zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
Interjúk
Negyedik lemeze jelent meg Harcsa Veronika Quartetjének Lámpafény címmel, a lemezbemutató koncert pedig teltházasra sikeredett a Művészetek Palotájában, merthogy elővételben fogytak el a jegyek.

Néhány nappal korábban pedig Japánban jelent meg a lemez, amely magyar nyelvű, de ezzel Japánban úgy tűnik nem foglalkoznak, Harcsa Veronika bármit csinál, szükségük van rá. Érthető, valójában mindent tudunk a jelenségről, értjük a japánokat is, nekünk viszont szerencsénk van, mert Veronika, bár a nemzetközi zenei közeg is tárt karokkal várja, mégis itthon van. És marad is. Innen indul és ide érkezik. A Lámpafény című lemezre pedig a huszadik század magyar költőinek verseit zenésítette meg.

 

Már terjeng a hír, hogy a magyar nyelvű lemez Japánban korábban jelent meg, mint Magyarországon, mert ragaszkodott hozzá a kinti kiadó. Mókás helyzet, mesélnél erről?

 

(nevet) A háttere a dolognak az, hogy a quartet lemezek mindegyike megjelent eddig Japánban, és a Red Baggage-nél nagyon közel esett egymáshoz a hazai és a Japán megjelenés, de Magyarországon közel egy hónappal korábban lehetett már kapni a lemezt. Ezt felfedezte egy ügyes terjesztő, aki nem a mi kiadónkhoz tartozott, és kihasználva az egy hónapot, kitette a lemezeket a polcokra Japánban, így mire a kiadónk kint észbe kapott és elkezdte beharangozni a megjelenést, már többen meg is vásárolták a lemezt. Ez nagyon kellemetlen volt akkor, de ez az oka annak, hogy most ragaszkodtak ahhoz, hogy Japánban jelenjen meg először a Lámpafény.

 

Az sem zavarta őket, hogy a negyedik lemez magyar nyelven szól, amiből vélhetően egy kukkot sem értenek?

 

Nagyon meglepődtem a hozzáállásukon, mert így is ragaszkodtak a megjelenéshez. Kiküldtem nekik két dalt, amit a próbateremben rögzítettünk, csak hogy tudjanak róla, hogy mivel foglalkozunk most, de nem bíztam benne, hogy érdekelni fogja őket, de meglepődésemre az a válasz jött vissza, hogy, igen, hallják, hogy ez most kicsit kísérletezőbb, de nekik akkor is kell.

 

GLB_6189_02.jpg

 

A quartet olyannyira rólad szól, hogy még a zenekar ügyeit is te intézed, jól tudom?

 

A koncertek szervezését menedzserünk intézi, de a kiadással kapcsolatos ügyeket én viszem. Több kiadó megkeresett itthon, de úgy döntöttem, hogy magánkiadásban jelenünk meg, egyrészt, mert mint tudjuk nem nagy üzlet ma már a lemezkiadás és valójában nem is akkora munka, hogy ne tudnám vállalni. És szeretek is ilyesmivel foglalkozni. De van sajtósunk, grafikusunk és más segítőink, de próbálom összefogni az egész folyamatot.

 

A zenekarral ugyanez a helyzet?   

 

Nagyjából igen, a Lámpafény esetében ugye szövegeket nem írtam, hiszen huszadik századi magyar költők verseiből válogattam, de a zene tőlem ered, aminek természetesen az utolsó formáját a zenészekkel közösen találjuk ki. A Bin-Jip esetében viszont másképpen dolgozunk, ott mindent együtt készítünk.

 

Hogyan zajlik az életed? Hétfő quartet, kedd, Bin-Jip?

 

Nagyjából igen (nevet), előfordul, hogy egyszerre minden elindul, de ideális esetben felosztom az évet és a hangsúlyokat mindig az aktuális zenekarra helyezem. Most például quartet lemezmegjelenés és lemezbemutató időszak volt, de már megyek is a beszélgetésünk után Bin-Jip próbára, mert készítjük az új lemezt. A kreatív energia tehát a Bin-Jipre száll, de a quartettel is dolgozunk, járjuk az országot és koncertezünk. Arra mindenképpen figyelek, hogy ne essen egy időpontra két lemezkészítés vagy két megjelenés, hogy el tudjanak oszlani az kreatív teendők.

