zenesz_logo.png



A ZENÉSZ megújult oldala jelenleg teszt üzemmódban működik.
Interjúk

- DUCHAJ ÁRON - Nyáron jelent meg a Meristem új nagylemeze „Dark Phase” címmel, de ahhoz, hogy megértsük a Meristem jelenséget kicsit vissza kell mennünk az idődben. A csapat alapítója Barkóczi Bence mesél nekünk az útról, ami a különleges és egyedi alkotások megszületéséhez vezetett.

62981244_2299890593391943_435005982934827008_o.jpg

 

 

A Meristem ötlete 2017-ben fogalmazódott meg bennem. Addigra már gyakorlatilag egy évtizede foglalkoztam zenéléssel és kipróbáltam magam jónéhány zenekarban, de visszagondolva mindegyik az útkeresésem egy állomása volt. Közben folyamatosan írtam és rögzítettem dalokat, amik a projekt előfutárai voltak. 2017 volt az év amikor először rávettem magam, hogy készítsek egy rövidebb anyagot az eddig elkészült dalokból és megosszam egy önálló néven. Ekkor indult útjára az „Until the Fall Ends” EP, ami ténylegesen egy demó anyagnak tekinthető, viszont arra kiváló volt, hogy rájöjjek ez az az út, amin a továbbiakban járni szeretnénk. Ezután még szintén egy személyben elkészítettem az „Absorbed Lights” EP-t, ami az előző kislemez folytatásának tekinthető, de már egy fokkal komolyabb hozzáállással. Az EP már eljutott pár emberhez, akik nagyon bíztattak, hogy folytassam mert ígéretes a dolog. Így jutottam el Somához, akivel utána közösen készítettük el a „Dark Phase” albumot, aminek a dalai már nagyjából egy évvel korábban megszülettek.

 

Hogy álltak össze a „Dark Phase” dalai? Annak ellenére, hogy mindegyik dal egy külön világ, mégis mindegyik, ha szabad így mondani „meristemes”. Volt valami egységes koncepció amire az alkotás során figyeltél? Mesélj kicsit a dalokról, van valami különleges sztori, ami kapcsolódik hozzájuk?

 

A különbözőségre folyamatosan figyeltem, mert kísérletezni akartam és többféle hangzásban kipróbálni magam. Ezért van minden dalnak külön hangzásvilága. Mindegyikben otthon érzem magam, de ez a kísérlet is közelebb vitt az ideához, amit hosszabb távon képviselni szeretnék. Az egységességre nem kellett figyelni, mert minden dal belőlem született, ezért nem volt lehetőség arra, hogy ne legyen bennük az a bizonyos egység, mert az maga én vagyok. Az ember nem tud kifordulni magából pláne, ha erre nem is törekszik túlságosan. Hozzá kell tenni azt is, hogy mikor készítettük az albumot a hangzások egységessége és a keverés koncepciója miatt mindenképpen egyfajta egyneműségbe rendeződtek a dalok.

 

 

_Z9A7702_LR_web 700x.jpg

 

 

Ha jól tudom több tehetségkutatót is megnyertél, többek között a 2018-ban megrendezett Új Gitáros-t is, melynek keretében találkozhattál Joe Satrianival is. Mi motivált a nevezésre? Milyen szerzeménnyel neveztél rá?

 

Az Új Gitáros sorozat mindig is a legszínvonalasabb gitárversenyek között volt nálam a zsűri és az induló előadók minősége miatt. Szerettem volna ilyen mezőnyben sikert elérni és úgy voltam vele, hogy eljött az ideje utoljára megmérettetni magam egy ilyen környezetben. Egyébként a 4 évvel korábbi versenyen is részt vettem, ahol a döntőig jutottam el. Nem sokkal korábban született meg bennem a Meristem projekt ötlete, aminek épp a 2. kislemezén dolgoztam. Nem volt kérdés számomra, hogy erről az anyagról kell vinnem egy szerzeményt, mert úgy éreztem ez reprezentál engem a lehető legjobban, mivel sosem gitárosként, hanem elsősorban zeneszerzőként tekintettem magamra.

