ZenészmagazinArtica Sound interjú

Zenészmagazin | 2019. November 04., Hétfő 08:00

- RÉPÁSI ÁDÁM -

A 2015-ben alakult ArticaSound zenéje az elektro, az akusztik, a rock és a world music szintézise, legalábbis ők így vallják. Kérdéseinkre Tikász Leoo, Kőteleki Richárd és Varga Rókus válaszolt.

 

leoo 700.jpg

 

 

Mi, vagy ki volt az, ami arra ösztönzött, hogy elkezdj zenélni? Volt-e, van-e példaképed?


Leoo:
Kölyökkoromban nagy hatással volt rám a rádióban játszott Beatles, Rolling Stones, Omega, LGT. Gimnazistaként a Led Zeppelin, Deep Purple, Pink Floyd volt a király, de akkoriban jazz és komolyzene ment többnyire otthon a lemezjátszómon. Klasszikus gitáron kezdtem, de gyorsan vettem elektromos gitárt és basszusgitárt, mivel az első zenekaraimban basszusoztam. Nagy kedvencem a mai napig Hendrix, David Gilmour, Pat Metheny, John McLaughlin és Jaco Pastorius.

 

Richárd: Édesapám zenész volt, nem sokat láttam gyerekként, mert járta a világot, de az oviban meg a suliban cool volt mondani, hogy apám zenész. Egyébként ez csak tudat alatt ösztönözhetett, de rengeteg zenét gyűjtöttem kazettán, és már általános iskolában dj voltam. Akkoriban ezt még úgy hívták, hogy úttörő csapatklub… Ez a 80-as évek vége, és irányelvem volt a legmodernebb zenék játszása. Ez Hip-House, és korai Acid House volt. Később egy barátom a középsuliban mutatott zenéket, amiket ő készített, és tudtam, mi hiányzik belőlük, így megalakultunk. Ez már a 90 es évek eleje, és beköszöntött a techno. 

 

Rókus: Példaképem nem igazán volt. Inkább konkrét együttesek, zenei stílusok voltak, amik arra ösztönöztek, hogy dobverőt ragadjak. 13 évesen kezdtem el dobolni tanulni, huszonéves koromban pedig az olyan zenekarok, mint pl.: a Biohazard, a Faith No More, az Alice In Chains, a Deftones, a Sick Of It All hatására próbáltam tudásomat elmélyíteni. Volt egy kis gitáros/basszusgitáros kitérő is, ehhez a Green Day első két albumának dalai adták az inspirációt, amiket egytől-egyig „leszedtem” gitárra.

 

 

RichĂĄrd 700x.jpg

 

 

Emlékszel még az első fellépésedre? Milyen volt először a színpadra lépni?


Richárd:
Emlékszem igen. Nem is fogtam fel mi történik. Természetesnek tűnt, hiszen előtte oly sokszor elképzeltem, hogy színpadon állok.

 

Rókus: Ó, hát persze… Bizony, hogy emlékszem… Az első fellépésem egy punk zenekar dobosaként (Őzfutás) esett meg és rettenetesen izgultam. Emlékszem arra is, hogy néhány srác eljött a zenesuliba, ahol dobolni tanultam és elcsábítottak egy szintén punk zenét játszó formációba. Meg is kérdeztem a tanáromat, hogy szerinte a képességeim megfelelnek-e ehhez és ő ugyan félve attól, hogy emiatt a „zenekarosdi” miatt majd nem fogok tovább tanulni és gyakorolni, elengedett, és pár évet azzal a bandával töltöttem (3/2-es Amateúrs). A félelme pedig nem igazolódott be, szorgalmasan jártam a suliba még jó darabig.

 

Leoo: A gimis osztályunkban volt egy rockbanda a Life, oda szálltam be basszusgitározni és teltházas sulibulin játszottunk először együtt. Király volt, az egész suli drukkolt nekünk!

 

 

 

RĂłkus 700.jpg

 

 

Hogyan befolyásolta a magánéletedet a zenei karriered?

