ZenészmagazinHidden Kingdom – Interjú ifj. Balogh Ferenccel

Zenészmagazin | 2018. Június 30., Szombat 17:00

„A zenének olyan ereje és olyan gondolatformáló képessége van, amellyel mi magunk sem vagyunk tisztában”– vallja Ifj. Balogh Ferenc zenész, zeneszerző, grafikus, férj és végül, de nem utolsó sorban nagycsaládos családapa. Nagyinterjú.

eniko_feri_inerju4_700x.jpg

 

 

Feri, a teljes neved Ifj. Balogh Ferenc, a név hallatán egy másik zenész is rögtön beugrik nekem, lehet, hogy másoknak is. „Én táncolnék veled…”,  a legendás Bergendy zenekar egykori énekesét is így hívják. Van közötök egymáshoz?


Van közünk egymáshoz, ő az édesapám (nevet).

 

Akkor mondhatjuk, hogy a zenélés, a zenei tehetség genetikai adottság nálatok?


Igen, a zene tényleg erősen benne van a családban.

 

Gyerekkorodban milyen zenén nőttél fel, milyen zenéket hallgattál?


Amikor megszülettem már egyből körülvett a zene. X-generációs vagyok, a hetvenes évek végén születtem, és a korszak zenéit éjjel-nappal hallgattuk. Rádióból, MTV-ből, bakelit lemezről, szalagos magnóról, ami éppen volt. Az első zenei élményem, ami megragadott és Apuhoz fűződik, a Pink Floyd Fal című lemeze volt.  A másik nagy hatás Ennio Morricone és John Willams filmzenéi voltak, melyek valahogy végig kísérték a gyerekkoromat. A monumentális zene mellett a különféle effektek, szintetizátor hangok is megfogtak, úgy éreztem, ez nagyon eltér minden addigitól, amit hallottam. Ahogy cseperedtem föl egyre több, egyre érdekesebb zenék jelentek meg. A 70-es, 80-as évek tipikus űrutazós zenéit – Jean-Michael Jarre, Vangelis, Mike Oldfield – nagyon sokat hallgattam. Valahogy akkortájt megfogalmazódott bennem az, hogy én is valami hasonlót szeretnék csinálni, földöntúli, földtől elrugaszkodott, szárnyalós zenéket.

 

Említetted az MTV-t, érdekes, hogy az X-generációt MTV-generációnak is szokták nevezni. Szóba hoztad a Pink Floydot is, akik már különféle stílusirányzatokat ötvöztek. Megjelent egy lemezed Hidden Kingdom szerzői néven, melynek címe Küldetés a Tom-tom Records gondozásában. Ezen az albumodon is tetten érhető ez a hatás. Jól látom?

 

 

 

 

 

Gyerekkoromban rengeteg zenei hatás ért, ami nem múlt el nyomtalanul. A 80-as években voltam tinédzser, annak a korszaknak a hidegháborús, Commodore-os, sci-fibe hajló, Music TV-s, VHS-es hangulata egyértelműen lenyomatott hagyott azon, amit csinálok. Rendkívül színes, nagyon virágzó és érdekes korszak volt kulturális, és művészeti szempontból is. Rengeteg alkotás született akkor, ami a mai napig inspirálja a világot. Valóban, ahogy mondtad, tetten lehet érni a lemezen ennek a korszaknak a hatásait, de úgy gondolom, hogy vannak mai, előremutató dolgok is az albumon. Talán inkább filmzeneként definiálnám, mint ahogy több olyan zene is található rajta, amit egy planetáriumnak írtam, illetve, van olyan is, ami eredetileg reklámfilmhez készült, de aztán továbbgondoltam és valami teljesen más dolog lett belőle. Ilyen értelemben a Küldetés album valójában az elmúlt évek zenei munkáimnak gyűjteménye, Dorozsmai Péter maszterelte.

 

 

 

 

 

Instrumentális  albumról beszélünk. Tudatos döntés volt vagy menet közben jött, hogy nem írsz hozzá szöveget?