 

Milyenek voltak a visszajelzések a saját szerzeményekre? Mesélj kicsit róluk, illetve az alkotói folyamatról.

 

A Dark Phase albummal kapcsolatban szinte kizárólag pozitív visszajelzések jöttek, de nem feltétlenül azért, mert kritizálhatatlan a lemez, hanem mert alapvetően annyira réteg zenéről van szó, hogy akihez el tudott jutni és fogékony a hasonló zenére az már csak a ritkasága miatt és afféle bíztatásból dicsérte az albumot. Ettől függetlenül biztosan vannak, akiknek nem tetszik az anyag, vagy egyszerűen nem értik, hogy „mire gondolt a költő”, de ők nem is sűrűn kommentálták. Az alkotói folyamat még mindig szinte tiszta kísérletezés volt, egy nagy útkeresés. Az első dal elkészítésétől az utolsóig nagy utat tettem meg, mint zeneszerző és rengeteg hibába kellett beleesnem, hogy tanulni tudjak belőlük. Ennek a lemeznek ez is a célja, de összességében nagyon büszke vagyok a végeredményre és arra, hogy a következő anyagra sokkal tudatosabban tudok majd felkészülni. Továbbá fontos volt ennél az albumnál, hogy ezúttál már egyfajta alkotó közösségben dolgoztunk Somával és a dobfelvételeknél Ádámmal. Nagyon izgalmas volt más alkotókkal közösen életre hívni a szerzeményeket és látni, hogy az ő személyiségük mennyi spiritusszal tölti fel a zenéket. Ez is fordulópont volt, mert egyértelművé vált számomra, hogy zenekarként, közösségben szeretném tovább folytatni a munkásságom.

 

 

meristem 700x.jpg

 


Mesélj kicsit a lemezfelvételről, ha jól tudom igazán különleges társak segítségével született meg az új album.

 

Ez így igaz. A munka oroszlánrészét Schiszler Somával (AWS, Marge) ketten végeztük. Az ő feladata volt a production, a mixing és a bassline. Az én feladatom a dalok megírása, a gitározás és az elektronikus részek. A dobok Markó Ádám (Cloud 9+, Useme, Special Providence) „kezei közül kerültek ki”. A demókra én programoztam egy alap dob sávot, ami egyfajta vázlat volt ahhoz, amit az egyes részekhez elképzeltem. Ezt a vázlatot bővítette ki a saját játékával, ami egyébként világszínvonalú és személy szerint az egyik kedvencem a haza szcénából. Éppen ezért nagyon örültem, hogy vállalta a felkérést és hogy ilyen minőségben jelen is volt azon. Egy-két dalban hallható Hofgard Bálint játéka, aki billentyűs és elektronikus hangszereken járult hozzá az albumhoz, illetve rengeteg inspirációval, amit később nagyon sokféle helyen fel tudtam használni. A Colony Collapse című dalunkban, pedig Bartók Máté szaxofon szólója hallható.

 

Mesélj egy kicsit arról, milyen gitárokat, erősítőt, effekteket használsz most. Mennyire változott a hangzás „Darkphase” dalaiban? Miben érzed a legjobban, hogy dalszerzőként fejlődtél?

 

A gitárok és basszusgitárok modellerekkel készültek, nevezetesen egy Fractal Audio AX8 és egy Axe FX III eszközökkel. Gitárok terén a legtöbbet egy Ibanez THBB-10 modell szól, de sok kiegészítő sávon más hangszereket is bevetettünk, a basszusgitárok pedig kis kivétellel mind Dingwall gitárok voltak. A hangzás nagyon sokat változott, közelebb került az eredeti tervhez, de ennek az útnak hál’ Istennek sosincs vége. Dalszerzőként, pedig sokkal inkább a kerek egészre fókuszáltam, mint sem a konkrét szólamokra. Próbáltam a lehető legszabadabban gondolkozni a szólamokról, emiatt persze lehet túlzásokba is estem néha hangszerelés ügyileg.