Rókus: Jócskán okozott változásokat… A zenének köszönhetően rengeteg fantasztikus emberrel hozott össze a sors. Barátságok köttettek, szerelmek szövődtek a hosszú évek alatt. Voltak persze nehezebb időszakok is. Már az EverFlash nevű csapatban játszottam, amikor az egyik székesfehérvári koncertünkön az öltözőnkből vitték el a vadonatúj, a hangzása alapján, gondosan összeválogatott, méregdrága cintányérkészletemet és néhány dobkiegészítőmet. Akkor azért eléggé összeomlottam. A koncert még előttünk volt, de szerencsére az aznap velünk fellépő banda dobosa kisegített minket és kölcsönadta a saját kiegészítőit, így le tudtuk játszani a bulit. Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, lett új cintányérkészlet, sőt, egy új dobfelszerelés is.

 

Leoo: Karrierről nem beszélnék, hiszen nem ebből élünk, mindannyiunknak van valamilyen kreatív, fullos melója, Rókus szinkronszínész, László hangmérnök, én pedig építész vagyok, egyedül Richárd aki zeneszerző-dj. A zene egy közös képzelt világ, amelybe belépünk a próbákkal, fellépésekkel. A zenénkkel rengeteg embert elérünk, felemelő érzés koncerteken érezni a közönség szimpátiáját, energiáját. A zene sok új barátot hozott, értékes, jó embereket.

 

Richárd: Nem tudom milyen lett volna zene nélkül a magánéletem, voltak partnereim , akiknek ez dominált, voltak, akik nem emiatt voltak velem. Ezek voltak a komolyabb kapcsolatok. Feleségem sem emiatt döntött mellettem, de tolerálja az ezzel járó sok bizonytalanságot. ( Még. )

 

 

29 700x.jpg

 

 

Az elektronikus-akusztikus zene sokak szerint nincs kellően elismerve hazánkban. Te hogyan látod a hazai elektronikus-akusztikus zene helyzetét? Van esély arra, hogy megváltozik a stílus megítélése?

Leoo: Szerintem a rádióban játszott popzenék jelentős része ilyen, sok mai sláger pont ez a kategória. Az elektronika komoly lehetőségeket nyújt arra, hogy új hangzást találjon ki egy zenekar, megalkossa saját világát. Az Artica zenekarunkkal is ebbe az irányba indultunk el, és mindig ledöbbenek, amikor Richárd továbbfejleszti, feltuningolja elektronikával a gitáron született dalaimat.


A válaszom igen, ez a popzene jövője, bár szerintem a többi stílusban is komoly potenciál van, nem osztom azt a kijelentést, hogy minden hang foglalt és minden dalt már kitaláltak. A műfajok folyamatosan megújulnak, mindig érkeznek fiatal tehetséges zenészek, akik újrafogalmazzák a dolgokat, de a vén rókák is kitalálnak új trükköket.

 

Rókus: Ez nagyon érdekes kérdés, nem gondoltam volna, hogy ez így van… Szerintem, a zene vagy megérint, vagy nem. A dallamok, az ütemek lüktetése, a frekvenciák érzelmeket váltanak ki belőlünk. Azt gondolom, hogy a zene által – azon belül is – a hangszereken keresztül, azok segítségével érzelmeket közvetítünk. Az, hogy az az érzelem, amit ez a hallgatókból kivált, milyen zenei stílus hatására történik meg, nem igazán fontos. Személy szerint, kifejezetten szeretem azokat a zenekarokat, akik mernek kísérletezni a stílusok összeolvasztásával, új hangszerelésben készítenek el, teszem azt, egy rock nótát, vagy írják át korábban megírt dalaikat akusztikus verzióra. Kifejezetten érdekes és izgalmas zenei világ nyílhat meg előttünk, ha nyitottak vagyunk és merünk kísérletezni.

 

Richárd: Bocsánat, de szerintem ez egy sztereotípia lehet, mert tudok olyan zenekarokat, akikért él hal a közönségük, és belepasszolnak ebbe az „elektronikus – akusztikus” halmazba. Ilyen a Vad Fruttik, vagy a Colorstar például. Azt persze látni kell, hogy ez egy kis szelet csak a nagy zenei tortából. Ez nemzetközileg is így van, bár egyre több hibrid, crossover zenekar talál utat magának a populáris piacon.