 

Úgy tudom az első gondolatod a magyar nyelvű lemez kapcsán az volt, hogy a szövegeket is te írod. Mi történt közben?

 

Igen, az első gondolatom az volt, hogy szövegeket írok, de először próbáltam elmélyedni, utánajárni annak, hogy mi is az a magyar líra. Végül olyan hatással voltak rám a versek, hogy úgy döntöttem, nem hagyom elszállni ezeket a hatásokat és verseket fogok megzenésíteni. Eredetileg egy költőt szerettem volna kiválasztani, de ahogy lapozgattam a versesköteteket, rájöttem, hogy ez a koncepció nem jó, túl sok a jó vers, ami megérint. Bevallom őszintén, hogy korábban nem voltam nagy versrajongó, persze gimnáziumban olvas az ember verseket, de nem rohangáltam verseskötetekkel a hónom alatt. Igazán most éreztem rá arra, milyen végigolvasni egy életművet, egy egész kötetet, ahol látni és érzékelni a költő életívét és nem csak kiragadni egy verset és önmagában értelmezni.

 

GLB_6346.jpg

 

Hogyan válogattál?

 

Nagyon sok versnek kiírogattam a címét, vissza-visszatértem mindegyikhez és így alakult ki egy hosszú lista.

 

Ahogy végignézem a verseket, nem éppen a legközismertebbek kerültek a lemezre…

 

Valóban, bár a hosszú listámban olyanok is szerepeltek, de a végső, leválogatott listában azok maradtak benne, amelyeket sikerült zenei közegbe helyeznem.

 

Van kedvenced a lemezről?

 

Ezek már mind a kedvenceim, de ha nagyon ki kellene emelnem egyet, akkor József Attila Műterem című versét említeném, amit alig húszévesen írt, viszont olyan életbölcsességről árulkodik, ami egészen kivételes. Ez a vers talán az ars poetikája is lehetne az egész lemeznek, volt is ilyen verzióm, hogy a lemez címe is Műterem legyen. Ebben a versben a műterem falán lévő portrékra csodálkozik rá a lírai én.

 

Hogyan zajlott maga a megzenésítés? Odaültél a zongorához és…?

 

Mindig próbáltam a vers saját ritmikájából kiindulni, még akkor is, ha történetesen Kassák Lajos szabadverséről volt szó. Mert annak is van egy saját lüktetése. Vagy ezt a lüktetést követtem, vagy épp ellenkezőleg haladtam feszültségkeltés céljából. Sokszor a dallam is benne foglaltatik a sorokban, de a dallam íve szinte biztos. Hallgattam Babits Mihály szavalását, ami olyan volt, mintha magyar nótát énekelne. A lüktetés és dallam után jönnek a harmóniák, beosztások és annak a vizsgálata, hogy legyenek-e visszatérő refrénszerű részek, vagy egy folyam legyen az egész. Mindkét verzió született. Amikor szerkezetkészen álltak a dalok, akkor vittem le őket a próbákra. Ott Attila a saját zongorakottáimat átalakítja saját stílusára, formálja és ugyanezt teszik a többiek is.

 

A hangszerelésre is van elképzelésed?

 

Igen, általában szól a fejemben a kész dal, hol lépjen be a dob, a bőgő, stb, milyen ritmikával játsszon a gitár, milyen harmóniákat, de a végén mindenki a saját hangszerét fejti meg.

 

A lemezfelvételről készült videóban, hogy is fogalmazzak, elég kísérletezőnek tűntetek. Gondolok itt a zajeffektekre…

 

(nevet) Szeretjük magunkat szórakoztatni. Tóth Árpád Lámpafény című verséhez készült a csörömpölés. Hazaérkezik az üres lakásba, ahol nincs semmi, csak a drága lámpája. Az én olvasatomban lehetséges, hogy a sarki vendéglátóegységből érkezett haza, próbál verset írni, de csak a firkálásig jut el, így lekapcsolja a lámpát és elmegy aludni. A melankolikus hangulat helyett számomra van ebben a versben egy kis jóleső nemtörődömség is. Van a magunkkal levésnek valami cinkos hangulata, ami kifejezetten jó is tud lenni. Én inkább ezt kerekítettem ki a versből és bizony a hazaérkezésnek az auditív hatásait felcsörömpölte a zenekar a stúdióban lábasokkal és egyéb dolgokkal… (nevet)

 

Lámpafény_borító.jpg

 

A zenei részben is kísérleteztetek?

