zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
Interjúk
Mondanám, hogy generációjának legismertebb jazz gitárosa, de Gyémánt Bálintot képtelenség műfaji skatulyákba gyömöszölni.

A jazz mellett popzenéz is játszik, az elektronikus zene sem áll tőle távol, de fúziós zenészként is az élvonalbeli zenekarok hívják. Közben tanít klasszikus zenét és ahogyan Ő fogalmaz, főként azokat, akik hasonló megszállottsággal állnak a zenéhez, mint Ő. Íme Gyémánt Bálint!

 

A generációd egyik legfoglalkoztatottabb fúziós gitárosa lettél. Emlékszel még a folyamatra, hogyan alakult ez?

 

2008-ban végeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Diplomaévem  első szemeszterét Oslóban, a Norvég Zeneakadémián töltöttem, amely hatalmas feltöltődés volt mind emberi, mind zenei értelemben.

 

Elhatároztam, hogy itthon befejezem a tanulmányaimat, de nem zárkóztam el attól sem, hogy külföldön próbáljak szerencsét. Töprengeni nem volt sok időm, mert remek felkéréseket kaptam. Többek között Gereben Zita, Harcsa Veronika hívott zenélni, tagja lettem a Transform Quintetnek, mellyel készítettünk egy közös lemezt Joey Calderazzoval, közben jártam Új Delhitől Tokióig sokfelé. A Bin-Jip zenekarral év hazai alternatív kategóriában Fonogram díjat nyertünk, készült lemez a Hammondárium nevű zenekarral, illetve rendszeresen játszom olyan elektronikus zenékben, melyek többnyire itthon meg sem jelennek. Szóval csupa izgalmas és változatos zenei feladat érkezett és érkezik folyamatosan a mai napig. Nagyon fontos számomra, hogy csak olyan formációkban veszek részt, melyekben igazán hinni tudok és inspirációt nyerhetek belőlük.

 

Eleinte a saját trióddal még a jazz tanszak hatását lehetett érezni a játékodon, többnyire sztenderdeket játszottatok, manapság viszont a legritkább esetben hallani tőled jazzt. A Bin-Jip-pel például popzenét játszotok. Melyik műfaj, vagy játékmód áll hozzád a legközelebb?


A legszebb az egészben éppen az, hogy egyik nap visszafelé gitározom a Bin-Jipben, másnap Beatlest játszunk a Hammondáriummal, majd fúziós, rockos felfogásban muzsikálok a Transform Quintetben. Az aktuális feladatnak szentelem minden figyelmem és energiám, így nincs, ami fontosabb lenne. Tagadhatatlanul a jazz zene irányából közelítek, de mivel számomra a jazz éppen a szabadságot jelképezi, boldogan próbálom ki magamat a legkülönbözőbb stílusokban.

 

A gitárhangzásod is nagyon megváltozott, eleinte a Bin-Jip-ben lehetett ezt tapasztalni, de Harcsa Veronika új lemezén is kapunk ebből ízelítőt. Hogyan alakítottad, formáltad a gitárhangzást? Mennyire volt ez tudatos?

 

Tudatosság leginkább abban van, hogy ha tetszik egy zenei irány, akkor igyekszem a végsőkig elmenni, kiaknázni a lehetőségeit. Imádok kísérletezni, ehhez persze fontosak a zenésztársaim is, akik teret adnak erre. Nekem is volt már millió pedálom, de még így is előfordult, hogy egyszerű gitár-kábel-erősítő felszereléssel jelenek meg egy koncerten és úgy igyekszem a mondanivalómat a hallgató felé továbbítani. Természetesen például a Bin-Jip éppen ezekről a furcsa, bizarr hangzásokról is szól, így ott ez nem fordulhatna elő.

 

Vegyünk egy konkrét példát, biztosan sok gitáros felkapta a fejét a Bin-Jip Enter című számának gitárhangzására és játékmódjára is, ami mindkét megközelítésben újszerű. Milyen gitárt, effektet, erősítőt használtál ebben a számban a felvételkor, ha emlékszel még? Illetve volt-e, van-e olyan gitáros, akitől merítesz ilyen esetekben?


Érdekes, hogy éppen erre kérdezel rá, mert erről a szólómról olvastam  egy internetes fórumon, hogy ott valójában nem is gitár szól, sőt, nem is én játszom, hanem a zenekar billentyűse, Kaltenecker Zsolt. (nevet) Az egy egyszerű vonaljel egy analóg  TC Electronic torzítón keresztül, melyet Andrew J hangkártyájába dugtunk bele. Az érdekesség az, hogy egy Godin Multiac Jazz gitáron játszom, aminek az akusztikus jellegét igyekeztem torzítva előcsalogatni. Nagyon sok nehézség volt ennek a hangzásnak az élőben való reprodukálásával, így mostanában már simán elektromos gitáron játszom. Inspirációért nem kell gitárost keresnem, bármi vagy bárki lehet olyan hatással az emberre, hogy az elindítson benne egy kreatív folyamatot.

