zenesz_logo.png



– SZOBOSZLAY ZSÓFIA – A gödöllői rockzenekarnak tavaly jelent meg a második nagylemeze, idén pedig nemrég jöttek ki egy single-lel.

DSC_3650 700x.jpg

 

Olyan zenekarok vendégeként járták már az országot, mint például a Kowalsky meg a Vega, Tankcsapda, Alvin és a Mókusok, Supernem. Többek között a megjelenésekről, koncertekről, járványhelyzetről, tervekről beszélgettünk a zenekar frontemberével, Rotten Zsoltival. 


Több mint 10 éve alakult a zenekar. Milyen mérföldköveket emelnél ki az életetekből?

Nagyon fontos mérföldkő, hogy megalakult a zenekar, különben most nem lenne miről beszélni. De komolyra fordítva a szót, nekünk igazából emberi mérföldköveink vannak. Persze fel tudok sorolni olyanokat, hogy a lemezek megjelenése, a 2014-2015-ös Kowalsky turné, ami az első igazi turné élményünk volt, amikor tényleg minden héten két koncert hónapokon át…, erről egyébként készült is egy turnéfilm, a YouTube csatornánkon megtekinthető Utak Sehova címmel. Csak erős idegzetűeknek. Tehát sok ilyen zenei mérföldkő van, de inkább van ezer meg ezer lépcsőfok, amin mindig eggyel feljebb lépünk. Viszont emberi vonatkozásban sokkal nagyobb ugrások vannak. Ez a zenekarosdi olyan, mint egy házasság, csak a mi esetünkben hárman vagyunk benne, és még szex sincs. Elviselni a másik hülyeségeit, úgy összecsiszolódni emberileg, hogy nem akarjuk megölni egymást feltétlenül, inkább ilyenekből vannak nagyobb mérföldkövek és ezek szerintem fontosabbak számunkra, mint, hogy 2013-ban X-Faktor, 2014-ben Budapest Park.

Hogy látod, a kezdetekhez képest mennyit változott, fejlődött a banda és merre haladtok?

Mindenképpen fejlődtünk, hiszen a kezdeti időszakban egy hatalmas káosz volt az egész (nevet). Volt az a klasszikus eset, hogy a technikus mondta beálláskor: „Hogyha a zenekar behangolt, akkor játszatok egyszerre valamit”, amire a válasz: „Hangolni? Egyszerre?”. Ez tökéletesen leírja, hogy mekkora csörömpölés volt akkoriban, de ezzel nem volt baj. Mindig léptünk egy kicsit és mindig előre. A zenekar minden inkarnációja jobb volt, mint az előző. A kérdésre a legjobb válasz, hogy merre haladunk: Előre! Mindig, ha csak egy hajszálnyit is, de előre. Zeneileg, technikailag, mindenhogy.

 

HZkomp 700x.jpg

 

Mi a célotok a zenétekkel?

Nekem mindig is az volt a célom, hogy egyrészt önkifejezzem magam, másrészt megpróbáljak átadni egy, vagy több üzenetet, amiket én fontosnak tartok. A saját életemet próbálom dalokba önteni, az örömöt, a bánatot, a nyomorúságot, mindent. Közben adni valamit azoknak is, akik meghallgatnak. Nehéz ezt megfogalmazni, mert nem mondom, hogy én emellé vagy amellé állok, mindig próbálok az általam annak gondolt józan ész pártjára állni. És erre buzdítani mindenkit.

Ki írja a szövegeket?

A szövegeket én írom. Már kicsi korom óta írtam szövegeket, csak akkor még igazából rap dalokra, de ez a mai napig így van. Ha kivennénk a zenét alóla, és odatennénk valami beatet, simán lehetne rappelni akármelyiket. Szeretem sűrűre írni a szövegeket és igazából erőlködni kell, hogy szellősebbre sikerüljön, de nem mindig sikerül. Cserébe a koncerteken meg meghalok, mire az első refrén végére érek. Talán édesanyámnak még megvan papíron az a 3-4 szöveg, amit kb. 10 évesen írtam. Arra emlékszem akkor is valami nagy mondanivalót raktam bele, de ez valószínűleg ma már elég arcpirító lenne.

