zenesz_logo.png



– NAGY ANITA – Szepesi Mátyás gitáros-énekessel, Haller Dániel basszusgitárossal és Badics Márk dobossal beszélgettem.

 

 

Négy napja jött ki az új számotok, a Tegnap éjjel, ami kifejezetten vidám, gondtalan hangulatú, én úgy fogalmaztam meg magamban, hogy „másnapos” dal.

Matyi: Ezt a dalt még a járvány második hulláma alatt írtuk, teljesen virtuális csapatmunkában. Ez úgy nézett ki, hogy vagy a Dani, vagy én feldobtunk egy ötletet és mindenki hozzátette a saját gondolatát, amit online küldtünk el egymásnak.

Ezt pontosabban hogyan kell elképzelni? El van különítve, hogy ki felel a dallamért vagy szövegért?

Matyi: A szövegért mindig én felelek. Sokáig az volt az alap munkamódszerünk, hogy vittem próbára egy gitár-ötletet, vagy valamilyen vázlatot egy dalból, és ezt a próbateremben közösen dolgoztuk ki. Ez alól volt néha olyan kivétel, hogy a Dani hozott készen valamilyen témát, mint például a „Szerelem” című dalunkban, ahol a jellegzetes basszust korábban találta ki, minthogy megvolt a szöveg vagy a harmóniamenet. A második hullám alatt bezárkóztunk, nem tudtunk próbálni vagy találkozni, nem volt az, hogy levisszük az ötleteket a próbaterembe és együtt összerakjuk. Elkezdtünk egymásnak online zenei ötleteket küldözgetni, a Dani pedig elkezdett zongorára témákat írni. Előtte is volt már, hogy zongorához nyúlt, a „Százszor visszajátszott” dalunk lemezverziója is úgy született, hogy az én ötletemet Dani átharmonizálta zongorán. A „Tegnap éjjel” pont egy olyan dal volt, amit nem fejeztünk be a lemezre, félig-meddig készen állt és éreztük, hogy ebből lehet még valami.

Dani: Volt egy zongoratémám, egy verze-refrén kis dallammal, amit mindig játszogattam. Átküldtem Matyinak, és ő rittyentett belőle egy teljesen más dalt. Kicsit talán veretősebb volt az eredeti verzió.

Matyi: Van egy kis keringős, 6/8-ados lüktetése, pont ez az extra izgalma, hogy van benne valami furcsa. Az első verzióban sokkal jobban előtérben volt ez az érzet, most jobban el van bújtatva.

Szepesi 700x

 

Akkor tulajdonképpen finomítottátok…

Matyi: Más lett. Úgy szokott történni, hogy a dalok egy részénél mi magunk vagyunk a producerek. Másik részénél, főleg azoknál a daloknál, amiket rádióba szánunk, Toldi Miki barátunknak szoktuk elküldeni hangszerelésre. Ő nagyon jól rá tud csatlakozni úgy az ötleteinkre, hogy megtart belőle nagyon sok mindent, de hozzátesz egy olyan világot, amiben mi kevésbé vagyunk járatosak. Van, ahol mindent kidobál az eredeti ötletből és nagyon jó témákat hoz helyette, de például a „Még csak szavaknál” szinte hozzá sem nyúlt a hangszerekhez, csak a dobokkal játszott. Hogy miről szóljon ez a dal és mit akartunk vele, nem igazán gondolkodtunk előre, valahogy ez a hangulat jött akkor. Kezdett nagyon elegem lenni a bezártságból, már az is vágyott állapot volt, hogy másnaposan kelljen munkába menni.

Elég nagy ellentét, hogy karanténban íródott a szám, mégis teljes gondtalanságot sugároz…

Matyi: Kicsit azt éreztem akkor, hogy ha majd egyszer ennek vége lesz, akkor az ember a dalok kapcsán sem akar majd arra emlékezni, hogy járvány volt. A világslágerekben sem nagyon hallom azt, hogy ezt tematizálnák. Szerintem az emberek pont azért hallgatnak zenét és azért mennek koncertekre, hogy ezt az egészet elfelejtsék.

Konyha git 700x

 

Hogyan fogadták az új számot a rajongók?

Matyi: Abszolút pozitívan, mindenkinek kicsit más érzést sugall.  Van, aki azt mondja, hogy ez neki nagyon kedves, más meg azt, hogy kifejezetten fájdalmas.

Dani: Én is azt vettem észre, hogy mindenkinek másként jön le. Nekem azt is javasolta valaki, hogy kérdezzük meg a rajongókat, hogy kinek miről szól. Ez tök érdekes, hogy ennyire más megfejtése van az embereknek.

