy „első kézből” is tapasztalhassuk a művészetüket. Nem utolsó sorban a fiatal, feltörekvő hazai reggae zenészeknek is szeretnénk segíteni és a kezdő lépéseiknél támaszt adni.

 

A fiatal tehetségek támogatása miért fontos számotokra? 

 

B.T.: A műfaj számára tartjuk fontosnak, hogy segítsünk fiatal zenekarokon, énekeseken, DJ-ken, sound systemeken. Évekig dolgoztunk egyedüli reggae előadóként Magyarországon és tudjuk, hogy sokkal jobb, ha van bázis, vannak társak, akár konkurencia.

 

Régebben többször koncerteztetek külföldön, még Jamaicában is felléptetek. Milyen volt a fogadtatása a magyar reggae-nek, s egyáltalán mennyire lehet autentikusan játszani ezt a muzsikát európai gyökerekkel? 

 

L.M.M.: Alapjában véve jól fogadták a zenénket, de a nyelvezetünk kicsit törte náluk a varázst. Talán valami hasonlót érezhettek, mint amikor mi a Rototom Sunsplash fesztiválon roots reggae muzsikát játszó orosz zenekart hallottunk… Ma már sok hazai és európai riddim banda teljesít szolgálatot, neves jamaicai előadó mögött. Fejlődik a műfaj zenészbázisa és szerencsére, aki belemélyed a karibi jellegek erdejébe, az már jól szokott működni benne.

 

 

LB27_2019_004 700x.jpg

 


Öt év után jelentkeztetek kislemezzel. Miért volt ez a hosszabb szünet? Mi történt közben a zenekarral?  

 

B.T.: Az Offenzíva albumunk 2013-ban íródott, és év végén jelent meg. 2014-ben, azaz 5 éve futotta ki magát koncerteken az anyag. Ez az album egy átformálódott LB27 produktuma volt, ami nagy lelkesedéssel készült. Új tagok kerültek a bandába, és ezekben az években „rázódtunk össze”. Rengeteg fellépésünk volt és több project, amiben részt kellett vennünk, ezért a közös zeneírás picit háttérbe szorult. A 2019-es év is mozgalmas volt ugyan, de egy kora őszi zenekari megbeszélésre a házi szerzőink sokkal több zenei ötlettel, készülő dallal érkeztek, mint amire zenekarvezetőként számítottam. Adott volt, hogy egy 3 dalból álló EP-t a lehető leghamarabb felvegyünk. Ezzel már a 2020-as évet, a zenekar 35. évfordulós esztendejét szeretnénk elindítani, ami újabb stúdiózással és egy új sor albummal indul.

 

Mit érdemes tudni az új kislemez anyagáról, dalairól? Hogyan zajlott a közös munka?

 

L.M.M.: Az EP alap gondolata a Reggae Camp himnusz megalkotása nyomán alakult ki. A Zárd Ki a Világot remekül jelképezi a Camp szellemét. A Műanyag Nyár egy mai, világ kritikus vidámság, az Ugyan az a Hang pedig a körülöttünk élő emberek sokszínűségéről mesél. Bokó Zoltán és jómagam szerzeményei, kiegészülve Tóth Tádé Gábor szövegével a Műanyag Nyárban. Az élő dobolás Hertelendi Anna első Ladánybene 27-es lemez munkája. Kiemelném még Bodnár Tiborunk gitárjátékát. Az Origo Studio Cserny „Bogi” Kálmán hangmérnökkel remek hangulatú munkát eredményezett.

 

Mik a zenekar tervei erre évre? 

 

B.T.: Február 14-én az A38-on Bob Marley születésének 75. évfordulójára emlékezünk, dolgozunk az új albumunkon, sok-sok koncert várható. Nyáron Reggae Camp, majd ősszel újabb EP és klip megjelenését tervezzük. Nem tétlenkedünk!

 

– M.A. –

 

Az interjú a Zenész Magazin 2020/218. számában jelent meg először.

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.241833 másodperc.