C0001.00_06_36_36.Still01 700x.jpg

 

Tavaly áprilisban jelent meg a második nagylemezetek, „Mutass valami ujjat” címmel. Miért döntöttetek úgy, hogy kihozzátok 2020-ban, annak ellenére, hogy bizonytalan volt, hogy élőben mikor tudjátok bemutatni?

 

Azért döntöttünk úgy, hogy megjelentetjük, mert tökéletesen kapóra jött ez a tavaly tavaszi, semmi sem történik időszakban. Már 2019 nyarán felvettük a zenei alapokat, ősszel a dalok fele kész volt, 2020 elején pedig az egész. Nem akartuk visszatartani, főleg annak tükrében, hogy azóta sem lett volna jó, vagy jobb alkalom megjelentetni. Kiadtuk magunkból, és továbbálltunk, hisz év végén már az új dalunk is készen állt a befejezésre.

Hogy éltétek meg a járványhelyzetet? Milyen hatással volt a zenekarra? Sok új szerzemény született?

Ha csak úgy nézzük, hogy a zenekarra, akkor igazából olyan nagyon nem viselt meg minket. Az első lezárást tavaly tavasszal komolyan vettük. Akkor nem próbáltunk, nem zenéltünk, viszont a munka nem állt le, hiszen ekkor jelent meg a lemezünk, amiről ugye már beszéltünk korábban, így volt mivel foglalkozni. Klipet kellett kihozni, így forgatás híján összeraktunk egyet a 2019-es Aréna Turnés felvételekből, ez lett a „Mutass valami ujjat”. Utána Anyák napjára a „Köszönöm” című dalra készítettünk egy klipet, amibe bevontuk a közönséget is. Mindenki küldött egy szerettével, jellemzően az anyukájával közös képet. Ebben a dobosunk Miki vállalta a legnagyobb részt, hogy begyűjtse azt a sok képet, én pedig összevagdostam őket. Tehát a csapatmunka ment ekkor is. Aztán a nyár koncertekkel telt, az ősz pedig megint a lezárásokkal. Úgy éreztük, hogy nem ülhetünk a semmin, se a lemezen, így elkezdtünk új dalokkal foglalkozni. Még decemberben felvettük az „Éltünk-e tényleg” zenei alapját, majd januárban az éneket, februárban a klipet és márciusban meg is jelent.


Az „Éltünk e tényleg?”-et a járványhelyzet ihlette, de próbáltatok azért pozitívabb dolgokra koncentrálni benne…

Igen. Az alapkoncepció úgy fogant meg, hogy mikor annyira elzárkóztam a világtól, mint 2020 tavaszán, alapvető létezéssel kapcsolatos kérdések kezdtek motoszkálni bennem és ebből az egyik volt az, hogy oké, hogy most nem élünk, mert az a fajta elzártság, amit én csináltam az valóban nem volt életnek nevezhető, de vajon éltünk-e eddig? Éltünk-e tényleg? Ezen a vonalon indultam el a szöveggel, hogy tulajdonképpen mennyire nem értékeljük a megszokott dolgokat, amíg egyszer csak valaki azt mondja, hogy na most ez nincs tovább. És innentől minden egyes dolog, amit amúgy észre sem veszünk felértékelődik. Egy séta, egy mozi, egy csomag liszt és wc papír (nevet). A dal tulajdonképpen 3 fő egységből áll. Az első versszak a járvány okozta szokatlan helyzetről szól, a második versszak pedig az emberek reakcióiról, a kommentelőkről, a mindenhez is értőkről, akik bennem mélységesen megrendítették a hitet az emberi intelligenciában. És végül a refrén, ahol próbálok valami pozitív üzenetet átadni, hogy egyszer úgy is vége lesz ennek, csak addig bírjuk ki ép ésszel. Voltak pillanatok, amikor magamon is azt éreztem, hogy nem fog menni, de főleg az embereket látva éreztem azt, hogy itt drukkolni kell erősen, hogy kibírjuk.