 

 

keyb700.jpg

 


Ha nem zenéltek, mivel telnek a mindennapjaitok?

Richárd:  Sportolok, és persze a család. Jelenleg csak a zenével foglalkozom munka címen.


Leoo
: A BME Építészkaron végeztem, dolgoztam Németországban, Ausztriában. Az építészet megfagyott zene, kreativitás más eszközökkel. A cél hasonló, mint amikor zenélünk: kitalálni valami klassz dolgot, a lehető legjobban összerakni. A zenéléshez hasonlóan ez is csapatmunka, ha valaki hoz egy jó ötletet a projekthez, és megpróbáljuk belekomponálni. Az építészet biztos alapot ad arra, hogy ne megélhetési kényszerből zenéljünk, ne kelljen megfeleljünk üzleti szempontoknak. A zene meditáció és lehetőség arra, hogy kipihenjem az építészet okozta feszkót. És persze sportolás napi szinten, kell az egyensúly.


Rókus
: Nekem a másik „szerelmemmel”, a színészettel. Elsősorban szinkronizálok, nagy cégek reklámjainak vagyok az állandó hangja, korábban ún. station voice munkáim is voltak, ahol különböző TV-csatornáknak mondtam el az ajánlóit. Ez is pont akkora szerelem, mint a zenélés. Nagyon boldog vagyok, hogy két olyan szakmám is van, amiben minden kreativitásomat kiélhetem és ennyire szeretem. Remélem, hogy a szerepeken és a dalokon keresztül át tudok adni valamennyit ebből a szeretetből az azt hallgatóknak.

 

dob bass 700x.jpg

 

 

Profi munka lett az új klipetek, hogy készült, kivel készítettétek

 

Rókus: Legújabb klipünket, az Esőt, az Ocean Productions készítette, a rendezője Ruprecht Vilmos, az operatőre és vágója Varga Buda, a másodoperatőre pedig Soponyai Ákos volt. Egészen elképesztő hangulatot és képi világot teremtettek a srácok. Ez egy ún. „image klip”, amiben minden zenekari tag látható, ami azért is fontos volt számunkra, mert szerettük volna megmutatni az új felállást, hiszen Bordás János helyére egy új basszusgitáros érkezett a csapatba, Farkas László személyében, akivel korábban már zenéltünk együtt.

 

Hogyan ismertétek meg egymást a zenekar tagjaival?

Rókus: Leooval egy nagyszabású, zenés-színházi produkció hozott össze, az Ulysses. Ennek berkein belül alakult meg az Ulysses Band, amit Kárpáti Levente álmodott meg, az ő verseit zenésítettük meg és táncosokkal, nagyon komoly vizuális technikával és díszletek között adtuk elő a Szkéné Színházban. Farkas Lacival számos szinkronmunka hozott össze és teljesen el voltam ájulva, hogy azzal az emberrel zenélhetek együtt, aki hangmérnökként olyan albumokon dolgozott, mint pl.: a FreshFabrik nevű csapat Drive My Hand, vagy a Strong Deformity Magic Syrup című lemezei, amelyek hangzásukat tekintve, etalon anyagnak számítottak a kétezres évek elején. Kőteleki Ricsivel pedig már az Artica Sound hozott össze, az ő fantasztikus ötletei egy egészen új szintre emelik a korábban megírt dalokat. Vele majd az újjáalakult EverFlash nevű csapatban is szeretnék együtt dolgozni.

Richárd: Bérczes Ádám volt, aki hozzám irányította Leoo-t, amikor az Artica Soundhoz keresett valakit, aki meghangszereli a dalokat. Én pedig pont valami hasonló munka után kutattam. Finnországban volt egy cyberpunk zenekarom, ami hazaköltözésemmel megszűnt működni. A zene ugyan más, de az alapkoncepció nagyon hasonló, és az a zenekar, az a kihívás, az hiányzott nekem, ezért örömmel vetettem bele magamat a közös munkába. Egy kicsit később, Leoo aztán megkérdezte, hogy beszállnék-e a zenekarba, hisz annyi szinti és elektronika volt már akkor a dalokban, hogy hárman ezt nem tudták volna színpadra vinni. A többiekkel már a próbateremben ismerkedtem meg, és rögtön kiderült, hogy nagyon jól működnek az energiáink, és sok közös van bennünk.