Matyi: Én ennek kifejezetten örülök és azért sem írok nagyon szájbarágós szövegeket, mert szerintem egy dal akkor jó, ha a hallgató a saját életét bele tudja helyettesíteni. Nyilván nem lehet ezt a végtelenségig játszani, kellenek benne konkrét dolgok, de a helyet, ahová mindenki beleképzelheti a saját sztoriját. A „Százszor visszajátszott” kapcsán is érdekes „megfejtéseket” hallottunk.

Ez utóbbi számotok, ami egy mélyebb dal, most tart a YouTube-on 12 millió megtekintésnél. Szerintetek mi az, amit sikerült ott elkapni, hogy ennyire megpörgették?

Dani: Ha mi azt tudnánk…

Matyi: Minden nap ezen agyalunk (nevet). Komolyra fordítva a szót, jó a kombináció. Szerintem mindenből van benne valami érdekes. Meghagyja a hallgatónak, hogy saját maga döntse el, ez most milyen történet, nem egyértelmű, hogy visszaemlékezés vagy jelen idejű, beteljesült dolog. Közben meg van egy ilyen jó értelemben vett megfoghatatlansága, mégis tök karakteres. Ahogy elindul, egyből tudod, hogy ez melyik szám, nem tudod összekeverni egy másik dallal és sokan rá tudunk csatlakozni. Ezt szerintem a világ összes slágeréről el lehet mondani.

Márk: A hangzás is nagyon jó lett ennél a dalnál, akkor dolgoztunk először Toldi Mikivel és összeállt minden, nagyon jól meghangszerelte. Az is számított, hogy indultunk akkoriban a Dal versenyén. Pedig nincs is hozzá klip.

Matyi: Akartunk forgatni anno, de úgy voltunk vele, hogy ha eddig megnézték másfél millióan, akkor már hagyjuk, mert többen úgyse nagyon fogják, erre most tartunk 12 milliónál. Ez benne a szép, ha tudnánk, hogy mitől ment ekkorát, akkor minden héten nekiugranánk, de fogalmunk sincs.

Konyha dob 700x

 

Mindig rá szoktam kérdezni a dalkészítés folyamatára, nálatok hogyan születik meg egy-egy sláger?

Matyi: Egyszer összeszámoltam, hogy eddig hány stúdióban dolgoztunk. A megjelent felvételeket, ha összeadjuk, az öt lemez biztosan megjárt legalább nyolc stúdiót. Voltak olyan kísérletek, hogy a negyedik lemezt a Daniéknak a családi nyaralójában vettük fel, ahová leköltöztette a házistúdió felszerelést. Végig tudunk menni amúgy a stúdiókon, volt a régi és új Pannónia, Dürer, Supersize, Fonó, TomTom, Dani stúdiója, majd az utolsó nagy csavar az ötödik lemezünk lett, ahol egy csomó dolgot mindenki otthon magának vett fel, illetve a Fábián Juli filmhez készült Földrevalót SzabóZé dolgozta át a saját stúdiójában. Tulajdonképpen csak a dobot, a fúvósokat és az éneket vettük fel a Pannóniában, minden mást meg mindenki otthon. Nekünk az alap munkamódszerünk az volt régen, hogy a zenei alapokat együtt vettük fel hárman, együtt játszva, együtt lélegezve, egy térben. Az volt a lényeg, hogy együtt nyomtuk a próbateremben, az volt a cél, hogy meglegyen a lazasága. Ez az ötödik lemezzel teljesen megszűnt, és ez nagyon sok kreatív ajtót kinyitott. Ha a próbateremben csináljuk a dalokat, Dani lehet, hogy csak a basszusgitárhoz nyúl hozzá, így viszont leült a zongorához, akusztikus gitározott, ukulelézett. 

Több mint 10 éves a zenekar, van valamilyen kijelölt irány, amerre haladtok?

Matyi: Nem szeretek kétszer ugyanolyan számot írni, ez valahogy kialakult bennem. Ha ugyanazt az akkordmenetet használom, akkor is biztos próbálok valami újat belerakni. Az is fontos, hogy egymásnak visszajelezzünk. Mindig az van, hogy a közös anyagra jól sikerül rácsatlakoznunk és érezzük, melyik irányba kell mennünk. Én alapítottam a zenekart és volt valamilyen hangzásvilág a fejemben, ami leginkább a 70-es évek fésületlen rockjában gyökerezett, ahonnan aztán lemezről lemezre távolodunk, néha meg visszatérünk. Nincs konkrét recept, hogy nekünk ilyen stílusunk van, ilyen dalokat akarunk írni. Néha azt érzem, sportot űzünk abból, hogy bármit el tudunk játszani. Ha egymás mellé rakod a második lemez valamelyik rockosabb, riffelős dalát, meg mondjuk a „Hazaérsz” című dalt, ami egy indie rockos, csilingelős gitáros dolog, hangzásra nem lehet megmondani, hogy ez ugyanaz a zenekar. Miközben a játékunkban pedig van egy olyan egyedi íz, ami alapján beazonosíthatóak vagyunk, az azonos énekhang meg nyilván a különböző dalokat is összehúzza.