Már kezdettől fogva egy instrumentális zenei világnak indult. Mint már mondtam ezeknek egy jó része filmzene, amelyekben általában nincsenek szövegek, hanem a dialógus a szereplők között zajlik vagy egy dokumentumfilm esetében a narrátort halljuk. Egyébként a lemezen található egy szöveges dal is, Idő címmel, a szövegét Márkus József írta és Farkas Virág az Újforrás együttes népdalénekesnője énekli.

 

Beszéltünk a 80-as évekbeli nagy robbanásról. Most is egy olyan korszakban élünk, amikor szintén van egy nagy „bumm”, amit negyedik ipari forradalomként is emlegetnek. Szerinted most mely jellemzők határozzák meg a zenét, a zenekészítést?


Egy olyan kommunikációs korszakban élünk, amikor szinte mindenki az okostelefonjával, iPadjével vagy notebookjával matat a neten. Posztolunk, Instagramm fotókat, YouTube videókat készítünk. Ez a high-tech forradalom, amiben élünk teljesen kihatott a zenei világra, átalakította a zenehallgatási, zenevásárlási és zenekészítési szokásokat is. Főleg az elektronikus zenében rengeteg új műfaj jelent meg az elmúlt évtizedben, egy nagyon érdekes, különleges zenei világ van jelen. Nagyon színes és nagyon változékony. Iszonyú iramban cserélődnek vagy éppen alakulnak át a hangzások. Azt gondolom, hogy ez szoros összefüggésben van az információs technológia rohamos fejlődésével, az „okos”eszközök elterjedésével.

 

 

 

HK 700x.jpg

 

 

Mennyire figyeled a trendeket és törekszel arra, hogy a zenédben ezek megjelenjenek?


Abszolút figyelem a trendeket és jó néhány dolog tetszik is. Sok mindent fel is használok, de azt szeretem, hogy ha önazonos, amit csinálok. Csak azért nem fogok valamit mindenképpen beépíteni a zenémbe, hogy trendi legyen, vagy még több ember hallgassa meg. Akkor teszem meg, ha nekem is tetszik, és azonosulni tudok vele. Amit csinálok az alapvetően egy félig elektronikus, félig szimfonikus zenébe hajló valami. Ezen belül is nagyon szeretek mozogni és kitérőket tenni: sokféle zenei elemnek teret engedek a szintetizátor hangoktól a klasszikus akusztikus hangszerekig. Sok mindent szeretek és felhasználok a zenémben, de úgy érzem, van egy egységes gondolatmenete az egésznek.

 

Saját albumaidon kívül írsz zenéket televízióknak, és zenekaroknak is dolgozol. Az Ámennel, Pajor Tamással Fonogram díjat is nyertetek. Ezekben a projektekben mennyire kapsz alkotói szabadságot? Mennyire viheted bele az elképzeléseidet?


Hála Istennek elég nagy szabadságot élvezek. Két dolgot említettél: egyrészt vannak az úgynevezett alkalmazott zenék, a televíziós műsorok főcím vagy szignál zenéi. Nagyon élvezem, amikor ilyet csinálhatok. Általában előfordul, hogy elkészítek egy verziót és akkor a műsor készítői azt mondják, hogy igen-igen majdnem erre gondoltak, de legyen egy kicsit olyan, mint az XY filmnek a zenéje. Olyankor előveszem újra az eszköztárat és belenyúlok, de általában óriási szabadságom van és egy nagy játszótérnek tartom az egész munkát. A másik, amit kérdeztél: Pajor Tamással már lassan egy évtizedes munkakapcsolatom van. Szerzőtársak vagyunk, ha szabad ezt így mondanom. A Fonogram díjat a Fénykor című albumért kapta a zenekara. Ezen az albumon két dal hangszerelését és zenei produkciós munkáit végeztem. Ezen kívül csináltam Tamásnak zenei alapokat pl. a Mesterséges ember, vagy a Szeretem Pestet című dalnak – mely utóbbinak Szentkirályi Gyuri írta a zenéjét, én pedig a hangszerelését készítettem. Tamás nagyon nyitott és nagy szabadságot ad, bízik a zenei naprakészségemben, ízlésemben, de nyilván figyelnem kell arra, hogy egy Pajor Tamás nem játszhat pl. vegytiszta elektrót, mert nem lenne számára önazonos. Az viszont már érdekes dolog, amikor az ő verses, slam poetris világában megjelennek a mai zenei műfajokra jellemző hangszínek, ízek.