Az „Éltünk e tényleg?” dalhoz is készült egy igencsak kreatív klip. Hogy születnek meg ezek a videós ötletek?

A pontos ötlet megszületésére már nem emlékszem, de az alaphelyzet ugye adott volt. Járvány van, nincs koncert, közben azért voltak ezek a felemás szájízzel fogadott raktárkoncertek, a különböző média személyiségek hisztijei, a leállított zeneipar, az „ellehetmennidolgozni” és az összes média mocsok, amit ez a helyzet szült. Mi megpróbáltuk az egészet beletenni egy klipbe. Szerintem jól sikerült ezzel reflektálni a helyzetre. Egy illegális raktár koncert, ahol vírusvédelmi öltözetben zenélünk, a kartonból kivágott közönségnek, akik a jól ismert celebritások közül kerültek ki. Szerintem, ha képekbe lehetne önteni 2020-at, és persze nem számítjuk ide a járványban haldoklók megrendítő képeit, akkor ez tökéletesen leírná ezt az őrületet, ami van.



HZ 700x.jpg

 

Ha már sajnos koncertek híján voltunk sokáig, beszéljünk kicsit a boldog békeidőkről. Melyik volt a kedvenc koncerted? Melyik volt a legnagyobb kihívás?

A boldog békeidők… de jó volt amikor még csak úgy hívtuk, hogy péntek, meg szombat. A legjobb koncert kérdése mindig egy megválaszolhatatlan dolog. Nagyon sokféleképpen lehet jó egy koncert. Evidens lenne a legnagyobbakat kiemelni, de azok más miatt jók, mint egy kis klubos megőrülés. Mindig az a kedvenc koncertem, amelyiken jól éreztem magam, amikor nem gondolom, hogy többet ki tudtam volna hozni belőle. Amikor csak lejövök, megiszom egy whisky-kólát, átöltözöm és kimegyek vegyülni. Kihívás szempontjából is sokféle létezik. Korábban főleg technikai kihívásokkal küszködtünk. Nem úgy szólt, nem hallottuk jól magunkat, nagyon gyors, nagyon lassú, túl hangos, túl halk, ilyenek. Később ezek szerencsére megszűntek, utána már az volt kihívás, hogy hogyan adjunk minél többet a közönségünknek, főleg, ha pl. előzenekarként, nem feltétlen miattunk jöttek. Olyankor még azt a kihívást is meg akarjuk oldani, hogy fogjunk meg új embereket. Mikor elsajátítottuk a dalainkat olyan szinten, hogy már álmunkból felkeltve is jól eljátsszuk, akkor mi az a plusz, amit még bele tudunk tenni. Talán ma is ez a legkomolyabb kihívás. Adni valamit, ami megmarad az emberekben és ebbe benne van a zene, a látvány, tehát az egész show, nevezzük így.

 

HZ koncert 700x.jpg

 

Mik a tervek 2021-re?

Két részre osztottuk az évet a tervek szerint. Az egyiket nem befolyásolja a járvány, a másikat igen. Amit nem, az az, hogy felveszünk négy új dalt és ezekhez klipeket is, amik az év folyamán jönnek majd ki sorban. A másik, ami a járványtól függ, hogy koncertezni fogunk. Nagyon sok dátum van, nem tudjuk meddig jutunk, emiatt érdemes figyelni a Facebook oldalunkat, mert ott mindenről lehet értesülni.

https://www.facebook.com/helozep
Az interjú a Zenész Magazin 2021 júniusi, 226. számában jelent meg először.