 

Beszéljünk, ha már a részleteknél tartunk, a felszerelésedről, milyen gitárok, erősítők és effektek vannak most színpadon nálad? Ha jól tudom volt egy Lace Sensor-os deluxe Stratocastered is...

 

Igen, imádtam azt a hangszert, de sajnos ellopták tőlem. Legtöbbet egy  Musicman Silhouette-en játszom. Tóth Zoltán hangszerész barátom, aki a gitárjaim szervizeléséért felel, egy push-pull potméterrel megoldotta, hogy klasszikus singlecoilos stratocasterként is használhassam. Nagy kedvencem egy 1978-as Ibanez Artist, a Scofield model elődje. Vagy egy évig nem került elő a tokjából, mostanában viszont sokat gyakorlok rajta és a koncerteken is aktív résztvevő. Volt már szó a Godin Multiac Jazzről, ami nem csak gyönyörű, de olyan hihetetlen dinamikával szólal meg, hogy duó műsorokra mindig nálam van. Van még egy Furch klasszikus gitárom, amit elég ritkán használok, de remek hangszer. A Bin-Jipben egyedül, Apogee Gio segítségével a Macintoshomról generálom az effekteket. A többi formációban jelenleg TC Electronic Nova System, Line6 DL4, és Digitech Ex-7 -et használok. Erősítőim egy Behringer AC112 és egy Schertler David.

 

Egy nagyon bölcs hangszerész mondta néhány éve, amikor egy gitáros azt mondta, hogy végleges a felszerelése, hogy olyan nincs, maximum egy évig, aztán újabb vásárlás következik. Neked van valami, amivel szemezel már egy ideje a beatfelszerelés vonatkozásában?

 

Szerintem a hangkép legfontosabb elemei maga a zenész és az instrumentum, melyet a kezében tart. Főleg gitárokkal szoktam szemezgetni. Jó lenne egy nagytestű jazz gitár, szeretnék újra Fender stratót is, meg egy igazán komoly klasszikus hangszert.

 

Odavagyok a Furch akusztikus gitárokért. A Stageshopban minden héten nyűgetem a kistesű kedvenceimet az OM szériából. Ha kicsit megizmosodom, talán újra lesz komoly csöves erősítőm. Bogner, Egnater, esetleg visszavásárolom a 78-as Twin Reverbemet. A legfontosabb, hogy a jó hangszer inspirálja a zenészt, ez a fő funkciója.

 

Beszéljünk a tanításról! Elsőként viszont saját magad tanításáról: hogyan gyakorolsz, mennyit és miket?

 

A fejlődés előfeltétele a stabil alap. Ezt úgy képzelem el, akár egy piramist. Minél biztosabb az ember alapvető dolgokban, annál könnyebb az előrelépés bonyolultabb feladatok terén. Mostanában főleg alapvető hangképzéssel foglalkozom, mindig metronómmal skálázok. Szeretek gyakorolni, de sajnos  sosem jut rá elég időm. A tanítás nagyon fontos része az életemnek. Imádok olyan emberekkel foglalkozni, akik hozzám hasonló szenvedéllyel viseltetnek a zene iránt. Fogadok magánnövendékeket is, de zeneiskolában is tanítok klasszikus zenét gyerekeknek.

 

Mi különböztet meg két jó zenész/gitárost egymástól?

 

Az egyéni hangvételük. Mindenki ugyanúgy szólal meg a mindennapi életben is, mint ahogyan a hangszerén. A gitár egy különösen személyes hangszer, a zene pedig számomra végső soron kommunikáció. Hallom a kimértséget, a frusztrációt, vagy akár a humort.

 

Dalíróként, szerzőként mennyire funkcionálsz? Saját formációdról mikor hallunk? Vannak-e ilyesfajta terveid, hogy a saját zenei világod megmutasd? Ha lesz, milyen lesz?

 

Nagyon kevés időm jut zeneírásra, így jellemző, hogy a saját triómba vittem legrégebben új kompozíciót. Azért szerzőként is előfordulok, például gőzerővel dolgozunk az új Bin-Jip lemezen, közben alakul Gereben Zita következő korongja, de a legizgalmasabb, hogy Juhász Gáborral rögzítünk duó lemezt most ősszel, melyen szintén nem csak mint gitáros, hanem mint zeneszerző is megmutatkozom. Az egyéniségem és a zenei világom, ha csak bújtatva is, de mindenben jelen van, amiben én. Hogy mit hoz a jövő, majd meglátjuk, de jó pár izgalmas ötlet van még a tarsolyomban.

 

GT