 

 

 

 

 

Most láttam a YouTube-on egy részletet a Hidden Kingdom projektből Balatonfüreden egy Gospel koncerten, illetve az Ez az a Nap! fesztiválról, ami a Papp László Arénában került megrendezésre. Fantasztikus az egész bejátszás vonósokkal, fúvósokkal. Velük hogyan sikerült együttműködni?


Nagyon régi gyerekkori álmom volt, hogy a zenéimet, amiket a stúdióban összerakok, felemelő élmény lenne klasszikus hangszereken visszahallani. A Hidden Kingdommal ezt a fúziót szerettem volna megvalósítani: az elektronikus zene és a szimfonikus zenei világ összetalálkozását, úgy egészítve ki egymást, hogy azt ízléses és kellemes legyen hallgatni és csinálni is. Nagyon szeretek olyan zenészekkel együttműködni, akik teljesen másképp működnek: velem ellentétben ők nem egy számítógépen, szintetizátorokkal meg mindenféle kütyükkel készítenek zenét, hanem eléjük tesznek egy kottát és a gyönyörű hangszereiken életre keltik azokat a hangjegyeket, amik oda vannak írva. Ez egy teljesen másik világ, de mégis nagyon közel van a kettő egymáshoz. Többször is megkérdeztem a zenészeket a próbákon, hogy tetszik-e nekik, élvezik-e ezt az egészet? Nekem fontos, hogy az emberek jól érezzék magukat a közös munkában. Minden alkalommal megnyugtattak, hogy nagyon élvezik, szívesen csinálják, úgyhogy én bízom benne, hogy ennek lesz folytatása a jövőben is.

 

 

 

 

 

 

Hogy kerültél egy gospel koncertre? Lehet egy ilyen futurisztikus, fúziós, szimfonikus zenét keresztény zenei kategóriába sorolni?


Az a helyzet, hogy itt nálunk most kezd a gospel meghatározása kicsit szabadabbá válni, nemzetközi szinten viszont egy jóval tágabb értelemben vett műfaj ez. Ha megnézzük a nemzetközi keresztény zenei palettát, abban van a rockzenétől kezdve a metalon át elektronikus zene, rap, klasszikus rock, pop, minden, amit akarsz. Szóval rengeteg féle gospel létezik. Ezeket a zenéket nem a műfaji preferenciájuk, hanem a spiritualitásuk köti össze. Nevezetesen az, hogy közvetetten vagy közvetlenül Istenről, Istenhez szólnak a zene univerzális nyelvén.

 

A legutóbbi albumodon olyan, mintha kicsit benne lenne a jó és a rossz küzdelme, valahogy ez jön le nekem legalábbis. Valami világnézeti irányultságnak köze van ehhez?


Természetesen, igen. Hívő vagyok és meggyőződésem, hogy e mögött a látható világ mögött létezik egy láthatatlan természetfölötti szféra. Bibliaolvasó emberként úgy gondolom, hogy Isten és a Sátán is létező személyek, a jó és a gonosz fogalma  valóságos. Egy óriási szellemi háború dúl a számunkra láthatatlan dimenzióban, és a zenémben ez a háború jelenik meg filmszerűen. Nem titkolom, hogy spirituális a zeném, egy olyan világot közvetít, amit mi emberek ugyan nem látunk, de időnként érezzük, hogy van valami azon kívül is, amit a valóságból az érzékszerveinkkel felfogunk. Érdekes, mert maga a zene sem teljesen semleges, szerintem az emberek hangulatát, irányultságát meghatározhatja.

 

Ezek szerint a zene tudja az embereket pozitív vagy negatív irányba elindítani, kvázi jó tettekre vagy rosszakra ösztönözni?