Dani: Úgy érzem, van ebben a zenekarban még bőven lehetőség és messze nem maxoltuk ki magunkat, tudjuk egymást egyre jobb teljesítményekre sarkalni. Önmagában a zenélés is nagyon jó, de az a legjobb, ha másokkal együtt zenélsz és összejön valami értelmes dolog, amit ideális esetben sokan szeretnek.

Márk: Nagyon sokat változtunk az elmúlt időszakban és nekem nagyon izgalmas volt az új munkamódszer. Mindig meg tudunk újulni, például vonósokat teszünk a zenébe. Komplexebbé váltak a dalok.

Dani: De az is simán lehet, hogy 2-3 dal múlva visszatérünk a gyökerekhez.

Márk: Most voltak akusztikus koncertek a nyáron, és nem tudtunk mindent úgy megszólaltatni, ahogy a lemezen van, mégis ezek a dalok egy egyszerűbb hangszereléssel is megélnek.

 

Konyha 700

 

Sűrű nyaratok lehetett, melyik koncert volt a legnagyobb élmény?

Márk: Nagyon érdekes nyár volt és nagyon sokféle koncert volt, nagyon kicsi és nagyon nagy színpadokon, sokféle helyszínen. Nyár végén olyan csodálatos fellépéseink voltak, amiket talán még nem is éltünk át eddig. Marosvásárhelyen például nagyon sokan eljöttek minket megnézni.

Dani: Tavaly szeptemberben játszottunk utoljára, aztán idén június elején először, a Budapest Parkban. Én nem vagyok izgulós típus, de akkor nagyon lámpalázas voltam, alig bírtam fogni a basszusgitárt, mint tini koromban.

Ezek szerint el lehet szokni a fellépéstől?

Dani: Teljes mértékben, kezem-lábam remegett.

Matyi: Nagyon sok idő esett ki, az elmúlt 10 évben a legnagyobb szünet, amíg nem voltam színpadon, hat hét volt. Ehhez képest most kilenc hónapon keresztül nem koncerteztünk. Az egyórás Parkos koncert után annyira lefáradtam fejben, hogy nem tudtam kommunikálni az emberekkel. Aztán persze belerázódtunk.

Márk: Nekem majdnem egy hónap volt, amíg újra felvettem a ritmust. Nekünk a 2020-as nyár lett volna nagyon erős és abból nagyon kevés valósult meg. Ahhoz képest, olyan koncertjeink voltak idén, hogy alig hittük el. Olyan intenzív napok és olyan bulik, hogy mi magunk is meglepődtünk.

Jártatok olyan helyszíneken, mint a Monyó Land Kőbányán, ami egy teljesen új szintér…

Matyi: Az a nyár legrosszabb napja volt. Amikor meghirdeted a 10 éves szülinapi bulidat és 10 fok van aznap, zuhog az eső és fúj a szél, az nem annyira jó. Nagyon sokat készültünk rá és maga a koncert jó volt, de másnap Pusztasomorján jobban éreztük magunkat. Ettől persze a MONYO is nagyon jó hely, csak pechünk volt az időjárással.

Mennyire lehet élvezni még a turnézást így 10 év után?

Matyi: Most hangzott el először, hogy a személyes kapacitásunk határát nagyjából elértük. Én amúgy nagyon szeretem ezt az életmódot. Persze ha kétszer ennyit kéne menni, már én sem bírnám, de nekem más dolgokkal most balanszban van.

Dani: Ha egész évben ilyen intenzitással kéne csinálni az borzasztó lenne, de azért így, hogy csak a nyári hónapok ilyen intenzívek, azt lehet bírni.

Vannak tervek az elkövetkezendő egy évre?

Matyi: Egy nagyon izgalmas kollaborációba fogunk, amiről még nem mesélhetünk, 2022 január-február környékén lesz publikus. Ilyet még nem csináltunk, egy nagyon más műfajban tevékenykedő zenekar lesz a vendégünk. Különleges zenei fúzió lesz, egy ideje már dolgozunk ezen a projekten és ez megint egy olyan dolog lesz, ami minket is kimozdít a komfortzónánkból.

https://www.facebook.com/konyhank

Az interjú először a Zenész Magazin decemberi 229. számában jelent meg.