 

 

_770w_30367 AS 700x.jpg

 

 

Ha lehetne három kívánságod, ami teljesülhet, melyek lennének azok?
 
 

Leoo: Bőség, Egészség, Spiritualitás. Ezek olyan kívánságok, amelyeket minden embernek kívánok, de valószínűleg lassan fogja teljesíteni az aranyhal, ezért meg kell küzdenie mindenkinek, a Karma markában vagyunk. A saját életemben megvalósítani sem könnyű feladat, de rajta vagyok. A cél maga az út és zene nélkül nehezen megy.


Rókus
: Nagyon egyszerű a válasz. Az első kívánságom az lenne, hogy minden ember olyan dolgot csinálhasson, abból élhessen, amit szeret. Biztos vagyok benne, hogy sokkal több mosolygós ember járkálna az utcákon. A maradék két kívánságomat pedig boldogan felajánlom annak, akinek szüksége van rá, én a zene és a színészet által mindent megkaptam, amire valaha is vágytam…


Richárd
: Hirtelen a szeretteimre gondoltam, hogy az ő életük legyen boldog, aztán a Föld lakóira, hogy találjuk meg a harmóniát, amiben ember, állat, növény méltósággal, szenvedések nélkül tud élni. És ez nem is olyan bonyolult, hiszen az emberiség szellemi, anyagi, és technikai fedezete meg van ehhez. Ennek csak bizonyos érdekek állnak az útjába. Ja, és nekem egy Aston Martin. (Nevet.)

 

 

leoo 2 700x.jpg

 


Honnan meríted az ötleteket a szövegeidhez?


Leoo
: Nekem mindig a zene születik először, arra jönnek szövegötletek. A zene és szöveg összetartozik, erre jön rá a videók képi világa. Kerülöm a popos témákat, olyan dolgokkal foglalkozom, ami igazán érdekel, és bejön a zenekarnak is. Szeretem a minimál stílust, mind az építészetben, mind a szövegekben. A zenénk, hála az elektronikának úgyis eléggé sokszínű.


Richárd:
Az Artica Sound zenekarban még nincs szövegem, de írok és írtam régebben is. A szövegeim leginkább saját élményekből táplálkoznak, mélyen spirituálisak, vagy társadalmi tükrök. Sokszor érzem azt, mint zeneírás közben, hogy én csak egy szűrő, vagy egy csatorna vagyok, amin átcsorog valami az Univerzumból.

 

Úgy tudom, Leoo és Richárd apukák vagytok, a gyermekeitek szeretik a zenéteket? Szerintetek melyik generációt szólítjátok meg?


Leoo:
Szerintem igen, mert Alex gyakran bejön a dolgozószobámba, amikor bömböltetem a félkész anyagokat. Imádja a zenét, elkezdett gitározni, kíváncsi vagyok, hogy meddig jut el vele. Az Artica zenéje szerintem generációktól független, aki szereti a húzós, elektronikus rockot, annak bejöhet.                                        

Richárd: Bizony, van egy 5 éves kislányom, és nagyon jó visszajelzéseket kapok tőle. Az Eső című Artica Sound dal kifejezetten tetszik neki. Szerintem mi pont olyan zenét játszunk, ami generáció független, de azt látom, hogy a fiatalok közül, csak a szellemileg érettebbek értik a szövegeinket, és a zene mondanivalóját.

 

Idén milyen terveitek vannak, hol láthatnak titeket a rajongók zenélni?


Leoo: Októberben Budapesten a MOM-ban játszottunk akusztik bulit. Novemberben és decemberben hangos cyberpunk koncertek lesznek a Barba Negrában és vidéki városokban. Közben készül az Eső című második albumunk 5 új dallal és remixekkel. Tervezünk videókat is az új dalokhoz, flow-ban van a banda rendesen…

 

Facebook: https://www.facebook.com/ArticaSoundBp/

 

Az interjú a Zenész Magazin októberi 2019/216. számában jelent meg.

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom
Impresszum
Betöltés: 0.730605 másodperc.