Szerintem óriási a hatása. A zenének olyan ereje és olyan gondolatformáló képessége van, amellyel mi magunk sem vagyunk tisztában. A kezdetekkor a zene szerepe az volt, hogy az emberek a természetfölötti világgal, és az azt benépesítő lényekkel kerüljenek kapcsolatba. Jókkal vagy gonoszokkal. Tulajdonképpen ma is megmaradt a közvetítő szerepe, csak a materializmus miatt ez nem tudatos. Például sokan drogokkal segítenek rá, hogy ihletet merítsenek, maguk sem tudva, hogy valójában milyen világ küszöbét lépik át. Úgy gondolom az sem mindegy, hogy milyen ember az, aki a zenét játssza vagy készíti. Ahogy egy írónak a gondolatai, világnézete megjelenik az írásaiban, ugyanúgy a zenészé a műveiben vagy itt talán még intenzívebben. A műalkotások sokszor pár szóval vagy szavak nélkül egy embernek a belső állapotát, belső szellemi lényegét jelenítik meg, amiben óriási nagy erő tud lenni. Pozitív és negatív erő is. Hogy egy nagyon szélsőséges példát említsek, voltak olyan bűncselekmények, ahol sátánista zenékre hergelték be magukat emberek, és követtek el gyilkosságokat. De ugyanakkor azt gondolom, hogy egy pozitív kisugárzású, jó szellemiségű zenével életet lehet menteni. Nem olyan régen hallottam egy megindító történetet: egy öngyilkosság szélén álló lány egy ismert keresztény üzenetű rap dalt hallgatva gondolta meg magát és döntött végül úgy, hogy az életet választja. Sok ilyen történet van.

 

hidden_kingdom_balatonfured_700x.jpg

 

 

Az elmondottakból feltételezem, hogy nagyon megválogatod, hogy milyen zenét hallgatsz. A gyerekeidet is próbálod terelgetni, vagy felhívod a figyelmüket, hogy milyen irányba menjenek a zenei fogyasztás területén?


Persze! Arra tanítom és inspirálom őket spontán beszélgetésekkor, hogy azért ne legyenek kulturális mindenevők, hanem nézzenek utána, hogy ki az az ember, milyen életet él, mert kihat a személyisége, tettei a zenéjén keresztül. Tud pozitív és negatív hatással lenni arra, aki hallgatja. Én azt szoktam mondani nekik, hogy válogassák meg, mit hallgatnak, hogy azzal ők tényleg egyetértenek-e, tényleg képesek-e azzal azonosulni.

 

Gyerekeket említettük az előbb. Nős vagy, van négy gyermeked, nagycsaládos apa vagy, zenész emellett grafikus, és még énekelsz is. Hogy tudod ezeket összehangolni? Ezt a kérdést nem lehet kihagyni...


Értelek, és hogy őszinte legyek nem könnyű összehangolni, de mindenféleképpen szeretném elmondani, hogy mindezt nem tudnám csinálni a feleségem támogatása nélkül…s ezt nem csak azért mondom, mert itt van ő is, hanem mert ez a valóság (nevet). Az ő és a családom segítsége, támogatása rengeteget jelent számomra. Felbecsülhetetlen érték, hogy az ember egy békés családi fészekbe tud hazajönni egy feszültebb nap után. Éppen emiatt nagyon szerencsésnek tartom magamat, mert ez számomra megadatott. Nyilvánvalóan nem gondolom, hogy bármiben kisebbrendű ember lenne az, akinek nincs családja, vagy gyereke. 

 

Számomra nagyszerű dolog, hogy gyerekeket vállaltunk. Jó látni, ahogy felnőnek, és jól csinálják a dolgokat, nagyon szeretem a gyerekeimet és a velük töltött idő nagyon különleges a számomra. Lehetnek aggályok a nagycsalád felől, és azt gondolom, hogy nyilván ezt át kell gondolni a családalapításkor, meg kell teremteni az anyagi alapját is az egésznek. De fontos azt is figyelembe venni, hogy ennek a felelősségvállalásnak a terhek mellett sokkal több pozitív hozadéka van. 

 

 

BF_2_700x.jpg

 

 

 

A mostani generációra jellemző, a művészvilágban pedig régóta benne van, hogy halogatják a gyerekvállalást, kitolják, amíg lehet a házasságot, hogy ne menjen a karrier rovására. Erről mi a véleményed?


Ma valóban nem divat a családalapítás. Valamilyen szinten értem is, mert bonyolult világban élünk, de azt gondolom, hogy attól hogy valaki művész, még lehet családja, még akár lehet normális ember is...

 

Interjút készítette: Bereczki Enikő

panpeterstop.blog.hu
http://hu.generationdilemmas.com/

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.388061 másodperc.