 

Alapvetően megmaradt az eddigi zenekari hangzás, bár bátrabban vontunk be itt-ott pszichedelikus, kísérleti hatásokat. Schram Dávid hangmérnökünk nagy odaadással kezelte a felvételeket és hozzátett a hangzáshoz, főként a zongorához illesztett olyan effekteket, amely szokatlan. Illetve van Bálintnak is egy elszállós gitárszólója, olyan, amit eddig nem hallottunk az előző lemezeken.

 

A zenekar neve, a felállás a hangzás, mint a jazzre utal, valójában mégsem az. Te hogyan fogalmazol a saját zenéddel kapcsolatban?

 

Kimondhatjuk nyugodtan, hogy a quartet zenéje nem jazz és nem is ragaszkodom ehhez a kategóriához. Hallgatok egy csomó zenét és ezeknek az elegye amiket írok. Van benne pop, főleg a Red Baggage lemezen hallani ezt. A mostani lemezen talán kísérletezőbbek voltunk, és hatással volt rám a Bin-Jippel közös munka is.

 

Mennyire volt a lemezfelvételekkor lekötve egy dal szerkezete, mennyire hagytad, hogy ott is alakuljon a zene?

 

Dalfüggő, mert volt olyan eset, ahol nagyon kötött szerkezettel játszottuk fel, máshol pedig szabad részeket hagytunk. Sokszor beszéltünk a szólók ívéről, honnan hová jusson, alapvetően a felvételekhez érve elég jól végiggondoltuk a dalokat.

 

A lemez atmoszférája más a versek miatt, mint az eddigiek. Változik az atmoszférája a koncerteknek is?

 

Még alakulóban van, nem tudom. Nagyon nem játszottuk még élőben a lemezbemutatót kivéve az új dalokat, még nem tudom, mi működik igazán és mi kevésbé. A versdalokhoz több figyelem kell a közönség részéről, ez biztos, ezek a dalok másképpen működnek, mint a korábbiak. De hogy ez miként alakítja az élő koncertek atmoszféráját, azt még nem tudom.

 

Ha már szóba került a közönség, többször „követelték” koncerteken, hogy énekelj magyarul. A lemez részben ennek az igénynek a kielégítése?

 

Részben igen, bár remélem nem tűnik önzésnek ha azt mondom, elsősorban nem a közönségre hallgatok ilyen kérdésekben. Akkor kicsit több lenne a Cicadal… (nevet)

 

Milyen magyarul énekelni?

 

Nehéz. Mindig angolul énekeltem, angolul tanítottak énekelni az iskolában, a jazz angolul van, szóval meg kell szoknom. Kihívás ez nekem és nagyon élvezem!

 

Vannak a fiókodban magyar dalok, amik a mostani koncepció miatt nem került fel a lemezre?

 

Nem nagyon. Szerintem elég jó hatásfokon dolgozom… (nevet) Általában úgy szokott lenni, hogy az ötleteimet, ha el is akadok, később felhasználom, átalakítom, beillesztem. Vagy ha nagyon nem működik, akkor kidobom, de nem igazán maradnak dolgok a fiókban. Az aktív munka ezzel a lemezzel nagyjából fél év volt. Viszonylag gyorsan megszületett.

 

A külföldi koncertek (a Japán példát ne vegyük) a magyar lemez kapcsán nem válnak behatárolttá?

 

Talán nehezebb lesz, de az is lehet, hogy éppen ellenkezőleg, mert a külföldön élő magyar közösségek vagy a kulturális intézetek jobban fognak érdeklődni. Június elején például Indiában fogunk játszani a kinti magyar intézet meghívására. Szerencsére mindig kapunk külföldi meghívásokat is, de alapvetően jól érzem magam itthon, megbecsülöm a magyar közönség figyelmét, és nincs hiányérzetem.