 

 

 

 

 

November 20-ra volt meghirdetve a debütáló koncerteteket az Akvárium klubban, de sajnos ez a járvány miatti korlátozások következtében elmaradt, de gondolom egy későbbi időpontban sor kerül rá. Mondanál nekünk valamit arról, hogyan tudjátok előadni élőben ezt az anyagot?

 

Persze! Már a projekt elindulásánál az volt a legfőbb vízióm, hogy a Meristemet egy teljes zenekaros formációvá emeljük, együtt olyan zenésztársakkal, akiket egyet gondolunk a zenéről és emberileg is szeretjük egymást. Álmomban nem gondoltam volna, hogy közel három év leforgása alatt ezt sikerül is megvalósítani. Az albumot ugye Schiszler Somával vittük végig, akit az AWS zenekar basszusgitárosaként ismerhetnek a legtöbben. Mikor szóba került nálunk az élő zenélés ötlete egyből felmerült Varga Gergő neve, mint Soma régi jó barátja és mint a zenei életben ismert kiváló hangszeres. Ő már útközben hallotta az anyagainkat és elég szimpatikus volt neki az irány amerre mennénk. Aztán úgy alakult az élet, hogy közösen mentünk egy Thy Art Is Murder koncertre a Barba Negra Trackbe, ahol meg is beszéltük, hogy mostantól együtt zenélünk. Ez még 2020 legelején volt és onnantól kezdve meg is kezdtük a közös munkát. Már csak dobos posztra kellett találnunk valakit. Kocsis Máté zenésztársa volt Gergőnek a Wellhelloban, illetve jó barátságot ápolnak évek óta. Kézenfekvő volt tehát, hogy őt kérjük fel elsődlegesen a posztra.

 

 



Szerencsénkre Máténak is nagyon tetszett a zene és elfogadta a felkérést, így már nem volt más hátra, mint zenélni, zenélni, zenélni. A koncert lehetősége, pedig régi jó barátunk Papp Dávid 'Page' jóvoltából került a látóterünkbe, aki történetesen az Antares zenekar dobosa és alapítója. Ő már a projekt indulásakor figyelemmel kísérte a munkásságomat, ahogy én is az övét, szóval kölcsönös szimpátiába voltunk. Ő ajánlotta fel, hogy a kétéves bulijukon mutatkozzon be a Meristem és csináljunk egy fergeteges estét közösen. Nos, ez az, ami sajnos egyelőre elmaradt…

 

Bence_Barkoczi-Image-with_credit-INSTAGRAM 550x.jpg

 

Mik a terveitek a jövőre nézve?

 

A lehető legtöbb helyre eljuttatni a zenénket, illetve jövő év elején már a teljes felállással új lemezt készíteni. Az új anyag dalai már jóideje gyűlnek és már csak arra várnak, hogy elkezdjük őket rögzíteni. Tervezünk még jó pár meglepetést, de ezekről majd később.

 

Mire vagy a leginkább büszke a Meristem-mel kapcsolatban?

 

A legbüszkébb egyértelműen a zenésztársaimra vagyok mind emberi, mind szakmai oldalról.  A Meristem célja mindig is az volt, hogy a zene segítségével kifejezzük magunkat, elsősorban magának a zenének szeretetét figyelembe véve, és jó érzéssel töltsünk minden percet, amikor ezzel foglalkozhatunk. Ha ehhez megtaláljuk a közönségünket, az a legszebb dolog, ami történhet, de szeretek úgy gondolni erre az egészre, hogy a lényeg valahol hamarabb megtörténik.

 

Az interjú először a Zenész magazin 2020. decemberi print számában jelent meg.